A reggel a szokásos troty-troty muzsikával indult. Az előre kihirdetett program ellenére a fúvószenekar műsora fél órával előbb kezdődött. Úgy is tűnt, hogy nem sok érdeklődésre tart számot az attrakció, de fél tizenegyre tisztességes közönség gyűlt össze. A Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar egyébként vasárnap Hollandiába indult egy zenei fesztiválra, így ez volt az utolsó itthoni fellépésük.
Folyatásként gyönyörű ugróköteles világbajnok-lányaink szórakoztatták a nagyérdeműt. A lányok szemmel láthatóan nehezen bírták a közel negyven fokot, ennek ellenére a le a kalappal előttük.
A program további részét is meghatározta a sivatagi forróság. az emberek jó része szombat délután vagy a hűs szobában bujkált inkább, vagy fölkereste az egyik környékbeli fürdőhelyet. A lényeg: nem sokan tették tiszteletüket a délutáni rendezvényeken. Pangás a parkban, csend a szigeten, a strandon tengernyi ember. Mit lehet tenni, a gyereket azért csak ki kell vinni, hadd lásson valami szépet alapon néhány család mégis lézengett a délutáni foglalkozásokon. Fél négykor a szigeten fellépett a budapesti Gágogó együttes, amely bugyutábbnál-bugyutább gyerekdalokkal szórakoztatták a véletlenül arra lézengő gyerekeket.
Említésre méltó még a szombathelyi Westend Blues együttes koncertje. Minimális csúszás után remek zenét hallhattak az érdeklődők. Farkas János a zenekar énekese és szájharmonikása most sem hazudtolta meg magát.
A megszokott esti nagy koncertet idén a magyar rockzene egyik öreg rókája, Horváth Charlie adta. A néha unalomig játszott számai mellett Szent Iván éjjelén igazi csemegékkel rukkolt elő. Ebben a néhány órában senki nem nézte ferde szemmel a közterületen sörösüvegekkel rohangáló ifjakat, minden második ember langyos sört szorongatott izzadozó markában.
Végül jött a tűzijáték. Az ezer színben tündöklő petárdák fellövése után az emberek jelentős része hazafelé indult nem kis fennakadásokat okozva a közlekedésben. Szombathely egy újabb évre kimulatta magát.
Virágzik a páfrány... Szent Iván napjához egy sor érdekes hiedelem és népszokás kapcsolódik. Íme egy kis ízelítő. Lehet szemezgetni belőle. A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki keresve-keresetlen mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A dunántúli Somló vidékén úgy tudják, hogy a boszorkányok a páfrány virágának köszönhetik mágikus erejüket és tudásukat. A szatmári Sárközben azt is tudni vélik, hogy aki megszerzi a páfrány virágát, nemcsak az állatok, hanem a füvek és a fák beszédét is megérti. A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották. Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak. |
Kassai Zs.