Nyugaton már évtizedek óta, nálunk csak az utóbbi években terjedt el a szokás, hogy február 14-én a szerelemesek napja legyen. Jönnek a lopott csókok, apró ajándékok, virágszálak, szép szavak, és minden huncut, kedves dolog, ami még hozzájárul a varázslathoz.
Csak az örök cinikusok mondják: nálunk a virág-, meg ajándékárusok találták ki a Valentin-napozást, hadd növekedjen a bevétel. (Valahogy a piros, szív alakú műanyag lufik nekem se a szíven csücskei, de mindegy... szerk.) Marad a kérdés, miért éppen február 14-én? Miért Valentin napján?
Nos, egyes feltételezések szerint ez a szívmelengető ünnep a római kor idején alakult ki. A legenda úgy tartja, hogy Claudius császár uralkodása alatt élt Rómában egy Valentin nevű pap, aki titokban ifjú szerelmeseket adott össze. Ezzel ellenszegült a császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket. Valentint bebörtönözték, és halálra ítélték. Mialatt börtönben volt, kis cédulákon üzeneteket küldött a barátainak, a következő feliratokkal: "Ne felejtsétek el Valentint!", "Szeretlek benneteket!". A későbbi legenda
emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki a történet szerint a börtönőr gyermeke volt. Valentin megsajnálta, imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet
küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod... Innen ered a szerelmes papírocskák küldözgetésének a hagyománya.
Egy másik történet úgy meséli, hogy a rómaiak február 14-én tartották Luperkalia, vagyis a tavasz ünnepét, Luperkusz isten tiszteletére, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az ünnep éjjelén a fiatal leányok papírdarabkákra írták a nevüket és beledobálták a cetliket egy korsóba. A legények húztak a cédulákból, és amelyik leány neve szerepelt a papiroson, azzal táncolták át az éjszakát. Előfordult, hogy a "cédulás" párok egész évben együtt maradtak.
Az idő múlásával Valentin legendája és Luperkalia ünnepe összefonódott, így Szent Valentinra úgy emlékezünk, mint a szerelmesek védőszentjére, aki tisztelte a romantikát, és segítette, no és most is segíti a fiatal párok számára a szerelmes üzenetek cseréjét.
V. Henrietta
| Bálint napja a magyar néphagyományban Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, bár a néphitben a nap korábban is ünnep volt. Igaz, másféle. Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját is ismerték. Olvasható az Érdy-kódexben is. Eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is egy németországi püspökről, akinek az ünnepe eredetileg január 7-hez kapcsolódott. Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt, 14-én. A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek. Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált. Bálint napjához időjóslás is tartozott. Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés. |
