A fõbérlõvel való megismerkedésem zökkenõmentesen zajlott. Igaz ugyan, hogy - a nõi nemre általában nem jellemzõ -, erõteljes arcszõrzete (bajusz, szakáll) némileg megnehezítette nemi hovatartozásának megállapítását....
De a törekvés, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegye, nem a diplomái leporolásával eltöltött idõ akadályozza a munkavállalásban, megoldást jelentett az imént említett problémára.
Miután megkötöttük életre szóló barátságunkat, elindultunk a leendõ szobám felé, ahol óvatlanságom, mely az ajtó kilincsének megmarkolásában nyilvánult meg, csaknem ujjaim amputációját tette szükségessé. Az elkövetkezõ fél órát (a villany felkapcsolására irányuló kísérletem kudarcba fulladása miatt) a gyakori mosásnak köszönhetõ egyéni sötétítõ réteggel fedett ablak kinyitásával töltöttem, hogy némi fény beeresztésével szemügyre vehessem a szoba berendezését, vagyis az ágyat. Szerencsére tehát nem kellett sokat idõznöm a bútorok leltárba vételével. Felvidított a tudat, hogy az ebédem elfogyasztásában önként segédkezõ, valamint az egyedüllét miatti esetleges depresszió kialakulását megakadályozó háziállatok (csótányok, egerek, patkányok stb.) ingyenes tartozékai a laknak.
Bár üzleti érzékem nem túl fejlett, tudtam, hogy egy ilyen ajánlatot nem szabad visszautasítani. Csak elõbb még találnom kell egy szobatársat. (Érdeklõdõk a HÖK irodában jelentkezzenek, de valószínû, hogy egy hosszú sor végére kell majd állniuk.)
Kormos Anett
