A bukás is a játék része 

Műhavas újév a szánkódombon – Hóágyú kicsikért, nagyokért

Szánkózással búcsúztathatják az óévet a szombathelyiek, bár az egész Nyugat-Dunántúlon nincs hó, kivéve a Szombathelyi szánkódombot. Ismét beindult a hóágyú és már az első napon sokan csúszkáltak. A legidősebb aktív csúszkáló a 60. születésnapját ünnepelte éppen, a legtávolabbról pedig egy izraeli kislány érkezett.
 
 

Műhavas újév a szánkódombon – Hóágyú kicsikért, nagyokért

Szánkózással búcsúztathatják az óévet a szombathelyiek, bár az egész Nyugat-Dunántúlon nincs hó, kivéve a Szombathelyi szánkódombot. Ismét beindult a hóágyú és már az első napon sokan csúszkáltak. A legidősebb aktív csúszkáló a 60. születésnapját ünnepelte éppen, a legtávolabbról pedig egy izraeli kislány érkezett.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Műhavas újév a szánkódombon – Hóágyú kicsikért, nagyokért

Szánkózással búcsúztathatják az óévet a szombathelyiek, bár az egész Nyugat-Dunántúlon nincs hó, kivéve a Szombathelyi szánkódombot. Ismét beindult a hóágyú és már az első napon sokan csúszkáltak. A legidősebb aktív csúszkáló a 60. születésnapját ünnepelte éppen, a legtávolabbról pedig egy izraeli kislány érkezett.

Hadat üzentek a fekete télnek

A SZOVA az idén is bevetette a gyerekek számára egyik legkedvesebb fegyverét, a hóágyút, amely 2002. óta sikeresen küzd a komor tél ellen. Erre akkor van lehetőség, ha a hőmérséklet tartósan fagypont alá süllyed. Egy sikertelen kísérlet után december 29-én reggelre már csúszkálásra alkalmas hó fedte a szombathelyi szánkódomb felét. A hír gyorsan elterjedt a gyerekek között és máris özönlöttek szánkókkal, sílécekkel, fenéksível és a megszokott extrém eszközökkel. Voltak, akik jobb híján kartonpapíron siklottak.

Születésnapot ünnepelt

Nem tudtuk nem észrevenni azt a szakállas férfit, aki hol párjával, hol kislányával siklott le a dombon, majd villámgyorsan felbaktatott és már csúszott is újra és újra… Mint kiderült a remek kondícióban lévő férfi, Grünwald János éppen a 60. születésnapját ünnepelte.

- 40 éve futok, közép- és hosszútávot és a mai napig elfutok minden héten Szombathelyről Gencsapátiig és vissza. Van egy 7,5 éves kislányom, aki szerencsére örökölte a génjeimet, így jön velem úszni, korcsolyázni és most a szánkózást sem hagyhatjuk ki. Jól érzem magam, élvezzük az életet. Bár a tavalyi szánkózásaink után panaszkodtam az orvosomnak, mert mire huszadszor mentem fel a dombtetőre már alig kaptam levegőt. Ő azonban megnyugtatott, hogy nála ez a harmadik kör után előjönne. Most megyek nyugdíjba és büszke vagyok rá, hogy egyetlen napot sem voltam táppénzen – mesélte a fitt apuka, aki soha nem dohányzott, de a vörösbort nem veti meg. Naponta 2-3 pohárral legurít a finom nedűből és jó barátságot ápol a dobópápával, Németh Pállal. Tavalyi galériánkban is megtaláltuk, amint kislányával csúszik.

- Kicsit aggaszt, hogy a korosztályomból alig látni néhány sportoló embert. A szép Sugár úti pályán is van úgy, hogy napokig senkit nem látok, amikor futok. Nem csak idősebbeket, de fiatalokat sem. Ennek a legfőbb oka talán a lustaság. Sokan otthon ülnek, számítógépeznek és betegeskednek. Én is nézek televíziót és a számítógépet is használom, de csak mértékkel.

Először látott igazi (mű)havat

Harpaz Naomi Izraelből érkezett családlátogatásra. A kislány még soha nem látott havat, így rokonai izgatottan várták, mit szól majd a jól beöltöztetett gyerkőc a behavazott domboldalhoz. Nos, Naomi nagyon élvezte a szánkózást és hógolyózást, de talán alig akad gyerek, aki ne így lenne ezzel. A hóágyú közben fáradhatatlanul porlasztotta a Csónakázó tó hideg vizét a levegőbe, előtte pedig behavazott gyerekek szórták a hógolyókat egymás nyakába.

Sífelvonó is lesz

Ha marad a hideg idő, akkor a szánkódombon megjelenik majd a sífelvonó is, a szabadba csábítva a sítalpas siklás szerelmeseit. A szomszédos Ausztria és az Alpok lejtőihez képest ugyan eltörpül a szombathelyi „síparadicsom”, de ha figyelembe vesszük, hogy hóágyú nélkül legfeljebb az út széli befagyott pocsolyákon csúszkálhatnak ingyen a városlakók, akkor máris árnyaltabb a kép. Elő tehát a szánkókkal, kukafedelekkel, sítalpakkal és irány a szánkódomb. Korán sötétedik? Nem gond, a pályát reflektorok világítják be.

Sajátos KRESZ

A szánkópálya mindenkitől fokozott odafigyelést igényel. Nem csak azért, hogy mi ne üssünk el senkit, de azért is, hogy minket ne üssenek el. A csúszós terepen könnyen eltűnhet alólunk a talaj rövid időre, ha pl. egy szánkó elkaszálja a lábainkat. Sokan nem törődnek vele, hogy a havas lejtő a csúszni vágyóknak van és nem trécsparti helyszíne, de olyanok is akadnak, akik a domb közepén húzzák felfelé a szánjukat, akadályozva ezzel a többieket. A vagány bringások nem szívesen látott vendégek, a szülők veszélyesnek tartják, amikor a kerékpárosok vadul tekerve száguldanak le a havas dombon megállíthatatlan drótszamarukon. Elég egy figyelmetlen gyerek és máris gázolás a vége.

Benne van a bukás

Nem is igazi szánkós az, aki egyszer-kétszer ne szántotta volna fel arccal, vagy fenékkel a hómezőt. A szánkódombon is akadnak látványos bukások, borulások, aminek rendszerint nagy nevetés, vagy keserves sírás a vége, életkortól és tapasztalattól függően. Sok szülő kiviszi még csak totyogó apróságát is. A legkisebbek kipirult arccal, kacagva várják az újabb é újabb lesiklást. A kezdőknek egy rövid és viszonylag lassú is a rendelkezésére áll.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés