Mariah, a fáradékony
Az emlékeinkben már csak haloványan élő, mókusmosolyú tünemény mintha kifelé kapaszkodna a süllyesztőből. A lengőcicis klipjeivel egykor amatőr hokiválogatottak ezreit verbuváló, a feledés homályából a vakító reflektorok közé visszatérő énekesnő a Music Television-ben ismét megvillantotta azt a bizonyos öt oktávot, amire úgy torokilag képes: a Shining Through The Rain fantázianévvel illetett stúdiókoncerten új albumáról, a Charmbracelet-ről énekelt dalokat a vokális skála egyik fokáról könnyedén a másikra hágva, a karrierjének elindulásakor tapasztalt bájos lendülettel.
Noha tavaly elveszítette halálos beteg édesapját, megbízhatónak gondolt lemezcégét és ezzel együtt a zeneiparban betöltött pozícióját, az aktuális koncert utáni interjúban John Norris már egy friss és kedélyes lánnyal állt szemben, aki kész szembenézni az újabb kihívásokkal. A múltbéli bogaras viselkedését feszegető kérdésre pedig egészen frappáns válasszal készült Mariah: "nagyon kimerült voltam akkoriban". Persze, tökéletesen érthető a dolog. Tehát a fáradtság volt az oka annak, amikor egy ízben kőkemény sztriptízt rögtönzött az MTV egyik élő műsorában, vagy amikor hirtelen felindulásból fogta magát, és befeküdt egy kórházba. Jaj, az a fránya kialvatlanság. Bizonyára táskás szemekkel írta azt a zavaros üzenetet is, mely akkoriban az internetes rajongók között terjengett: "Eljutottam egy olyan pontra, hogy szeretném végre megérteni az élet egyes dolgait. Egyelőre nem érzem úgy, hogy zenét kellene csinálnom... Többé ugyanis nem vagyok hajlandó megbízni senkiben, mert nem értem mi folyik körülöttem."
Most, hogy a képernyőn keresztül megnyugtatott mindenkit azzal, hogy már képes bízni az emberekben, érti mi folyik körülötte, és ismét hajlandó a zenével foglalkozni, bevallotta: kiborulása részben a szülői örökség hagyatéka. Sokáig nem érezte ugyanis, hogy igazán tartozna valahová, hiszen anyját és apját különböző bőrszínnel áldotta meg a sors. Most, hogy ezen túltette magát, már csak az Eminemhez fűződő feltételezett kapcsolatáról kellett számot vetnie, hisz titkos találkozásaikra hamar fény derült: "Egy kezemen meg tudom számolni, hány férfivel voltam az életemben, és ő nincs ezen a kézen." Na ezt bogozza ki valaki.
Whitney még mindig hullámvölgyben
A tapasztalt riporterrel, Diane Sawyer-rel folytatott beszélgetésében Whitney még fent emlegetett kolléganőjét is felülmúlta a vele történtek csőrcsavaros tálalását illetően. A soul-díva zombikat is megszégyenítően csontos arcszerkezete mögött alighanem egy F14-es légivadász elméje bújhatott meg, úgy manőverezett a nekiszegezett furmányos kérdések elől. Amikor például óhatatlanul szóba került az őt övező drogbotrány, valamint egy újságcikk, amely a sikertelen rehabilitációról szólt, Houston gúnyosan kaffogva vetette vissza: "Először is, tisztázzunk valamit. A crack olcsó. Nekem pedig túl sok pénzem van ahhoz, hogy valaha is ehhez kelljen folyamodnom."
Whitney az interjú során többször is visszadobta a kérdéseket. Amikor csapott vállai és nyeszlett felsőteste kapcsán Sawyer felvetette az anorexia lehetőségét, az énekesnő homályosan a következőket mondta: "Mi az, Diane? Mondd csak, tudod mi az? Megértem, mit érzel. De mégis, tudod hogy miről is van szó?" Ez persze még mindig nem volt elég neki. Számított rá, hogy a házassága is felmerül majd, így megelőzvén Diane-t ő maga kezdett el rosszindulatúan érdeklődni az újságírónő magánélete felől. Mellesleg Bobby Brown-t, Whitney férjét sem egyhamar fogják szentté avatni: a rapper idegproblémáit bevallottan egy-egy spangli elfüstölésével próbálja enyhíteni, s amikor felesége sikereivel szemben érzett esetleges féltékenységéről faggatták, így nyilatkozott: "Egyáltalán nem zavar. Ő egy nő, én pedig egy olyan előadó, akinek a közelébe senki sem érhet." Mondotta mindezt vérbenforgó szemmel, verejtékben úszva.
Hát igen, sztáréknál ég a világ, sütik már a rántott birkát... vagy mi.
