- Csak pár napra jöttem haza, egyébként javában turnézunk, a Tv2 road showjával járjuk az országot. Pénteken még Pesten, a New Orleans Music Clubban volt bulink, a hétvégén pedig Kecskeméten léptünk fel.
A Hemoban csiszolódott
- És Szombathely?
- Majd jövünk, ha jól emlékszem július közepén, talán 15-én.
- Hogyan keveredtél a "popsztárok" közé?
- Már régóta zenélek, nyolc évig fuvoláztam, majd áttértem az énekre. A szombathelyi zeneiskolában és a Hemo Musical-és Dalstúdiójában tanultam. Voltak kisebb sikereim is, kijutottam például Okučani-ba, a magyar műszaki kontingens táborába, ahol egy könnyuzenei műsorban léphettem fel. 2001-ben a középiskolák számára rendezett Országos Olasz Fesztiválon könnyűzenei kategóriában első lettem.
- Aztán jött a TV2 felhívása.
- A barátaim figyeltek fel rá, ők bíztattak és unszoltak, hogy jelentkezzem. Végül beadtam a derekam, ezen ne múljon, gondoltam. Álmomban sem reméltem, hogy így alakul majd...
- Azért vonzott a "popsztárság", nem?
- Persze, minden kislány legnagyobb álma az, hogy énekesnő vagy színésznő legyen. Én úgy gondoltam: jó-jó, ez egy szép álom, de hogy pont te, itt Magyarországon, ennek semmi esélye sincs. Így aztán nem is igazán foglalkoztam ezzel.
- Milyen műfaj érdekelt?
- A könnyűzene, mert a klasszikus zene nekem túlságosan kötött. Viszont ebben a műfajban is a komolyabb irányzatot kedvelem, azt például, amit Cserháti Zsuzsa képvisel.
- És a pop?
- Nincs vele semmi bajom, de azért szeretem kiénekelni magam.
- A Sugar and Spice-nál hagynak?
- Kompromisszumokat mindenhol kell kötni, de beleszólhattunk a szövegekbe, és az éneklésben is van szabadságunk. Ahhoz, hogy bekerülhessünk a csapatba, a "Popsztárok" válogatóin keményen meg kellett küzdenünk. Közel ezer emberrel mértük össze tudásunkat, ráadásul nagyon sok a jó hang, rengeteg tehetség volt. A nézők csak egy-két könnycseppet láttak, mi pedig együtt sírtunk a kiesőkkel.
- Hogy viselted?
- Nagyon izgultam, az első meghallgatás tízkor kezdődött, én délután négykor kerültem sorra, addigra már annyira lefáradtam, hogy semmi sem érdekelt. A másnap még kellemetlenebb volt. Betereltek egy hatalmas, üres terembe, ahol két kamera, egy hangmérnök, két operatőr és a zsűri fogadott. Mondták, menjek a terem közepére, a padlón van egy X, álljak oda és énekeljek. Kíséret nélkül, egyedül, és közben táncoljak is. Na ennél "érdekesebb" látvány nincs! Komolyan meg kellett erőszakolnom magam, hogy el ne fussak.
- Ment egymás között a harc?
- Nem, sőt! Csak a táborban - ahová már csak huszonhatan jutottunk el - ismertük meg egymást. Itt már nem az számított, hogyan énekelsz és mozogsz, hanem az, mennyire vagy kitartó, és hogyan tudsz másokkal együtt dolgozni. A kamera mindent rögzített, azt is, amit kint, egymás között beszéltünk. Fontos szempont volt, ki kivel kommunikált, és milyen a kapcsolatteremtő készsége. Segítettük egymást, és ez nagyon jó volt. Tízünk közül a csapat ötösét a búcsúvacsorán választották ki. Ez egy kötetlen buli volt, a kamerák is eltűntek, ettől aztán mindenki feloldódott. Itt jött ki igazán, ki milyen, és ez lett a zsűri számára igazán mérvadó.
- Mennyit formált rajtad ez elmúlt pár hónap?
- Jó lecke volt. Sokat változtam, remélem, előnyömre. Magabiztosabb lettem, a lámpalázat is sikerült legyőznöm, nincsenek már olyan nagy izgulások a fellépés előtt.
- Voltak nagy kibukások?
- Hirtelen fel kellett nőnöm. Kibukások nem, de mélypontok voltak, olyankor csak arra vágytam, bárcsak egyedül lehetnék és kialudhatnám magam.
- Tart még a popsztár "kiképzés"?
- Már csak tánc-, énekóráink és próbáink vannak. Volt fitness, beszédtechnikánk és kommunikációs tréningünk, ahol például megtanultuk, hogy kell a sajtónak nyilatkoznunk.
- Na, erre kíváncsi vagyok. Hogyan?
- Hát például fontos, hogy érthetően beszéljünk. Nekem nagy hibám, hogy néha hadarok. Mindenkinek megvolt a maga speciális problémája, Ákos például nem nyitotta ki rendesen a száját, Attila körülményeskedett néha. Karinnak pedig, aki Szlovákiából érkezett (ráadásul szlovák nyelvterületről), a magyar nyelvvel voltak nehézségei.
- Tényleg, honnan jött a név? Spicegirls kontra Sugar baby?
- Egy fotózás alkalmával született. Éppen szünetet tartottunk, kávéztunk, amikor a menedzserünk a rendezőasszisztenssel cukrot hozatott. Mikor visszatért ezzel a szöveggel nyújtotta át: "Sugar and spice and everything nice" Felcsillant a szemünk, ez jó lesz! Persze sok variáció felmerült még, ráadásul rengeteg különböző érdeknek is egyeznie kellett. Sugar and Spice volt végül, ami mindenkinek megfelelt. Talán túl angolosra sikeredett, de én szeretem.
- Szerinted a csapat hova futhat ki?
- Május végén jelent meg a kislemezünk, most jött ki a nagylemezünk, a többi attól függ, milyen lesz a fogadtatás. Természetesen egyelőre szeretnénk a hazai piacon egy bázist kialakítani, reméljük a nagylemezzel ez sikerülni fog.
- Egy "összerakott" popcsapat nálunk már eleve gyanús. Gondolván, ezek úgyse tudnak énekelni, csak a pénzért nyomulnak...
- Van egy kifejezetten igénytelen vonal, ami nagyon erős, de úgy tűnik, mostanában kezd lecsengeni. A kiadók talán lassan rájönnek arra, hogy csak olyan produkció állja meg a helyét, amelyben legalább azok énekelnek, akik utána színpadon is elviszik a balhét. Nagyon sajnálom, hogy a könnyűzene iparként, popgyárként üzemel. Én mindig azért énekeltem, mert szerettem, sokan viszont kizárólag a pénzért teszik ezt.
- Az a tudás, ami bennetek van, nem túl sok ehhez?
- Legalább megvan a biztos hátterünk.
- Sokan felismernek az utcán?
- Hú, nagyon sokan. Van, aki leszólít, autogramot kér, mások inkább csak néznek, összesúgnak a hátam mögött.
Emese már nem jött vissza
- Végérvényesen elköltöztél Szombathelyről?
- Én voltam az, aki mindig azt mondta: Pestre soha! Nagyon nem szerettem a nagyvárosokat. Szombathelynek van hangulata, pici, de még sem olyan pici, családias, s nekem gyönyörű. Most viszont, hogy Pesten élek, s nem tudom elképzelni, hogy visszajöjjek.
- A család mit szólt?
- Anyukám először nagyon féltett, voltak nagy harcok, de már nagyon büszke rám és támogat. Kifejezetten jót tett a kapcsolatunknak, hogy elmentem. Testvéremmel is így alakult, van egy húgom, két évvel fiatalabb nálam.
- Gondolom, nagyot nőttél a szemében...
- Igen, igen. Sokkal barátibb lett a kapcsolatunk, amióta "popsztár" lettem. De idézőjelben, mert én nem tartom magam annak, ráadásul szerintem Magyarországon nincsenek is igazán popsztárok.
- Bizonyára sokan irigyelnek...
- Nem tudhatom, de inkább sokan irigyeljenek, mint egy ember sajnáljon. Ez is az élet velejárója... Mint ahogy az is, hogy több lábon kell állni, ezért én mindenképpen szeretnék még tanulni, befejezni az egyetemet.
- Hova jártál?
- Tavaly érettségiztem, az Idegenforgalmi Szakközépiskolába jártam, majd a keszthelyi agráregyetem gazdasági agrármérnök szakára felvételiztem. Az első fél évet megcsináltam, aztán jött a "Popsztárok".
Közben Emeséről kiderül, nemcsak kiválóan énekel, hanem fiatal kora ellenére világbajnok szakács is. Például remek töltött csirkét és rétest csinál, igaz, utóbbit egyelőre csak mirellit lapokból próbálta...
Több lábon kell élni, valahol itt hagytuk abba...
