Tisztelt Saint!
A Frissítô című fôiskolai diákújságban a múltkor - a megszokottól eltérôen - politikai témájú cikk jelent meg, s tartalma miatt úgy éreztem, hogy válaszolnom kell, illetve véleményt kell nyilvánítanom.
Természetes, hogy a Frissítônek minden vélemény megnyilvánulását engednie kell, hiszen a diákság sokféleképpen gondolkodik, s ez így van jól. Az azonban egy kissé furcsa, hogy pont a fôszerkeszto ír a lapba egy korántsem elfogulatlan politikai tárgyú cikket.
Arról nem is beszélek, hogy az írói nevén Saint-nek feltüntetett Tóth Ferenc Zsolt úgy ír a mai magyar politikai életrôl, hogy maga is tisztában van a témában való járatlanságával. Hiszen ô maga írja le a cikke elején, hogy most vette meg élete elsô politikai magazinját, s csak mostanában kezdte figyelemmel kísérni az esti híradót. Örvendetes, hogy mindezek ellenére igen gyorsan szakértôvé vált e témában (is). Ugyanakkor cikke elolvasása után megállapítható, hogy valószínűleg nem a legjobb magazint sikerült megvennie, vagy a legjobbat igencsak rosszul interpretálta. Ha pedig információit a kereskedelmi csatornák szenzációhajhász híradóiból szerezte, akkor az egész írás hangvétele és megállapításai világosak. Talán Saint nincs tisztában azzal, hogy míg a szocializmus kultúrpolitikáját a 3 T - tiltás, tűrés, támogatás jellemezte, addig a magyar média nagy részét a 3 E -elferdít, elhallgat, eltúloz- jellemzi?
Saint-et az igazság érdekli, s mint mondja, tudja, hogy ami most van, az nem jó. Mi az igazság, kedves fôszerkesztő úr, mi az, ami nem jó? Cikkéből világosan látszik, hogy az Ön számára az igazság “odaát van”, azaz nem a mai kormány oldalán. Ez persze az Ön magánügye, politikai állásfoglalása nem tartozik senkire, s én nem is kívánok ezzel foglalkozni. De hogy mint egy elkötelezetlen diákújság, a Heti Frissítô fôszerkesztője a politikai életrôl ilyen egyoldalúan állást foglaljon, az bizony nem a legjobb megoldás.
Nincs sem helyem, sem lehetőségem arra, hogy tételről tételre külön szóljak valamennyi felvetett problémáról, de nyilvánvaló, hogy többségüknél nem a leghitelesebb csatornákból szerezte információit a szerzô.
Félreértés ne essék, én sem helyeslem azt, ami a mai magyar politikai életben történik, a korrupciót, a közélet hangvételét, a módszereket, de aki csak egy kicsit is tisztában van ezzel a témával, az jól tudja, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt egyesek be akarják mutatni. Tíz évvel a kissé félresikeredett rendszerváltoztatás után a fiatal magyar polgári demokrácia még nem lehet tökéletes, s bizony át kell esnie bizonyos gyermekbetegségeken. Ezt éljük ma meg, de biztos vagyok benne, hogy a magyar nemzet - mint annyiszor - most is sikerrel veszi az akadályokat, s megvalósulhat mindannyiunk közös, nagy álma: a gazdag, büszke, erôs és demokratikus Magyarország, amely a NATO és az Európai Unió megbecsült tagja. Bár vannak hibák, de most végre jó úton haladunk ezen cél felé!
Balaicz Zoltán (Bala)
Tisztelt Bala!
Elôször is szeretném megköszönni soraidat, melyben építô kritikával illeted lapunkat, és persze elsôsorban engem. Miért is örül valaki a kritikának? Mert úgy tűnik, hogy néhány kísérlet, melyet a hallgatóság passzivitásának feloldására találtam ki, sikerrel jár. Leveled valóban jól megfogalmazott gondolatokat, és megfontolt véleményalkotást tükröz, mely, azon túl, hogy elveinkben bizonyára különbözünk, sokaknak - és köztük természetesen nekem is - felkeltette az érdeklôdését.
Véleményeddel, miszerint az újságban nem szabadna politikai állásfoglalást közzétenni teljesen egyet értek. Írásomat ugyanis nem politikai állásfoglalásnak, hanem politikai kritikának szántam. Részemrôl - és ez azt hiszem ezt írásom is tükrözi - a Verebes István által megfogalmazott állásfoglalással értek egyet, mely szerint: “Bukjon meg a kormány, de ne adj Isten, hogy az ellenzék kerüljön hatalomra!”
Ezen kijelentés hátterében pedig azon véleményem áll, melynek alapján egyébként a cikk is megfogalmazódott bennem, hogy a mai politikai vezetés sajnos még nem érte el azt a szintet, hogy felnőtt módon döntsön, és igazgassa országunkat. Most természetesen nem fogok személyekre utalni, és nem akarom igazamat sem bizonygatni. Csupán arra a tényre szeretném felhívni a figyelmet, hogy Magyarország demokráciája még igen gyerekcipôben jár. Igazából társadalmunk is még csak most tanulja ennek az államformának a napfényes és sötét oldalait. S hogy ebben az idôszakban bizony sok politikai vadhajtás ütötte fel a fejét, nevezhetô akár természetes folyamatnak is. A mi - média - feladatunk pedig, hogy ezeket a hajtásokat a közvélemény segítségével addig nyesegessük, amíg a Te általad említett jó út nem stabilizálódik.
S most néhány szót a személyemnek szánt kritikáról. Bár igaz, hogy elôször adtam ki pénzt belpolitikai magazinért, és elárulom, hogy a jövôben sem akarok sokkal többet áldozni erre, politikai ismereteimet mégsem hiszem elmaradottnak. Szerencsésnek érzem magam, hogy mióta Magyarországon is elkezdett teret hódítani az Internet, azóta egyre jobban ki tudom használni a világháló nyújtotta lehetôségeket. Információimat pedig már jó pár éve innen szerzem. Valóban nem voltam eddig tisztában a 3T és 3E fogalmaival, de hogy frappáns legyek ez bizonyára a fôiskolások - így jómagam által is - favorizált 3P (pénz, pia, …) számlájára írható, mely fogyatékosságomat, ígérem, a jövôben bepótolom!
Remélem, válaszomat elfogadod - jobbommal együtt - , s lapunkkal kapcsolatban továbbra is szemfüles leszel, hogy a megjelentek feletti kontroll ne csupán egyetlen ember - ez én lennék - kezében nyugodjon, hiszen, szerintem, ez a demokrácia alapja.
Minden jót kívánok tanulmányaidhoz, és végezetül engedd meg, hogy annak az osztrák fôigazgatónak a szavaival búcsúzzam, aki a Berzsenyivel már tizenkét éve baráti viszonyban lévo fôiskolát vezeti: “Minden rendben! Úton vagyunk és az irány jó!”
A legjobbakat!
Saint, a Frissítô fôszerkesztôje
Vonatkozó cikkünk:
Most rajtunk a sor
