Megint eltelt egy esztendő, és megint feltűnik az a kedves, idős bácsi, aki csilingelő szánon járja át a világot december 6-án éjjel (vagy sokak szerint már 5-én). Régen, gyermekkorom távoli tájain, de epedve vártam ezt az éjszakát! De honnét származik a hagyomány?
Kitisztított kiscsizmámat az ablakba tettem, és próbáltam éberen figyelni, hogy mikor érkezik a Mikulás. Mindig elnyomott az álom. Álmomban a Piros Könyvben láttam a nevem. Abban a könyvben, ahol a jó gyerekek neve van felsorolva. Boldog voltam. Reggel - mikor felébredtem- első utam az ablakhoz vezetett. Láss csodát! Megtelt a kiscsizma mindenféle földi jóval, mogyoróval, arany dióval. Virgácsot is kaptam. Talán meg is érdemeltem. Régóta nem járt felém a Mikulás. Emlékét azonban megőriztem, és továbbadom gyermekeimnek, mert Mikulás élt, él és élni fog. De vajon ki volt ez a rokonszenves ember?
Volt idő pontosan az 1560 és 1611 közötti fél évszázad , amikor Oláh Miklós püspök-prímás Magyarországon elrendelte Szent Miklós napjának kötelező megünneplését. Az emléknap névadója: a kisázsiai Miklós püspök, Myra városában tevékenykedett a IV. században.
A december 6-i ajándékozási szokás több forrásból táplálkozik. Mindenekelőtt abból a legendából, hogy Miklós annakidején sajátos módon segített egy család három leányán. A lányok szegénységük miatt erkölcstelen életet akartak kezdeni, amikor egy éjjel a püspök annyi pénzt dobott be az ablakukon, amennyivel mindhárman tisztességes házasságot köthettek.
Egyes néprajzkutatók szerint az álöltözetes alak német területről került hozzánk, ahol a germán mítosz fő istenét, a jutalmazó és büntető Wotant váltotta fel.
Maga a Mikulás cseh eredetű szó, a múlt században terjedt el. A téli ünnepek ajándékozó lényeinek egyébként más országokban is nagy hagyományai vannak. A német Frau Holle, a francia Pére Noel, de az orosz Gyedmaróz azaz Fagy Apó is részint szerencsét hozó, részint ijesztő, démonikus lények.
Vallásos legendák, pogány mítoszok és üzleti szellem egyesülnek ma már a téli Mikulás-szokásokban, amelyek "közös nevezője" a világ különböző részein az a joviális öregúr, aki ajándékot hoz, de néha morcosan büntet, s akit négy ország: Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország is a maga polgárának vall.
A mai "magyar Mikulások" kissé tépettek, túl modernek, túl fiatalok, és túl korán leválik állukról a vattaszakáll. Sajnos az sem az igazi. De legalább járkálnak a városban, a faluban, az iskolában, óvodában. Ha ma éjjel csengettyű hangja töri meg az éjszaka csendjét, rénszarvas húzta szán suhan át a felhők között , és egy érces nevetés visszhangzik a messzeségben, - akkor tudhatjuk - a Mikulás jár a környéken.
V. Henrietta
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
