Már lent száguldok a szombathelyi Thököly utca alatti kerékpárúton, amikor belém hasít a lelkiismeret-furdalás:
„Annyi mindent fikázol, az ilyeneket is tessék megírni!”
Így megfordulok és visszatekerek a Ferences-kerttel párhuzamos szakaszra, ráállítom a bringát a lötyögős sztenderre, majd megfotózom az új aszfaltot.
Merthogy néhány négyzetméter új aszfalt került a bicikliútra, nem egy nagy szám, de kellemes meglepetés. Végül is az ilyen apróságokon múlik a közérzetünk.
Már vállon is veregetem magam, hogy lám, tudok én pozitív lenni, ha akarok, amikor is a bringámtól nem messze ez a látvány tárul elém.
Egy kandelábernek, nem is messze a földtől, hiányzik az ajtaja, így látványosan kitüremkednek belőle a villanyvezetékek. Azt nem lehet tudni, hogy van-e bennük amper, de nagyon nem néz ki jól.
Akár közvetlen életveszélyt is jelenthet.
Így aztán kicsit sötétebb lett ennek az írásnak a hangulata, mint terveztem, hiszen a pozitív hír mellett be kellett vonni az MVM-et is a történetbe.