Kié a városi bál?
Szombathely szocreál kultúrháza, az MSH a nagy alkalomra kellőképpen díszes jelmezt öltött. A patriótákat az orfeumok, lokálok színes maskarája várta. Mindhiába, az intézmény a városlakók kedvét így sem találta. A szervezés is jócskán elszámolta magát. (Az eredmény: újabb terhelő bizonyíték a már amúgy is halálra ítélt MSH ellen.) Ki áldoz Szombathelyen egy Pásztor Csárdás, Xantus Barbarával és élőzenével színesített vacsoráért nyolcezer forintot? A kétszáz eladott jegy magáért beszél.
Milyen a bál, ha sekélyes
A városlakók dezertáltak, a polgárok (ha kerestek) másutt találtak jókedvet. (A 
kisember bizonyára a Heti Hetesen mulat, különben is, mikor akad tizenhatezer kidobható forintja? Az elitnek tán a felhozatal ciki. Ráadásul a hónapban ez már harmadik nagyszabású bál, ki bírja ezt a tempót?) Kínos, de a tavalyi bagázs (már akkor negatív rekordokat döngető) létszáma idén tovább apadt. Már a hivatalos garnitúra sem reprezentált, a városatyák java, az intézmények vezetői is távol maradtak. (A kenyéradó gazdáik állítólag parancsba adták, a bálon kötelező a megjelenés. Erre ők kiakadtak, gondolván mégsem diktatúrában élünk, otthon ragadtak.) Csak egy legény maradt talpon e vidéken, aki állta a sarat: a városházi tisztviselői kar.
Jó mulatság, férfimunka volt
A puritán elegancia és a szolid smink van divatban. A középárfolyamos estélyik jelzik, a kongó bálteremben azért mégis a középosztály képviselteti magát.
Felvezetésként, hangulatjavító- és oldószerként polgármesterünk régmúlt farsangok hangulatáról tart tanórát. A kutya se figyel rá, a monológ csöndesen, nyomtalanul a semmibe vész. A bál úgy indul, mintha most ért volna véget. A lézengő sereg egyre fogyatkozik, a terem ürül.
Húzd cigány, szakadjon a húr!
Egyetlen menedék a tánc. A zenekar, a fővárosi Madarak igen jól húzza, azonban közegük nehezen bírja tartani az általuk diktált tempót. (A farsangolók átlagéletkora a 40-50 felé tendál.) A Madarak pörögnek, gyűrik a rock and rollt, 
azonban félő, hogy a felhevült farsangolók tartós szívritmuszavarral, a kelleténél korábban térnek majd nyugovóra. Igaz, néhányan azért nyomták keményen.
A sztáreső kellemetlen meglepetés: a vacsora hevében a Barbiból és PiTiből (Xantus Barbara és Pintér Tibor) verbuvált páros csekély érdeklődést vált ki. Az elnyűtt musical és operett-melódiákra tátogó sztárok keserves perceket élhettek át. Szánom a kínlódást, de valóban, kit érdekelnek? Unott arcok, laza taps a jutalmuk. Az utánuk érkező táncosokat már érezhetően nagyobb lelkesedést fogadja. Ők legalább nem play backbe nyomják.
Bágyasztó bemutató
A divatbemutató is bágyasztó. Csigalassúsággal vonulnak a hivatalnok-jelmezbe bújt modellek. A tombola is újfajta rendezésben kerül elénk. Futószalagon húzzák ki a számokat, a nyereményeket pedig, melyeknek egy részét maga az MSH(!) ajánlotta fel, valahol kint a ruhatárban lehetett átvenni. A nyerteseket így csak a kiváltságos ruhatáros láthatja, a többiek meg gyönyörködhettek a számok mechanikus kihúzásában.
Akik vacsora nélkül maradtak
Aki háromezerért, sétálójeggyel érkezett, ha történetesen nem jutott eszébe 
mobilon pizzát rendelni, akár éhen is veszhetett volna, ugyanis a büfések megfeledkeztek róluk. Chipsen kívül más ehető számukra nem volt.
A tombola után, bár a Madarak rendületlenül muzsikáltak, a vendégsereg hamar oszlani kezdett. Idejekorán belefáradtak a reprezentálásba. Lehet, hogy jövőre már ők sem jönnek? Elhatározásukat megérteném...
