A Road Show ismét magasra tette a lécet

Meddig lehet súrolni a síkhülyeség határát úgy, hogy az még ne tegyen kárt az ártatlan kívülállóban? Az RTL Szombathelyen.

Ha tehát matematikai pályára állítjuk agyunk bonyolult, logikai alapokon nyugvó mechanizmusait, azt mondhatjuk, hogy a fent megkérdőjelezett időtartam körülbelül egy teljes délután - ennél hosszabb jelenlét bizonyára már agyhalált okozna. A szombati tesztközönség sikeresen állta a próbát, megfigyeléseim szerint a közel milliárdos nagyságrendű idegsejt-pusztulás senkiben sem indukálta az Oladi Művközpont mögötti terület azonnali elhagyását, mi több: a tömegmanipuláció gépezete olyannyira olajozottan működött, hogy egyesek képesek voltak szívvel-lélekkel beleélni magukat a történésekbe. A rájuk tespedő rózsaszín felhőtől persze nem vették észre, hogy mindannyian egy gigaméretű Kész Átverés Show önkéntesei lettek, melynek ceremóniamesterei és főbohócai az RTL Klub mikrofonszorongató üdvöskéi, meg néhány elvarázsolt áldozat a közönség soraiból.

Megérkezésünkkor hirtelen nem tudtuk, melyik naprendszerben járunk éppen. Jobbról a már jól megszokott posztkomcsi vursli üzemelt százszázalékon, levehető ajtajú NDK kismozdonnyal, üresen táncoló ringlispíllel, és hatszáz forintért lyukas papírzacskóba mért karamellcukorral. Balról szemet gyönyörködtető sörsátor, mely nélkül ma már bármilyen szabadtéri rendezvény halálra van ítélve. Totálisan szemben pedig egy kialakításában koncertekre szabott nagyszínpad, jól megrakva mélyládákkal, mert ugye miért is ne vegyük kezelésbe a hétvégén pihenni vágyók nyugalmát. Első élményeink egyébként még közel sem tartalmaztak annyi hülyeséget, amennyit később átéltünk: a kezdetekben egy kis Receptklubos főzőcskézés is megteszi, melynek végén Pokrivtsák Mónika naivitási menedzser - mellesleg a show-nak nevezett műsorkáosz házigazdája - ártatlanul megjegyzi, hogy ez az étel valójában nem készülhet el ennyi idő alatt, tehát Lázárék gyakorlatilag pofánhazudtak minket vagy mi.

Ezt leplezendő gyorsan egy Hungaroring-vetélkedő következik, mely még viszonylag elviselhető hangnemben folyik, bár a kérdésfelvető rendkívül kifinomult humorérzékéről tanúbizonyságot téve így is beszól a bambuló közönségnek, hogy aki súgni mer a színpadon álló játékosnak, azt kiküldi. Ennél izgalmasabbnak bizonyult az egyszerűségéről híres - egy későbbi beszélgetés folyamán pedig nővé alakulásáról is dicsőségesen beszámoló - Palotás Petra Szótorpedója, ahol kivételesen a játékosok is produkáltak figyelemreméltó eredményeket: többek között sikerült G2-re tippelni a mindössze F betűig felosztott táblán, valaki pedig még azt is kibökte, hogy a százegy kiskutya fajtájának hivatalos elnevezése a Dalma. Ehhez már tudni kell kéremszépen.

A műsorszámok közé profinak kikiáltott, ám valójában szélsőségesen alulmúlhatatlan együtteseket ékeltek be: ezek egyike volt a két faszacsávóból álló Push, akiket egy zeneesztéta nevükhöz méltóan legszívesebben letaszítana a színpadról produkciójuk hallatán. A másik ilyen szuperprodzsekt az ugyancsak kreatív névválasztásáról, namegpersze értéktelenségéről felismerhető RT (bizony, a csatorna nevéből származtatható e frappáns elnevezés!), akik a kereskedelmi televízió olyan műsorainak zenéjét adják elő újrafeldolgozva, mint a Heti Hetes. A szintetizátort prüntyölő tagnak persze elfelejtettek szólni, hogy csatlakoztassa már lilán virító hangszerét valamilyen áramforrásra, de erre nem is volt szükség, hiszen feltűnő módon így is képes volt megszólaltatni azt.

Az egész nap fénypontja azonban épp az a páros volt, akiket szemmel láthatóan a legkevesebben értettek meg a gondolkodtató zenétől fényévekre vegetáló emberkék közül: Tátrai Tiborról és Szűcs Antal Gáborról van szó, akik az egyetlen igazán értékelhető dolgot nyújtották a fénapos felhajtás folyamán: körülbelül húsz percben összesűrítették a latin zene minden apró rezdülését, gitárvirtuozitásuk egyszerűen élményszámba ment. Csakúgy, mint ahogy Beleznay Endre konkrétcsávóskodása is, ami azért lógott ki az idétlen programok közül, mert éppen a hülyeséget, mint létünk egyik legfontosabb elemét figurázta ki.

Ez már korántsem mondható el arról, ami ezután következett. Illetve tegyük hozzá, mi az ami nem következett: az a bizonyos zenei jellegű beszélgetés, melyen a szombathelyi Anima Sound System tagjai is részt vettek volna (információim szerint ők maguk ezt el sem vállalták, mindazonáltal kiírták őket). Persze ez senkinek nem tűnt fel, és mintha legalábbis egy párhuzamos világba csöppentünk volna, a szervezők - Pokrivtsák Móni marionett-bábuval egyetemben - úgy viselkedtek, mintha soha nem is lett volna ez az eredeti programtervezetben. Egy "bocsika" odaröffentése a közönségnek azért elvárható lett volna, helyette viszont úgy szórták nekik a gagyi sapkákat és pólókat, mint amikor a felség megszánja alattvalóit egy kevéske alamizsnával.

Szédületesen jól fel van építve az egész a marketing köré, ezért le a kalappal. Ellenben a közhelyparádéért, amit a talk show-t vezető Erdélyi Mónika és kedves műsorvezető névrokona produkált, nem jár köszönet. Miről is van szó? Ennek illusztrálása érdekében búcsúzzunk el Pokrivtsák egyik emlékezetes, újságíróhoz méltó megnyilatkozásával: "És most egy stílusos kérdés: hogyan tudsz reggel felkelni, és nehezen megy-e?" Gratulálunk fiúklányok, emléketek szívünkben örökké él!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Könnyű