Érdemes megvizsgálnunk a hazai boréletet, mely 10 éve még arról szólt, hogy meg kell termelni a bort, és el kell adni. Mára a bornak kultusza lett, nem csak az egyszerű "ivást" jelenti, hanem sokkal többet ennél. Gondoljuk csak végig!
Kezünkben tartunk egy pohár bort (persze nem olyat, amelyikre csúfolás a bor szó - vagyis egy kannás, műanyag borzadály), lehet ez akár egy testes vörösbor, vagy egy könnyű fehér is, szóval körbejáratjuk a pohár belsején, és közben elgondolkodunk, hogy egy ember munkáját, alkotását figyeljük. Gyönyörködünk a borban és közben arra gondolunk, mennyi kis munka lehetett a szőlővel, amíg egy ilyen szép, zamatos bort kapunk.
Manapság "ciki" bort inni, talán csak azért mert nem divat. Sajnos fájó szívvel kell ezt a nézetet megerősítenem. Hazánkban lezüllesztették a bor fogyasztását. A palackos borokkal elviekben nem lehetne semmiféle probléma, ám mégis sok helyen csalódás érhet bennünket, hiszen a helytelen tárolás miatt részben vagy egészen elveszíti értékét a bor. A kannás vagy folyó borokról meg talán jobb nem is beszélni. Néhány étteremben, vendéglőben szinte minősíthetetlen löttyöt szolgálnak fel bor néven, persze borsos árakon. Szerencsére azért akadnak üdítő kivételek, és a fogyasztókat érik kellemes élmények is. Nem is olyan régen lépett életbe a bortörvény, mely a hamisítók ellen lép fel, ám néhány pontja roppant mód nehezíti a termelők dolgát.
Az élvonalba tartozó termelők évről-évre jobb minőségben mutatják be boraikat. Ez köszönhető az adott évjáratnak (ami természetesen nagyon sok dolog összetevője lehet) illetve annak, hogy javult a pincészetek felszereltsége, nőtt a gazdák igényessége. Ami fontos is, hiszen egyre jobban elterjedek az olcsó külföldi tömegborok. Attól pedig nagyon félnek a termelők, hogy az EU tagsággal párhuzamosan erősen betörnek hazánkba az olasz és francia tájborok, melyek szintén olcsók, de a minőségük is elfogadható. Igaz az EU nagy lehetősége hazánknak is, hiszen több borvidékünk is megcsillanthatná tudását a külföldi piacon.
A jó borok értő fogyasztók nélkül mit sem érnek. Egyre gyakoribbak a borbarát körök, melyek hálás hátteret képeznek a termelőknek. A hozzájuk látogató szakembereknél is fontosabb az önképzésük, amelyet bizony több tanfolyam is megirigyelhetne. Ezzel talán befolyásolni tudják a vendéglősöket, akik sokszor igénytelenséggel, lelkiismeretlenül állítják össze kínálatukat.
Végül Hamvas Béla szavait idézni: "Az ivásnak (akárcsak a szerelemnek) egy törvénye van. Bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég."
Klópusz Ferenc
IFO II.
