Hogyan áll most a repülőtér ügye?
A nemzetközi partnerekkel egyeztetünk tovább, a kínaiakkal, az amerikaiakkal és másokkal is. A hazai kormányzati szereplőkkel utoljára augusztus végén volt megbeszélésünk, úgy néz ki a dolog, mint ami halad.
Az augusztus végi megbeszélés pozitív volt?
A felkérés arról szólt, hogy segítsük a kínai miniszterelnöki látogatást 
Megépül a vát-porpáci repülőtér? 2011. June 27. 11:51 követően a minél teljesebb kép megismerését a repülőtérrel kapcsolatban. Kifejezetten felfokozott érdeklődést tapasztaltunk.
Mi többször kértünk információt Mégis lesz repülőtér Váton? 2011. May 03. 13:10 a minisztériumból, mindig ugyanaz a válasz érkezett, idézték az érvényes kormányrendeletet, miszerint a repülőteret kiemelt beruházásként kezelik, és folynak az egyeztetések.
Ennél sokkal többet tényszerűen én sem tudok hivatalosan mondani. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium teljes vezetésével voltak találkozóink, Fellegi Tamás minisztert is beleértve. Igyekeztünk maximális hatékonysággal képviselni a beruházást. A kínai partnereink is megtették mindezt a maguk részéről. Hiszem, hogy a munkának ezzel a részével nincsen gond. Az, hogy a döntéshozatal hogyan megy, az egy másik kérdés.
Ha jól értjük, van egy rendelkezésre álló terület. Van egy hazai cég, amelyik előkészítette az egész anyagot, van egy kínai befektetőcsoport, amelyik szeretné megépíteni, és mégsem megy a dolog.
Teljesen jogos felvetés, de azért pár dolgot a kérdéssel kapcsolatosan is tisztáznék. A kínai fél nem befektető, hanem finanszírozó. A kezdetektől fogva hangsúlyozzuk, hogy nem kérünk kormánygaranciát. Mert tudjuk, hogy erre nincsen esély, ugyanis a kormánygarancia költségvetési kötelezettséggel jár.
Vagyis?
A kormánygarancia azt jelenti, hogy a kormány a végső kockázatvállaló. Ez az összeg megjelenik a költségvetésben, és azonnali tételként 130 milliárd forinttal megemelné az államháztartási hiányt. Az első perctől kezdve világos, hogy ennek semmilyen realitása nincsen.
Két további megoldás létezik. Az első esetben deklaráljuk, hogy ez egy stratégiai gazdaságpolitikai projekt, és mint ilyen mögött, a magyar állam áll. Nem a fedezetvállalással, hanem a hosszútávú elkötelezettségével. Azaz a két kormány olyan partnerséget köt, melynek révén Magyarország Kína számára kiemelt jelentőséggel bír. Nem csak a repülőtér esetében, hanem további ügyekben is.
Erről volt szó a miniszterelnöki látogatáson?
Így van. Úgy gondoltuk, a repülőtér ennek a megállapodásnak a része. Lehetőségünk volt találkozni a kínai miniszterelnök-helyettessel, ahol közös megfogalmazás volt, nem egy repülőtér a lehetőség egyik félnek sem, hanem egy komplex, integrált projekt. Számunkra ez hosszútávú munkahely-teremtés, a megye versenyképességének növelése, míg számukra elérési pont Európában, egy kiváló bemutatkozási lehetőség a minőségi kínai tudás demonstrálására. A finanszírozás fedezete pedig ez a stratégiai megállapodás.
Van egy másik opció is, hogy helyezzük a teljes megvalósítást üzleti alapra. A kínai magyar miniszterelnöki találkozó után mi is belelkesedtünk, személyesen is jelen voltunk a tájékoztatón. Mostanában azonban úgy tűnik, hogy elhalkultak a biztató hangok. Ezért döntöttünk úgy, hogy induljunk az alternatívával, azaz helyezzük teljes mértékben üzleti alapra a létrehozást, és kereskedelmi banki fedezettel valósítsuk meg.
Az is egyértelmű, és ezt kommunikáltuk eddig is, hogy nem a jelenlegi tulajdonosok lesznek a repülőtér és logisztikai központ teljeskörű és végső tulajdonosai. Annyit vállaltunk, hogy elvisszük a projektet addig a pontig, ahol a végleges többségi befektetői csoport is be tud szállni.
Mi kell ahhoz, hogy mindez létrejöjjön?
Megfelelő szintű előkészítettség, melynek vannak műszaki, technikai, jogi feltételei, és a másik oldalról üzleti, pénzügyi eredményei. Alapvetően két nemzetközi stratégiai partnerünk van – melyből eddig sem csináltunk titkot – amerikai és kínai. A szerződött amerikai fél kijelentette, hogy a finanszírozásban is partnerek a saját jelentős szerepvállalásuk mértékéig, de szeretnék látni a másik finanszírozó fél, a kínaiak kondícióit is.
Ekkor elmegyünk Kínába pontosítani a részleteket, ahol teljesen nyitottak erre, azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy támogatja az elképzelést. Azért Kína esetében nem tiszta piacgazdaságról beszélünk, a kormányzat szava meghatározó.
Írásos dokumentumunk van arról, hogy a kínai kereskedelmi minisztérium kijelölte azt a hivatalt, amelynek az a feladata, hogy 400 millió euróval finanszírozza a repülőteret. De ez csak akkor megy, ha kormányzati szinten is prioritásként meg van jelölve. És ide jutunk mindig vissza. Hogy menjünk vissza a magyar kormányhoz, és kérdezzük meg, valóban ki van-e jelölve a prioritás szintjén.
De ezt folyamatosan hangsúlyozzák is.
Igen, a médiában. De azt akkor sem jelentik ki, hogy ez az az ügy, ami mögött teljes szélességgel ott állunk. Csak olyan stílusban, hogy ha csinálni akarjátok, hát tegyétek. Azért ez egy ekkora stratégiai jelentőségű ügyhöz kevés. És itt tartunk.
Folyamatosan kapunk utalásokat, hogy ne itt legyen. A legfájóbb, amikor a miniszterelnöki bejelentés után már odajöttek hozzánk, hogy úgysem itt valósul meg. De mi helyiek vagyunk, abban hiszünk, hogy itt van előkészítve, itt van gazdasági létjogosultsága, támogatottsága. Ehhez történt törvény-módosítás, népszavazás, szerződések, kiemelt beruházás státusz, üzleti előkészítő tárgyalások, tervezési munkák, stb.
Tehát az kellene, ha a kormány azt mondaná, csináljátok, nem állítok elé akadályokat.
Mögé állok az engedélyeztetésnek, határozottan, és azt mondom, igen, ez kell és megnézem, hol tudok segíteni. Mi nem azt kérjük, hogy intézzék el nekünk az engedélyeket, jogellenesen. Szó sincs erről. Hanem azt, hogy ha minden dokumentum és vizsgálat megvan, akkor mi mindent határidőre a rendelkezésetekre bocsátunk. Illetve hivatalosan is kijelentjük, számukra fontos ez a projekt, és akarjuk, hogy megvalósuljon. Ennyiről van szó. Vagy azt mondják a külföldi partnereknek, örülnénk, ha ez itt megvalósulna. Igazából ezt a lépést nem tudjuk megtenni.
Ilyenkor jönnek ugye, a spekulációk, hogy miért nem. Sokan mondják, hogy ennek a repülőtérnek a legnagyobb konkurense Mezőkövesd, mert azt támogatja a kormány.
Ez kicsit sikamlós terület, mert spekulációkról kezdünk el beszélni. Mi a Demján úrékkal voltunk együtt Sanghajban. Vele is beszéltünk, illetve azokkal is, akik a gazdaság szempontjából meghatározóak Magyarországon. Nekünk mindenki kijelenti, hogy ő nincs ellene. Ha őszinte vagyok, nem tudok rámutatni senkire, hogy miatta nem megy. Ami frusztráló dolog.
A végeredmény mégis az, hogy nem. De azt sem mondja senki, hogy nem megy, és azt sem, hogy megy. És ez hat éve tart. Nyilvánvalóan elértünk arra a szintre, amikor rendkívül hiteltelenné kezdünk válni Amerikában és Kínában.
A kínai partnerünk európai igazgatója azt mondja, hogy hat éve jár ide. Beszélt már boldoggal és boldogtalannal. Mi is szerveztünk neki találkozót, ők is szerveztek nekünk találkozót. És nem történik érdemi előrelépés.
Ha jól értem, akkor tulajdonképpen egy politikai döntésre lenne szükség.
Igen, korábban már elhangzott egy megbeszélésen, hogy ez valóban politikai kérdés. Ráadásul nem a helyi politikusoknak kell dönteniük. Mert őszintén, ebben Kovács Ferenc, Ipkovich György, Puskás Tivadar, Bana Tibor, és főleg Nemény András mindent megtett. Le a kalappal előttük. Megtették, amit meg tudtak tenni.
Az is felmerült, hogy ha a kínaiak itt nem tudják megvalósítani a tervet, akkor elviszik Lengyelországba. Mert a gazdasági környezet miatt az ottani helyszín is megfelelne nekik. Van ennek veszélye? Hiszen nem sokkal előttünk a lengyelekkel is stratégiai partnerségről beszéltek, igaz, ott sem alakul minden úgy, ahogyan tervezték.
A kínaiakról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy mindig több szálat futtatnak párhuzamosan. Mi is ezt tennénk a helyükben. És azt mondják, amelyik elindul, az lesz az igazi. Voltunk úgy kint Sanghajban, hogy mellettünk a pozsonyiak adták elő, hogy miért ott legyen a közép-európai cargoközpont.
Valóban van egy versenyfutás ezért a pozícióért, de van egy másik szempont is. Hat év alatt kétszer fordult a világgazdaság. Ma már Nyugat-Európa százszor jobban ott van Kínában, mint mi. 2011-12-re eljutottunk oda, hogy ezt a repteret lehet, hogy Milánóban fogják előbb megvalósítani.
És van benne egy olyan elem is, mint a lengyeleknél, ahol félresikerült a kínai partnerség. Ugye, ott egy autópályát építettek volna, sokat tanultak belőle a kínaiak is, és a lengyelek is. De ott még a rossz értelemben vett kínaiak voltak. Nem voltak nagy szerződések, nem volt nemzetközi jogászcsapat, nem volt kellően átlátható, és előkészített. Nyilvánvaló, hogy itt ilyenről szó sem lehet, ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Ezt nem lehet kilométerenként átadni.
Nem. Ugye, az egész onnan indult, hogy Kínának van az a rendkívül tudatos koncepciója, hogy a világban minőségi módon is ott legyenek. És ebben vannak bizonyos iparágak, mint például a hagyományos kínai medicina. Mert az image-építő. És működik ez földrajzilag is, ebben egy-egy városnak van globális politikája, mint például Sanghajnak.
Ami egyébként nem új, mert Sanghaj az 1900-as évek elején a világ második vagy harmadik pénzügyi központja volt. Gyakorlatilag ezt akarják most visszahozni. Mi abban állapodtunk meg a sanghaji vezetéssel, hogy egy sanghaji építőipari céggel, egy ipari parkkal, sanghaji vállalkozásokkal, esetleg egy sanghaji nemzetközi légi szállítmányozóval egy ugyanilyen komplex projektet tudnak létrehozni nálunk.
De ez nem egy testvérvárosi együttműködés, ez országok közötti kooperáció. Ezért kellett a két kormányt bevonni, ezért voltunk a kínai kormánynál, és ezért voltunk a magyar kormánynál.
Mennyi ideje van még a magyar kormánynak, hogy valamit lépjen az ügyben?
Nem akarom azt mondani, hogy gyakorlatilag lekéstük, de ha szeptemberben vagy októberben nem történik érdemi előrelépés, akkor nem lesz folytatás.
Foglalkozik egyébként érdemben az üggyel a minisztérium?
Hogy foglalkozik, az biztos. Hogy érdemben-e, azt nem tudom megítélni. Nem látok bele. Folyamatosan vannak visszajelzéseink, hogy a téma napirenden van. Egy éve el akarták kezdeni az államigazgatási eljárást. Folyamatosan ebben az állapotban vagyunk, hogy belelkesülünk, elkenődünk. És ez váltogatja egymást.
Annak meg semmi értelme nincsen, hogy a közvéleményt folyamatosan azzal terheljük, hogy ezen a héten éppen mi volt. Azt gondolom, hat év után ebbe mindenki belefáradt egy kicsit. Mi is, és a külföldiek is. Még futunk egy-két kört, igyekszünk ezt becsülettel megtenni. Elkezdtünk mérnökökkel egyeztetni, megvizsgáljuk, hogy legyen a finanszírozása februárig, hogyan történjen a műszaki engedélyeztetése. Ezeket csináljuk párhuzamosan.
Néhány hónapja kiadtak egy eléggé pesszimista sajtóközleményt Többet ők sem tudnak tenni - Közlemény a Vát-Porpác reptérről 2011. February 17. 10:25 . Azt írták, hogy a cég mindent megtett, ennél többet nem tud.
Gondoljon bele az emberi oldalába. Mi szombathelyiek vagyunk. Nem tudunk elmenni sehová úgy, hogy ne az legyen az első kérdés, na mi van? És frusztráló, hogy azt érzi az ember, küzd érte, és nem tud mit válaszolni a kérdésre. És egy idő után eljön az a pillanat, amikor azt mondják az emberek, ez komolytalan.
És eddig a pillanatig nem akarunk eljutni. Gyakorlatilag ott vagyunk most, hogy közel egy tucat mérnökkel kezdtünk el egyeztetni, próbáljuk vinni a dolgot, múlt héten az amerikai vezetéssel egyeztettünk feladatokról, tegnap a kínaiakkal.
Elkezdjük a helyi termelő cégek áruszállítási mennyiségét egyesével feltérképezni. Pontosítjuk a pénzügyi tervet, szóval sok mindent próbálunk hozzátenni, ami a mi kompetenciánk. Küzdeni fogunk az utolsó lélegzetig, de az már nincs messze.
