A Gólyatábor legnagyobb meglepetése volt, hogy a gólyabáli kupát legtöbbször elhódító testnevelés szakot kizárták a vetélkedésből, mert nem jelentek meg több rendezvényen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ők nyertek a legtöbbet ez alatt a néhány nap alatt...
Vasárnap hiába várták a DT-ben a testnevelés szak képviselőit, senki sem jelentkezett, hogy bemutassa a külön feladatokat, küzdjön a pontokért. A meglepett versenybírák tanácstalanul néztek egymásra, majd újabb félórai várakozás után diszkvalifikálták a csapatot.
A döntés, nagy port kavart fel. A Gólyatáborok 11 éves története során még egyszer sem zártak ki csapatot. Arra pedig végképp nem gondolt senki, hogy a nyolcszoros bajnok (rajtuk kívül a történelem szak egy, a tanító szak két alkalommal győzött) testnevelés szak lesz az első. Jogos a szervezők felháborodása, hiszen nem azért töltöttek hónapokat az előkészületekkel, hogy ne menjen el rá senki. Úgy gondolom, hogy ezért megérdemelnek a egy alapos ejnye-bejnyét.
Nézzük azonban az érem másik oldalát. Itt volt egy hét, ami alatt ez az 50 ember egy csapattá kovácsolódott. Megkockáztatom, hogy ez a csapat többet látott Szombathelyből és nagyobb élményekkel tért haza, mint az összes többi együttvéve. Sőt! Nem hiszem, hogy valaki megismerné fél év múlva a gólyapásztorát (én is csak azért emlékszem rá, mert a barátom kedvese lett később), a testnevelés szak pásztorait azonban sok beduin (nem tesis azaz egyéb szakokat jelöli) hallgató is nevén köszönti, leáll velük beszélgetni, ergo ők is velük voltak bulizni.
Mert mi is történt azon az ominózus héten? Szerdán nyitó buli az Alibi Biliárd Clubban (hajnal 5 órakor esett össze a D.J., és ezzel befejeződött a buli). Csütörtökön a jó öreg Két Medvében mulatott a társulat éjfélig, majd a népes társulat a Snapi nevezetű kiskocsmába távozott. Pénteken a Country Club tellett meg vidám fiatalokkal. Szombaton az i-re a pontot a Sportház béli jambory J tette fel.
Lehet, hogy nem szerezték maguknak babérokat a versenyen, és nem kerül fel a nevük a kupára (mondjuk 2 éve már nem írnak rá semmit...), de a csapatszellem kialakításában, az emberi kapcsolatok és bajtársiasság megerősítésében magasan az élen jártak. Azt hiszem ez ér annyit, mint egy aranyosan csillogó, de kérész életű dicsőség...
Gratulálok! Sok sikert az elkövetkező (remélhetőleg csak) négy évhez!
Pendragon
