Népi ételek főzőversenye zajlott nemrég a Múzeumfaluban. A beszámoló és képriport mellett közreadjuk a legjobb vasi recepteket is.
A múlt heti szombat esti mulatságokat elmosó eső vasárnapra lecsitult és időnként még a nap is kisütött, így nem került veszélybe a "Sok tál dödöllére" keresztelt népi főzőverseny. Az érdeklődés már a kapu előtt lemérhető, mivel parkolóhelynek nyoma sincs. A jóval odébb leállított autótól kifejezetten jólesik visszasétálni a Falumúzeumhoz, hogy aztán rögtön válaszút elé kerüljünk. Mert bizony vehetünk normál jegyet, kortól függően 2-400 forintért, de vehetünk kóstolójegyet is, ami a belépésen felül három ízlelésre is jogosít, plusz kis tányért és kanalat is kapunk útravalóul, mindezért potom 600 Ft-ot kell leszurkolni. Mivel a kifelé jövők látszólag nem a korgó gyomruk miatt szenvednek és némelykőjüknél púpozott tányér is akad, így nem kétséges, hogy melyik beugrót választjuk. Befelé azon morfondírozunk, vajon hányféle dödölle fő, pirul, kotyvasztódik kóstolásra várva, de a gondolat hamar tovaröppen a színes forgatag láttán. Lépten nyomon népviseletbe öltözött vidám népségbe botlunk, a hátunk mögött pedig egy száguldó lovaskocsi felharsanó kürtje okoz némi riadalmat.
Nem kell sokáig mennünk ahhoz, hogy elérjük az első állomást, ahol a horvát zászló már csak egy üres kondért őriz. A házigazdák nem mentegetőznek, kerek-perec közlik a tényeket: túl jól sikerült az étel és nem bírták a falánk tömeg rohamát. Az üres tál így gyakorlatilag "közönségszavazatnak" is minősül, hiszen tényleg nem lehetett rossz az, ami így elfogyott. Nincs mit tennünk, üres kóstolótányérkánkkal baktatunk tovább. A hídon átkelve oldalas csontot szopogató látogatókra lelünk. Hurrá, itt az első lehetőség! Még mielőtt előadhatnánk, hogy kóstolni szeretnénk, már tele van a tányérunk jó ki vasi dödöllével, amihez pörköltet, savanyúságot és vörösbort is kínálnak. A három kóstolásra szóló jegyünkkel a későbbiekben sem törődik senki, a főzőversenyben résztvevő csapatok inkább azon versengenek, ki tud több embert megvendégelni, jóllakatni. Hiába szólunk a vendéglátóinknak, hogy csak két falatkányi kóstolót kérünk, a tányérunk lassan átalakul a mesebeli varázstállá, amiből soha nem fogy ki az étel. Amikor a Kápolnai Boszorkányoknál már csaknem kipukkadva egy ici-pici adagot merészelünk kérni a főboszorkány rímet fabrikál: "Kápolnai laskamácsik, egyik kisebb mint a másik!". Mire befejezi a verselést a tányér már újra púposra van tömve.
Aki csak dödöllére számított kellemesen csalódhatott. A választék rendkívül bőséges, húsételektől az édességig sok ínycsiklandó és kimondhatatlan nevű étek várt elfogyasztásra. A versenyzők igyekeztek saját településük, népcsoportjuk eledeleit felsorakoztatni. Polenta, kalinkó, málé, slambuc, cupita, sudljca és gánica - Vágó István vetélkedőjében valószínűleg a legtöbb ember befonná a szemöldökét, ha ezekről kellene megmondani, mi fán teremnek.
A népi ételek mellé szórakozás is dukál. A Múzeumfalu főutcájának közepén egymást váltva adták elő egyéb tudományukat a főzésben már bizonyított lányok és asszonyok, valamint a férfinépség. Ének, citera, színjáték és egyéb vidámságok szórakoztatták a szép számmal fűben heverésző, telt hasukat simogató vendégsereget.
A főzőtudomány bemutatása nem öncélú volt, neves zsűri bírálta az ételeket. A zsűri elnöke -a Pásztor csárdás Szabó Péter és a Pelikán Hotel séfje, Ágoston László mellett- Kudlik Júlia volt. Az ételbírálást végignézve úgy tűnt: a Juli Suli egykori műsorvezetője nem csak tévés allűrből főzött. Hanem tényleg ért a gasztronómiához. Férfitársaival együtt hősiesen végigette a legalább negyvenféle étket. A döntés persze nem volt könnyű, hiszen a vadpörköltet nehéz összehasonlítani a dödöllével, vagy az édes fánkkal.
A néhány kupica pálinka és borocska után már mindenki által Julikának szólított músorvezető természetesen megtiszteltetésnek tartja, hogy eljöhetett Szombathelyre zsűrizni.
-Fantasztikusan finom volt minden, sok mindent tanultam. Nem sűrűn járok az országnak ebben a részében. Az biztos, hogy egész életemben ennyi dödöllét, polentát és slambucot még nem ettem. Ami feltűnt, az az, hogy körbejárva a főzőhelyeket a lányok csak kézilányok voltak, a főszakácsi feladatokat a férfiak vállalták. Persze ha körülnézünk a nagyvilágban, ott is így van. Lehet, hogy egy férfi csak egy-két ételt tud főzni, de azt nagyon. Mindig mondtam, a főzés nem más, mint az alapok megtanulása. Attól kezdve csak fantázia és pénztárca kérdése a dolog.
Arra a kérdésre, hogy elkészít-e valamit az itt tanultakból, Kudlik Juli rejtélyesen válaszol: Holnap reggel első dolgom lesz, hogy a sudlicát feltekerjem a fakanálra...
Időközben újra sötét felhők tornyosulnak az égen és néhány csepp figyelmeztetés után istenesen megered az eső. Hamar kiderül, mire jó egy tornácos parasztház. A látogatók tucatszámra menekülnek fedél alá, a hangulatot azonban nem mossa el a zápor, innen-onnan nóta hangzik fel. A torkok kiszáradása ellen jó orvosság a szintén fedél alá menekített borosflaska. A nyári zápor ahogy jött el is illan és folytatódhat minden ott, ahol abbamaradt, a fűben heverészés kivételével.
A zsűri hosszas értékelés után a Vasi Lovasturisztikai és Lovaskultúra Hagyományőrző Egyesület slambucát találta a legjobbnak, másodiknak az osttffyasszonyfai Citerazenekar és Népdalkör csülkös babja találtatott, míg harmadik helyre a Kőszegfalvi Német Asszonykórus ziegenudlija került. A dödölle sem maradhatott ki, a közönség a Viszáki Asszonkórus (akiket mindenki asszonynak mond, pedig nem is...) alkotását díjazta. Értékelték a Kemenessömjéni Ifjúsági Klub kukoricapolentáját, valamint a Hetyei Daloskör énekhangját is. (A díjazott ételek receptje is megtalálható mellékletünkben!)
Aki ezen a napon éhes maradt, az csak magára vethet, aki pedig elrontotta a gyomrát az is. A főző csapatok ugyanis szinte mindenhol kínáltak gyógyírt a rakoncátlankodó gyomorsavaknak némi alkoholos nedű formájában.
A szervezők figyelmességét dicséri, hogy a főzőversenyen bemutatott ételek receptjeit előre csokorba gyűjtötték és mindössze két gombóc fagyi áráért bárki hozzájuthatott. Ebből a kiadványból szemezgetünk mi is, hátha ország-világ bármely részén valaki kedvet kap a vasi ízekhez. Jó étvágyat kívánunk!
25 éves a Nyugat.hu
Légy jubileumi támogatónk! Tudjuk, hogy megszoktad, a Nyugat.hu 25 éve ingyen itt van neked. De csak a te segítségeddel maradhatunk fenn. Támogasd a következő 25 évünket!