Mielőtt a "por" szó bárki felkavarna, csak szimpla homokot nyeltük vasárnap a Szigeten, de azt kilószámra. Éjszakára a hajunk és arcunk ragadt, szürke lett a cipőnk, alatta a zokni, de így járt mindenki, aki jobb híján a földre ült, vagy csak a színpadok között jött-ment.
Nagy összehasonlításunk nincs, mi mostanában Volthoz szoktunk, utoljára tizenakárhány éve buliztunk itt a budapesti hajógyári Szigeten, akkor még 800-1000 forint körül lehetett egy jegy. Most 700 forintért csapolták a legolcsóbb sör korsóját, (drágábban mint a Volton,) és 23.-ért kaptunk napijegyet.
Gerendaiék épp ezen a vasárnapon ünnepelték a 25. szülinapot, nosztalgiáztunk hát mi is kicsit. Szerettük anno a Diákszigetet, még főiskolásként, azt a sokkal kisebb felhajtást, amire abból az időkből emlékszünk, mennyire csíptük a sziesztázós beszélgetéseket, a spontán színházi és zenei performance-okat. Akkoriban ettől volt a Sziget több mint egy nyáresti szabadtéri koncerthalmaz.
Jó volt látni ennek a régi Szigetnek ennyi év után is a maradványait
A legizgalmasabbak most is ezek a spontán, utcai kis színes szigetek, amikbe lépten-nyomon belebotlasz, és kapsz valami huncut kis élvezetet.
Egy utcazenészt, aki fura kütyükkel teli autóján profi műsort szolgáltat, vagy csak, miközben keresed a legközelebbi toitoit, rádmosolyog egy guruló kocsiról egy zongorista, és amit mellé tol, az megállná a helyét a Bartók Teremben is. Vagy képzőművészek graffitiznek épp a fák alatt, te meg lehuppansz mögéjük a földre, csak bámulni.
Ha magyar szót hallottunk, felkaptuk a fejünket, mi van?!
De ez a fesztivál már rég nem a magyaroké, és rég nem olyan, mint 25 éve, hallani is eleget, hogy csak az magyar, akinek VIP belépője van. Leginkább a cirkuszi sátor előtt lepődtünk meg, ahol a beengedő, útlevélbe pecsételő lány nemhogy angolul szólt hozzánk, de egyáltalán nem értett magyarul. (Az egyik legizgalmasabb helyszín volt ez, kortárs cirkuszművészeti produkciókkal, amiket ne úgy képzeljenek el, mint a tájoló vidékieket, ez egyszerre tánc- és előadóművészet, pezsgő kortárs színház a javából.)
Utoljára Bécs belvárosában láttunk ilyen árakat
Jó, a 700 forintos sör még hagyján, de 1500 forint alatt nincs egy falat kaja, itt egy hétig ebédelni és vacsorázni felér egy Nyugat-európai körutazás költségeivel.
Amúgy tetszenek nekünk ezek az önfeledt, estére mosolygósra beállt európai gyerekek. Kedvesek, jópofák és bulizósak, nincs veretés, sem bunkózás, köztük még mindig divat a maszk, a hülye jelmezek és koncerteken nyakba akasztott nemzeti zászlók. A félmeztelenség a csajoknál sem ritka, a bikinifelső már-már kötelező viselet, de láttunk egy szál csupasz mellben koncerten verető csajt is, pasija nyakában. Igazival, nem szilikonszoborral.
Ami nem tetszett a drágaságon túl
Pocsék a "Sziget útlevél" (egyfajta programfüzet) térképe, négyfős társaságunkból senki nem tudott belőle tájékozódni, nem volt logikus a térképen például a számozás, nehezen azonosítottuk be a helyszíneket. Éjszaka többször eltévedtünk, amikor az egyik helyszínről szerettünk volna eljutni a másikra, de legvégül a kijáratot is alig találtuk.
- ennyi pénzért lehetne több helyen vízcsap, kezet mosni
- jól esne, ha menet közben találnánk több ülő, fekvő alkalmatosságot, vagy csak szabad asztalt
És ami tuti
Viszont így keveregve-kavarogva volt időnk megfigyelni a csüngő és függő fényeket, a fákra akasztott égőket, a hangulatos esernyőket, kütyüket. Jól néznek ki a szabadtéren, szép így éjszaka, csak sétálgatni is.
A legmeglepőbb
Soha sem hittük volna, hogy még éjfélkor is képesek a csajok az ingyen kínált masszázsért sorban állni. Aztán a hömpölygő tömeg szeme előtt, félmeztelenül, háttal a tömegnek belelazulni egy masszázsban, de a Szigeten már ilyen is van. Mondjuk azt nem tudjuk, jó-e vagy sem, hasznos-e vagy sem, mert nem próbáltuk. Csak megbámultuk őket hátulról, mint mindenki, aki arra járt. Éjjel-nappal kígyózott a lehetőségért a sor.
És röviden a vasárnapról
A fő sodrásból kikaptuk Metronomyt, délután négyre tették, még izgatott bennünket minden ami nem koncert, azért belehallgattunk az angliai zenekar első magyarországi fellépésébe.
A világzenei színpad aztán órákra lefoglalt, olyan nyalánkságokat kaptunk, mint az arizonai Orkesta Mendoza, egyenesen a mexikói határszélről, fergeteges bulit csináltak, tucat tiniforma némettel, plusz egy perui zászlóval nyomuló indián-forma sráccal szambáztuk végig.
Aztán következett a Hurts, vissza a nagyszínpadhoz, sármos mosolygós előadó ez a Theo Hutchcraft. Dobozszerű a színpadkép, Theo szaladgált benne fel és alá, dobált fehér rózsákat. Nem rossz, de megint csak menni kellett tovább.
A The Chainsmokert 
A The Chainsmokers-ös fiúk még éjszaka kiposztolták, életük legkirályabb bulija volt a "Szegit" 2017. August 14. 19:28 már muszáj volt végigtombolni, lányunkat hoztuk erre, nagy rajongó, neki ez a két amerikai sztár DJ az első Sziget-élmény, nekünk talán Hobo volt.
Éjszaka extrém kalandként kikaptunk még egy Baby Gabit, amit Isztambult énekelt a Hungáriától egy félreeső kis retrofészekben
Itt találkoztunk először néhány magyarral. Aztán még többel a Vad Fruttik koncerten, tőlük a két utolsó számot csíptük el. Véleményt így nem formálunk. A Sziget-többség közben a The Naked and Famous-re tombolt a mega-sátorban. Nekünk fogalmunk sem volt, kik ők, de ez éjfél után, itt a Szigeten szinte már mellékes is. Megnéztük, öt perc és hőgutát kaptunk.
