A világhálóba immáron milliók gabalyodtak bele: a politikusok ideológiáikat propagálják rajta keresztül, rivális futballcsapatok keménymagos drukkerei legközelebbi ökölharcuk időpontját egyeztetik, mazochisták szöges nyakmerevítőt rendelnek e-mailben, zenebuzik kiadatlan felvételekhez jutnak hozzá, rohamosan terjed az online shopping gyakorlata - és még sorolhatnánk.
Amikor a csevegés rabjává válunk
Népszerűségét tekintve azonban valamennyi lehetőség közül magasan kiemelkedik a virtuális kapcsolattartás a különböző csetprogramok segítségével. A falak leomlottak, a "lehetetlen" fogalma valahogy elfelejtődik: az emberi egó kibontakoztatásának számtalan lehetősége nyílik meg, céljainknak pedig valóságos ösvényt vágnak a csevegőszobákban nyerhető információk... A játék mindössze akkor vesz érdekes fordulatot, amikor célunk már oly mértékben szentesíti az eszközt, hogy ez utóbbi lépésről lépésre átveszi a cél szerepét - azaz a csevegés rabjaivá válunk.
Itt aztán az lehetsz, ami akarsz
Amint valaki belekóstol ebbe az első pillantásra igencsak egzotikus gyümölcsbe, nem fogja megállni, hogy a legközelebbi alkalommal ne harapjon még nagyobbat. Izgalmas dolog ismeretlen, esetleg teljesen más földrészen élő és eltérő kultúrájú emberekkel beszélgetni úgy, hogy nem kell félnünk semmilyen következménytől. Az a tudat, hogy egy-egy ízesebb beszólásért még csak pofánverni sem tudnak minket, sokakat arra késztet, hogy lelki gyengeségüket olykor szexuálisan is túlfűtött megnyilvánulásokban próbálják leplezni, vagy éppenséggel kiélni látens erőszakos hajlamaikat.
A csetelő észrevétlenül gyártja elképzelt alteregóit, amint egyre több helyre regisztrálja magát: az egyiken eljátszhatja a szívtipró machót (az ilyenek még soha az életben nem szólítottak le női egyedet), míg a másikon ő lehet a legbölcsebb elmélkedő. Mindenki megírhatja a saját kis forgatókönyvét, mely tulajdonképpen nem más, mint tudatalatti vágyaink felszínre taszigálása. Nem elég hát, hogy mindennapjainkban is számtalan szerepnek kell megfelelnünk, identitásunk széttöredezéséhez a csetszobákban töltött idő is nagyban hozzájárul...
Virtuális klónok találkozása
És valóban, az idő szintén nem elhanyagolandó tényező. A képernyő előtt ülve egész egyszerűen lelassul a történelem, egy kétórás csevegés perceknek tűnhet. Nem meglepő, hogy középiskolák számítástechnika termeiben délutánonként akár négy-öt órát is képesek eltölteni a diákok mindössze egyetlen tevékenységgel: a valóságban is létező emberek gondosan összerakott alteregóival beszélgetnek. Ez a skizofrén szerepcsere egyébként együtt jár félreértések tömkelegével, pláne ha sor kerül arra a katasztrófára, amit személyes találkozásnak nevezünk. Sokan esnek abba a hibába, hogy egy olyasvalakire számítanak, akivel hónapokon keresztül dumálgattak, a randevú során viszont csak a virtuális klón tulajdonosával szembesülnek, aki a valóságban már nem sziporkázik úgy, mint tette azt a monitor mögött.
Álmomban két macska voltam...
Kutatók szerint a tudatalattink vizsgálatára tökéletesnek bizonyulhatnak virtuális alakmásaink, melyeket beszélgetéseink során olvasztunk ki önmagunkból. Titkos vágyaink és rejtett hajlamaink bontakoznak ki akaratlanul internetes kapcsolatteremtéseink során, melyek akár tudathasadásig is vezethetnek; ellenben ha mi irányítjuk alteregóinkat ahelyett, hogy ők irányítanának minket, kialakíthatunk egy rendkívül összetett, sokdimenziós személyiséget, melynek eredményeképpen akár a való életben is könnyebben boldogulunk. És ne feledjük: mindig készítsük oda a háromnapi hideg élelmet a számítógép mellé, amint betesszük a lábunkat egy csetszobába...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
