Sok tál dödölle, ettél belőle?

Népi ételek főzőversenye zajlott nemrég a Múzeumfaluban. A beszámoló és képriport mellett közreadjuk a legjobb vasi recepteket is.

A múlt heti szombat esti mulatságokat elmosó eső vasárnapra lecsitult és időnként még a nap is kisütött, így nem került veszélybe a "Sok tál dödöllére" keresztelt népi főzőverseny. Az érdeklődés már a kapu előtt lemérhető, mivel parkolóhelynek nyoma sincs. A jóval odébb leállított autótól kifejezetten jólesik visszasétálni a Falumúzeumhoz, hogy aztán rögtön válaszút elé kerüljünk. Mert bizony vehetünk normál jegyet, kortól függően 2-400 forintért, de vehetünk kóstolójegyet is, ami a belépésen felül három ízlelésre is jogosít, plusz kis tányért és kanalat is kapunk útravalóul, mindezért potom 600 Ft-ot kell leszurkolni. Mivel a kifelé jövők látszólag nem a korgó gyomruk miatt szenvednek és némelykőjüknél púpozott tányér is akad, így nem kétséges, hogy melyik beugrót választjuk. Befelé azon morfondírozunk, vajon hányféle dödölle fő, pirul, kotyvasztódik kóstolásra várva, de a gondolat hamar tovaröppen a színes forgatag láttán. Lépten nyomon népviseletbe öltözött vidám népségbe botlunk, a hátunk mögött pedig egy száguldó lovaskocsi felharsanó kürtje okoz némi riadalmat.

Nem kell sokáig mennünk ahhoz, hogy elérjük az első állomást, ahol a horvát zászló már csak egy üres kondért őriz. A házigazdák nem mentegetőznek, kerek-perec közlik a tényeket: túl jól sikerült az étel és nem bírták a falánk tömeg rohamát. Az üres tál így gyakorlatilag "közönségszavazatnak" is minősül, hiszen tényleg nem lehetett rossz az, ami így elfogyott. Nincs mit tennünk, üres kóstolótányérkánkkal baktatunk tovább. A hídon átkelve oldalas csontot szopogató látogatókra lelünk. Hurrá, itt az első lehetőség! Még mielőtt előadhatnánk, hogy kóstolni szeretnénk, már tele van a tányérunk jó ki vasi dödöllével, amihez pörköltet, savanyúságot és vörösbort is kínálnak. A három kóstolásra szóló jegyünkkel a későbbiekben sem törődik senki, a főzőversenyben résztvevő csapatok inkább azon versengenek, ki tud több embert megvendégelni, jóllakatni. Hiába szólunk a vendéglátóinknak, hogy csak két falatkányi kóstolót kérünk, a tányérunk lassan átalakul a mesebeli varázstállá, amiből soha nem fogy ki az étel. Amikor a Kápolnai Boszorkányoknál már csaknem kipukkadva egy ici-pici adagot merészelünk kérni a főboszorkány rímet fabrikál: "Kápolnai laskamácsik, egyik kisebb mint a másik!". Mire befejezi a verselést a tányér már újra púposra van tömve.

Aki csak dödöllére számított kellemesen csalódhatott. A választék rendkívül bőséges, húsételektől az édességig sok ínycsiklandó és kimondhatatlan nevű étek várt elfogyasztásra. A versenyzők igyekeztek saját településük, népcsoportjuk eledeleit felsorakoztatni. Polenta, kalinkó, málé, slambuc, cupita, sudljca és gánica - Vágó István vetélkedőjében valószínűleg a legtöbb ember befonná a szemöldökét, ha ezekről kellene megmondani, mi fán teremnek.

A népi ételek mellé szórakozás is dukál. A Múzeumfalu főutcájának közepén egymást váltva adták elő egyéb tudományukat a főzésben már bizonyított lányok és asszonyok, valamint a férfinépség. Ének, citera, színjáték és egyéb vidámságok szórakoztatták a szép számmal fűben heverésző, telt hasukat simogató vendégsereget.

A főzőtudomány bemutatása nem öncélú volt, neves zsűri bírálta az ételeket. A zsűri elnöke -a Pásztor csárdás Szabó Péter és a Pelikán Hotel séfje, Ágoston László mellett- Kudlik Júlia volt. Az ételbírálást végignézve úgy tűnt: a Juli Suli egykori műsorvezetője nem csak tévés allűrből főzött. Hanem tényleg ért a gasztronómiához. Férfitársaival együtt hősiesen végigette a legalább negyvenféle étket. A döntés persze nem volt könnyű, hiszen a vadpörköltet nehéz összehasonlítani a dödöllével, vagy az édes fánkkal.

A néhány kupica pálinka és borocska után már mindenki által Julikának szólított músorvezető természetesen megtiszteltetésnek tartja, hogy eljöhetett Szombathelyre zsűrizni.

-Fantasztikusan finom volt minden, sok mindent tanultam. Nem sűrűn járok az országnak ebben a részében. Az biztos, hogy egész életemben ennyi dödöllét, polentát és slambucot még nem ettem. Ami feltűnt, az az, hogy körbejárva a főzőhelyeket a lányok csak kézilányok voltak, a főszakácsi feladatokat a férfiak vállalták. Persze ha körülnézünk a nagyvilágban, ott is így van. Lehet, hogy egy férfi csak egy-két ételt tud főzni, de azt nagyon. Mindig mondtam, a főzés nem más, mint az alapok megtanulása. Attól kezdve csak fantázia és pénztárca kérdése a dolog.

Arra a kérdésre, hogy elkészít-e valamit az itt tanultakból, Kudlik Juli rejtélyesen válaszol: Holnap reggel első dolgom lesz, hogy a sudlicát feltekerjem a fakanálra...

Időközben újra sötét felhők tornyosulnak az égen és néhány csepp figyelmeztetés után istenesen megered az eső. Hamar kiderül, mire jó egy tornácos parasztház. A látogatók tucatszámra menekülnek fedél alá, a hangulatot azonban nem mossa el a zápor, innen-onnan nóta hangzik fel. A torkok kiszáradása ellen jó orvosság a szintén fedél alá menekített borosflaska. A nyári zápor ahogy jött el is illan és folytatódhat minden ott, ahol abbamaradt, a fűben heverészés kivételével.

A zsűri hosszas értékelés után a Vasi Lovasturisztikai és Lovaskultúra Hagyományőrző Egyesület slambucát találta a legjobbnak, másodiknak az osttffyasszonyfai Citerazenekar és Népdalkör csülkös babja találtatott, míg harmadik helyre a Kőszegfalvi Német Asszonykórus ziegenudlija került. A dödölle sem maradhatott ki, a közönség a Viszáki Asszonkórus (akiket mindenki asszonynak mond, pedig nem is...) alkotását díjazta. Értékelték a Kemenessömjéni Ifjúsági Klub kukoricapolentáját, valamint a Hetyei Daloskör énekhangját is. (A díjazott ételek receptje is megtalálható mellékletünkben!)

Aki ezen a napon éhes maradt, az csak magára vethet, aki pedig elrontotta a gyomrát az is. A főző csapatok ugyanis szinte mindenhol kínáltak gyógyírt a rakoncátlankodó gyomorsavaknak némi alkoholos nedű formájában.

A szervezők figyelmességét dicséri, hogy a főzőversenyen bemutatott ételek receptjeit előre csokorba gyűjtötték és mindössze két gombóc fagyi áráért bárki hozzájuthatott. Ebből a kiadványból szemezgetünk mi is, hátha ország-világ bármely részén valaki kedvet kap a vasi ízekhez. Jó étvágyat kívánunk!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Könnyű