Itt volt az újév

Jégeralsó (fiuk), dupla szoknya (lányok), sapka, kesztyű, tollkabát és este tízkor indulás. Odakinn aztán kiderül, egy kis alkohol sem ártana a fagyos szél ellen.

A villamos tömve, virágos kedvű fiatalok lógnak a kapaszkodókon, egymás feje fölött átkiabálva fokozzák a hangulatot. Kezükbe pezsgős, vagy pálinkás üveg - lám, ők időben feltankoltak, nem úgy, mint mi. Az Oktogonnál leszállva aztán találunk egy nyitvatartó boltot, ahol csekély 600 forintért isteni Törley pezsgőt kapunk. Megfagyni már nem fogunk.

Az egész Andrássy úton hömpölyög a tömeg. Mindenki a Hősök terére igyekszik, ahol éjfélkor a "..haza fényre derül", vagyis tűzijáték, meg mindenféle ingyen buli vár ránk.

Az általános felszerelés: bontott üveg ital a kézben, hogy könnyedén lehessen meg-meg húzni, két piros ördögszarv, vagy rikító színű, fényes műanyag szálakból álló paróka a fejen. A nyelv nemzetközi, a napok óta tartó Taizé találkozóra többezer fiatal érkezett Budapestre a világ minden részéről. Most itt menetelnek velünk.

Az útkereszteződésekben rendőrök próbálják irányítani a forgalmat, hogy a mellékutcából érkező autók áthaladhassak az Andrássy úton - kevés sikerrel. Az egyenruhások elnézően mosolyognak, az autók vadul dudálnak. Teljesen feleslegesen, úgysem hallani semmit az állandó trombitálástól.

Hogy éjfélig se maradjunk tűzijáték nélkül, félúton egy lelkes társaság maszek tűzijátékot rendez. Precízen folyik a munka: a földön álló. lövegszerű kicsi csőbe betöltik, majd kilövik az újabb és újabb peterdákat. A tömeg hálásan megtapsolja a produkciót.

Közben utolérjük a mozgó színpadot. Előtte kocsikon ezüstruhába öltözött táncosok szambáznak. A kamionon az MTV-s Marcsi meg a Viva pluszos-os Philip. (Mit keres itten Philip? - kérdezem magamtól. Aztán eszembe jut: a Z plusz egyik alapítója a Káel Csaba, aki az Ezüsthajóban is érdekelt, s innen már egyenesen jutunk el a Happy Endig, aki - mint szinte minden állam által támogatott ünnepet - a mai bulit is rendezi.)

Szóval Marcsi és Philip azt próbálja megmagyarázni a tömegnek, hogy legyenek nagyon lelkesek, mert egy perc múlva őket látja az egész ország - tegyük hozzá: már aki az MTV-t nézi. A Tisztelt tömeg azonban tett az egészre, és hordázott tovább.

A Hősök terén tábort verünk az erősítő pultok mellett, s bámuljuk egy órán át az üres színpadot, ahol zenekarok helyett egy DJ nyom Neoton, Hungária, Soltész Rezső számokat. (Tisztára a szombathelyi Coutry Clubban érzem magam, meg is szólal mellettem valaki: Te, ezt nem a Pavel szervezte?) Tulajdonképpen mindegy is, hogy mi szól, mert ha nem akarunk megfagyni, táncolni kell keményen. Mellettünk egy lengyel társaság ugrál, vadul lobogtatják a piros-fehér zászlót. Egyiküknek elfogyott a cigije, nagy mutogatás után egy magyar sráctól szerez egyet. Utána a fiuk vad ölelkezésben kezdenek a lengyel-magyar barátság jegyében. De lám, a nacionalizmus áspis kígyója nem hagyta annyiban a dolgot. Miután percek óta szól a "Polska, Polska!" üvöltés, a mi fiaink is rázendítenek a "magyarok, magyarok!"-ra, majd átlátva a buli nemzetközi jellegét, átváltanak "Hungary, Hungary" -ra. Erre felbukkan valahonnét egy német csoport is, és készülve az uniós békés egymás mellett élésreJ ritmikusan, egymást váltva zúg a Polska! Hungary! Deutschland!

Ekkor már majdnem éjfél, és kamionján megérkezett Marcsi és Philip. Most éppen arra biztatják a tömeget, hogy gyakorolják a visszaszámlást, hogy majd jól menjen kapcsoláskor. Megint hiába. Aztán Sasvári Sándor elkezdi énekelni Lennon: Imagine-jét. A tömeg elnémul. A visszaszámlálás próba nélkül is tökéletes. Éjfélkor pedig kitör az üvöltés, és pezsgőeső borít el mindent. Majd tátott szájjal bámuljuk a tűzijátékot. Az utolsó adagban még beleadnak mindent, színes fűst és csillagok borítják be teljesen az eget, és vége.

Bár tudjuk, hogy most jönnek majd a koncertek - Vénusz, United, stb. - egészen háromig, mi hazafelé indulunk. A nyakakban és a babakocsikban alvó gyerekek és rengeteg törött üveg között lavírozunk. Lábam helyén két megfagyott oszlop mozog, s csak irigyelni tudom a fiukat, akik egy sötét kerítést kinevezte illemhelynek, s szépen sorban állva, tömegesen öntözik a falat.

A Nyugatinál még eszünkbe jut, hogy mégiscsak be kéne nézni az állomáson zajló Hystéria 2002 bulira, olyan hívogatóak a fények és a hangok. Miután azonban elfelejtettünk sajtójegyet igényelni, kinek van kedve már az újév első napján leperkálni 6100 forintot belépőre. Tömegbe verődve várjuk a villamost, és nézzük a Hystéria lelkes közönségét - kedvenc fickóm térdig érő sortban, csupasz lábszárral korzózik a mínuszokban ide-oda. Aztán elunjuk a várakozást, és végkép elpuhulva keresünk egy lerobbant kocsijú, de jó áron fuvarozó taxist, és hazavitetjük magunkat.
Éljen 2002!