A rémálom olyan kellemetlen, gyötrő álom, amely teljes vagy részleges ébredést okoz. Az alvó nagy intenzitású negatív érzést él át, ami lehet düh, erős lelkiismeret-furdalás, szomorúság, de leggyakrabban félelem. Az álom témája nagyon különböző lehet, s még ugyanannál a személynél is időről-időre változik. Legjellemzőbb variációja egy állattól, embertől vagy egy képzelt lény elől való menekülés.
Kinek vannak rémálmai?
Nagyon kevesen vannak, akik életük során legalább egyszer nem tapasztaltak ilyesmit. A gyerekek többsége rendszeresen szenved rémálmoktól 4 és 5, illetve 7 és 8 év között. Későbbi életünk folyamán ritkulnak ugyan, de a különböző felmérések szerint a felnőttek 5-10 százaléka nem tud szabadulni tőlük, s legalább havi rendszerességgel továbbra is átél valami hasonlót.
Többféle okok lehetségesek, többek között kábítószer és gyógyszerhasználat, vagy éppen ellenkezőleg, ezek szedésének szüneteltetése. Hasonló tüneteket okozhat a betegség és a láz is. A gyermekkori rémálmok nagy valószínűséggel a nappali élet félelmeivel és problémáival való küzdelemre utalnak. Felnőttkorban kiválthatják olyan nagy traumák, mint egy szeretett személy elvesztése, operációk, balesetek, testi sértések, s a jelenség gyakori a háborús veteránok között is. Az említett esetekben az álom tartalma általában közvetlenül kapcsolódik az átélt eseményhez, s újra és újra visszatér. Másoknál a gyötrő álmok a mindennapi élethez kötődnek: előidézői lehetnek olyan prózai, ám annál stresszesebb élethelyzetek, mint munkahely változtatás, családi problémák, költözés, terhesség, pénzügyi gondok.
És végül, vannak olyan emberek, akiknél a nyomasztó éjjeli látomások nem köthetők traumákhoz vagy nappali feszültségekhez: ezek az emberek egyszerűen csak kreatívabbak, érzékenyebbek, érzelmileg gazdagabbak, mint az átlag.
Ez azok eredetétől függ. Ha kizárhatjuk a gyógyszereket, a kábítószereket és a betegségeket, célszerű szakemberhez fordulni. A gyerekeket bátorítsuk, hogy beszéljenek kellemetlen éjjeli élményeikről, de pszichológushoz általában felesleges fordulnunk, hacsak nem többször visszatérő, mély nyomokat hagyó élményről van szó. Ez utóbbi esetben a pszichológus általában arra kéri a gyereket, hogy rajzolja le a félelmetes álombéli szereplőt, beszélgessen hozzá, idézze fel a történetet, változtasson rajta kedvére, hogy kevésbé félelmetesnek tűnjön.
A sokkos eseményeket követő rémálmok természetes velejárói a felépülésnek, a testi-lelki gyógyulásnak, ezért maguktól múlnak el az idő előrehaladtéval. Szakember segítségét akkor érdemes kérni, ha makacsul tartják magukat, s hetek-hónapok múlva sem halványulnak.
Talán meghökkentő, de felmérések szerint a gyakori "rémálmodók" körülbelül fele egyáltalán nem tartja gondnak ezeket a lidérces álmokat, mondván, a lélek lenyűgözően kreatív tevékenységéről van szó, amelyek lényegében csak annyiban különböznek a normál álmoktól, hogy érdekesebbek.
