Oszkárral alig apad a pénztárca – szombathelyi találmány az új autós-utas közvetítő rendszer

Miért fagyoskodjunk áporodott MÁV vagonokon vagy fizessünk óriási benzinpénzeket, ha van alternatíva? Szombathelyi fejekből pattant ki az új rendszer.
 
 

Oszkárral alig apad a pénztárca – szombathelyi találmány az új autós-utas közvetítő rendszer

Miért fagyoskodjunk áporodott MÁV vagonokon vagy fizessünk óriási benzinpénzeket, ha van alternatíva? Szombathelyi fejekből pattant ki az új rendszer.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Oszkárral alig apad a pénztárca – szombathelyi találmány az új autós-utas közvetítő rendszer

Miért fagyoskodjunk áporodott MÁV vagonokon vagy fizessünk óriási benzinpénzeket, ha van alternatíva? Szombathelyi fejekből pattant ki az új rendszer.

December második felében hullott postaládánkba egy e-mail, mérsékelt nyelvezetben téve említést egy nemrég beélesített utasközvetítő szolgáltatásról, s egy füst alatt arra ösztökélve minket, hogy ha érdemesnek találjuk, akkor tudósítsunk róla. Érdemesnek találtuk, ezért az ünnepek közti zimankóra való tekintettel, s egyszersmind stílusosan is egy belsőégésű motorral ellátott, úgynevezett verda belső terében találkoztunk Prácser Attilával és Gyürüs Mátéval.

A két fiatalember a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közlekedésmérnöki karának végzős hallgatói, akik az ezévi Tudományos Diákköri Konferencián mutatták be találmányukat, de ha nem lett volna egy ilyen érdeklődő tekintetekkel telizsúfolt platform, ahonnan ráadásul az első díjjal távoztak, akkor is nekiugrottak volna. Elmondásuk szerint azért, mert „a tömegközlekedés és a vonatjegyek olyan mértékben emelkednek, hogy ma már három diáknak is jobban megéri autóval menni, arról nem beszélve, hogy gyorsabban is oda lehet érni – összességében rugalmasabb megoldás.”

Félmegoldás, költséges megoldás, nem megoldás?
Megoldásnak megoldás, de adódik a kérdés, mi benne az újdonság? Hiszen a carpooling néven elhíresült szolgáltatás Nyugat-Európában régóta népszerű utazási forma – az első ilyen irodát 1956-ban alapították Németországban, azóta is ők a listavezetők a kiközvetített utak számában –, és már itthon is születtek erre irányuló próbálkozások.

Igen ám, de az általunk is letesztelt magyar rendszerek hellyel-közzel fél lábon állnak: a legelső, 1991-ben elstartoló Kenguru szép és jó lenne, ha nem számolna fel közvetítői költséget, amit az utas a website üzemeltetőinek csenget ki a sofőr kontaktjáért cserébe, nem lehet rajta konkrét kereséseket végezni, és ő maga kalkulál útdíjat, nem hagyja azt rá a felekre. Az UtazzOlcsón szinte kizárólag külföldi utakra specializálta magát, az ígéretes felütésű Elviszem.com-nál pedig ott megáll a tudomány, hogy feladjuk a hirdetésünket, és várunk, mint aki jól végezte dolgát…

A diákkedvezmény drasztikus csökkentése volt olaj a tűzre
A két ifjú mérnök az általuk ismert példák hátrányait kiküszöbölve, és az előnyöket jól bedolgozva tette aktívvá az Online Személyfuvar Közvetítő (Állatijó) Rendszert, vagyis az Oszkár.com-ot november 26-án. Az előkészületeket Máté így jellemezte lapunknak: „Tavaly májusban derült ki, hogy elveszik a diákoktól a 67,5%-os kedvezményt és 50%-osra váltanak, ami hirtelen váltás volt, hiszen másfélszeres szorzót jelentett a díjakban. Ennek folytán kezdett kikristályosodni a gondolat, hogy létrehozzuk a rendszert. Onnantól kezdve jó ideig csak az alapelv volt meg, és szeptemberre jutottunk el odáig, hogy neki is álljunk megvalósítani.”

Ehhez mindenekelőtt programozói ismereteiket kellett bővíteniük, ugyanis az első billentyűleütéstől az utolsó simításokig mindent ketten csináltak, senki mást nem vontak be a munkába, ami időközben nem várt akadályokat is eléjük gördített. „Voltak olyan dolgok, amik azért átgondolást igényeltek a koncepció kialakításában: például, hogy egy bizonyos viszonylaton részutat is lehet vállalni, az eléggé megbonyolította a dolgokat a helyfoglalásnál. Tehát volt vele munka, meg lesz is.”

A név kiötlése nem volt ennyire nehéz szülés: „Egy tanórán összeírtuk a padra a rendszer jellemzőit, úgy mint online, belföldi, személyforgalom, satöbbi, és akkor ezekből legóztuk össze. Másfél óra alatt meglett. Volt rá időnk, mert az előadás annyira nem volt izgalmas” – részletezi Máté a mozaikszó létrejöttét.

A bizalom sarkalatos kérdése: ki ülne be idegen ember autójába?
Ami pedig a szisztémát illeti, az már most látszik, hogy megérte: ugyan külalakban az Oszkár még hagy kívánnivalót maga után, funkcionalitásban toronymagasan veri a hasonló oldalakat. Az például, hogy az utas és sofőr egymásra találása után el lehet menteni az utat, vagy az online vásárlási portálokhoz hasonló értékelési rendszer mondhatni saját találmányuk – sőt, még beépített költségkalkulátort is találunk.

Mindez szép és jó, na de mi a helyzet azzal, hogy nem túl barátkozós fajta a magyar? Az ötletgazdák erre is gondoltak: profil-oldalunkon egészen részletes képet festhetünk magunkról, linkelhetjük például iWiW-oldalunkat. „Amin minden eldől, az a bizalom, hogy beülök-e teljesen idegen ember autójába. Ha látok róla fotót, vagy egy teljes kitöltött profilt az iwiwen, akkor már kaphatok róla egy képet, hogy kihez is ülök be. Természetesen nem kötelező mindezt megadni, de ha az ember el akarja magát adni úgymond, akkor érdemes.”

„Persze ez személyfüggő: van, aki soha nem ülne be idegen ember autójába, más azt mondta, hogy de jó, akár új ismerősökre is szert tehet” – egészítik ki magukat. E-mail és telefonszám megadás egyébként kötelező, ha regisztrálunk, ezenkívül lehet MSN, Skype címet is megadni.

E-mail a lelke mindennek, azaz nem kell mindennap meglátogatni Oszkárt
„A sofőr megjelölheti, hogy csak ismerősök jelentkezhessenek hozzá, másrészt meg a helyfoglalásnál e-mail megy a sofőrnek, aki ezután eldöntheti, hogy vállalja-e az utast – ha nem, akkor azt legkésőbb 24 órával az utazás előtt közölni kell az utassal.” Érdekesség még, hogy ha valaki utashirdetést ad fel, és egy autós regisztrál járatot az adott viszonylaton, akkor az utas is kap erről egy mailt. Persze a legjobb lenne az értesítést SMS-ben megoldani, de a fiúknak egyelőre még nincs pénz a bőrük alatt - mindenesetre bevették ezt az értesítési módot a továbbfejlesztési elképzelések közé.

Apropó pénz: meglepő módon egyikük szeme előtt sem a profiorientáltság lebegett, hanem a jótétemény maga. Ez a szolgáltatás azonban Németországban a tömegközlekedés mellett is életképes, ezért ki tudja, mikor üt be itton is az aranybánya. „Nem lesz ellenvetésünk, ha ez így lesz” – hagyom meg a srácoknak az utolsó szó jogát. Márpedig van rá esélyük: december 27-én még csak 384 regisztrált tagjuk volt, ma már több, mint félezer.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés