Vagyunk páran, akik évtizedek óta megszokásból, barátilag, vagy fizetett terroristaként (ezt a titulust valamikor egy Bloom-szakértőtől kaptam) Szombathelyen is végigbolyongjuk június 16-át, és összművészeti fesztiválként jegyezzük ezt a napot. Nem lesz ez másként most szombaton sem BLOOMSDAY 2012. May 27. 13:53 , hiszen Virág Lipót egyetemes bolyongásának napján újfent (konferenciával, kiállítással és koncertekkel fűszerezve) megrendezi Szombathely a Blommsdayt.
Az évtizedekkel ezelőtt beígért nagy Bloom-boom azonban elmaradt. Tény, a Bloomsday a világon mindenütt remekül működik, június 16-át népünnepéllyel, zenés maskarázással és sörözéssel szokás megülni, ám Szombathelyen (tizenakárhány év tapasztalata ez) az összművészeti fesztivál meglehetősen belterjes maradt, képtelen kitörni saját szűk kis medréből. A mi Bloomsday-ünk az, ami mindig is volt, maroknyi ember által számon tartott és látogatott rendezvény. (Ettől persze lehet remek.)
Ami az íreknél hatalmas ünnep, az nálunk…
Bezzeg az Íreknél a James Joyce kultusz felvirágozatta Dublin városát! 1954 óta minden év június 16-án turisták és városlakók karöltve járják be Joyce regényhőse, Leopold Bloom (akit a regény szerzője egy szombathelyi zsidó család sarjaként aposztrofált) fiktív alkohol-Odüsszeájának útvonalát. A Bloomsday napján a hölgyek századfordulós kalapokat vesznek fel, az urak Leopold Bloomnak öltöznek, és végigjárják azokat a helyszíneket, amelyeket a többszáz oldalas regény egy napján a főszereplő is. Kocsmáról kocsmára ballagnak. A formális eseményeken túl olvasóesteket, nyilvános konferenciákat, értelmező felolvasásokat tartanak. Az író jelentős zenész is volt, úgyhogy Joyce koncerteket is rendeznek.
A szombathelyi kezdetek: kocsmatúrából avantgárd örömködés
Megirigyelve az írek örömködését, 1994-ben egy szombathelyi baráti társaság, merítve a dublini hagyományokból, megrendezte az első, még erősen kocsmatúra-szagú Bloomsdayt. Az ötlet Molnár Miklós íróé és Rasperger József grafikusé volt.
Az azóta eltelt időben a fesztivál több átalakuláson ment át. Volt, hogy több darabra esett szét, volt, hogy törölték a város hivatalos esemény-naptárából. (Azzal az indokkal, hogy a Dublinban bolyongó regényhősünk ünnepe épp Nagy Imre miniszterelnökünk mártírhalálának napjára esik). A szombathelyi Bloomsday körül éveken át, jellemzően mindig is több ízlésvilág csapott össze, városi intézmények és helyi művészek külön-külön megszervezték a maguk Joyce-ünnepét.
A helyi kultusz-építésbe 2002-ben bekapcsolódott a szombathelyi Joyce társaság is.
Világító kapanyéllel a nyárba
Jó egy évtizede még a programok zömét két helyi művészeti folyóirat, a Dáblin és a Leopold Bloom körei szervezték.(Említésre érdemes még Fabényi Júlia képtárigazgató, Kassai Ferenc és társai, az akkori Berzsenyi Dániel Főiskola magyar tanszéke, ők is akik aktív részesei voltak a régi Bloomnapoknak)
A Bloom-mappát kiadó Leopold Bloom Alapítvány (fő szervezői Székely Ákos, és Abajkovics Péter voltak) minden évben június 16-án egy sajátos polgárpukkasztó összművészeti mini-fesztivállal jelentkezett. Emelje fel a kezét, aki emlékszik a Bloom-mappára, és a városban ereklyeként végighordott világító kapanyélre!
És arra, amikor Najmányi László „fesztiváligazgató” lett
A neves művész, Najmányi László (aki több ízben megfordult korábban is a Bloomsday-n) 2004-ben New Yorkból hazatelepülve, mit sem sejtve csöppent bele az akkori törzsi háborúba. A centenáriumi program elkészítésével az akkori polgármester, dr. Ipkovich György ugyanis őt bízta meg. Feladatául azt kapta, szerettesse meg a Bloom-napot a szombathelyiekkel.
Elmaradt azonban a remélt ír támogatás, és a megfelelő pályázati pénzek sem futottak be, így radikálisan meghúzták (egy napra) az eredetileg tervezett egy hetes programot. Megelevenedett Najmányi darabja is, a Les Fleurs du Mal társulatával: az Igazi Blum.
A Joyce-szobor nyilvános megszégyenítése
Miközben 2004-ben az ír nagykövet a Fő tér 40-41. szám alatti ház előtt felavatta Veres Gábor szobrászművész James Joyce szobrát, addig pár óra elteltével ugyanitt a Leopold Bloom Alapítvány sajátos performansszal búcsúzott Szombathelytől.
Tóth Gábor megtapogatta Joyce péniszét, virtuálisan kinyomta a szemét, aztán az Alapítvány prominensei egy bőröndből teleszórták a szobor előtti placcot szeméttel: marhakonzervvel, ketchupos ingekkel, üres kazettatokokkal. Aztán a bőrönddel a kézben eltávoztak.
A botrányok elmaradtak –ami helyette jött
2005-től a szervezők már sem világító kapanyelet, sem botrányos performance-okat nem ígértek, helyette konferenciával, könyvbemutatóval, kiállításokkal, ír zenével szélesebb rétegek számára is fogyasztható kulturális programokkal rukkoltak elő. Jó pár évig az Irokéz Galéria is beszállt a szervezése, a rendezvénysorozat egyik fő helyszíne a Thököly utcai padlás lett, míg kényszerűségből (városi támogatás híján) be nem zárt.
Mára a helyi csoportosulások kikoptak a Bloom-kultusz mögül, se törzsi háború, se avantgárd lelkesedés – marad a városé az ünneplés. Egyedül a NYME-SEK és a Joyce Társaság tartja a frontvonalat, éltetik a kultuszt. Ahogy tavaly és tavalyelőtt, a várossal összefogásban, évről-évre hasonló tematikájú programmal jelentkeznek: térzenével, útvonal-pecsételéssel, konferenciával, kiállítással, irodalmi délutánnal, esti koncerttel. Hozzá megjósolható a szokott mérsékelt érdeklődés.
Mindeközben a szombathelyiek zöme sohasem hallott Joyce-ról
Megannyi próbálkozás után be kell látnunk, a modern regényirodalom atyjának, James Joyce-nak nem lett Szombathelyen tömeges kultusza. A városlakók zömének – hiába a 18 éves hadjárat - fogalma sincs a Bloomsdayről, vagy ha hallott is róla, nem érdekli. Hiába próbált a kultikus nap köré a város populárisabban fesztivált szervezni, emeltetett Joyce szobrot, a beígért Bloom- boom elmaradt, a Joyce-turizmus éledésének nyomát sem látjuk.
Mégis a Bloom nap - Szombathely azon részének, akik tudnak róla – igenis fontos, ha nem is lettünk általa vonzóbb turisztikai célpont, mégiscsak egy kuriózum. Konklúzióként kár is lenne azt a következtetést levonni, hogy máglyára Bloommal, felejtse el Szombathely ezt a fikciót. Csak be kell látni: irreális reményeket fűztünk anno a Bloomsday köré. A szombathelyieknek (legalábbis a többségnek) Savaria Karnevál kell, masírozó legiósokkal, nem szeszszagú ír regényhősök képzeletbeli kocsmakalandjai utáni bolyongás…
A maradék kisebbségnek pedig üzenjük, szombaton szép idő lesz, kocsmatúrára fel, mert újabb kis lépést tehetünk a Joyce legenda életben tartásáért… (A csatlakozóknak a Bloomsday 2012-es programja itt letölthető… BLOOMSDAY 2012. May 27. 13:53 )
Miért épp Szombathely lehetne a magyar kultusz-központ, miért nem mondjuk Nyírbátor?
Egy biztos, az írek sokak által ismert, ám kevesek által olvasott kultikus szerzőjének legjelentősebb regényében, az Ulyssesben a főhőst, Leopold Bloomot egy szombathelyi zsidó család sarjaként aposztrofálta. Hogy miért? Találgathatunk, azonban direkt megfeleltetéseket Joyce és Szombathely között nehéz találni.
Annyi tudható, hogy Joyce sohasem járhatott a vasi megyeszékhelyen. Triesztben azonban, ahol Joyce 11 évet töltött, ma is él egy Szombathely nevű család. Ezt egy helyi Joyce-rajongó, Orbán Róbert jó pár éve kutatta fel. Azt is kiderítette, hogy egy valós személy, Marino Di Szombathely személyes kapcsolatban állt Joyce-szal. Ráadásul szintén író volt, és ami felettébb érdekes, kedvenc kutatási területe Homérosz Odüsszeiája volt. (Joyce Ulyssese az Odüsszeia huszadik századi karikatúrájaként is értelmezhető).
És hogy az „állítólag” ténnyé váljon, jó pár éve napvilágot látott az a hír is, miszerint a Szombathely Fő tér 40-41-es számú házában egykoron egy Blum nevű család lakott. Az épületről tudható, hogy a Bossányi család tulajdona volt, és az 1860-as években Blum Márton bérelte.
