Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Az utolsó jáki fazekas is abbahagyta a piacozást Szombathelyen - 400 éves tradíciónak lett vége

Pedig voltak idők, amikor 69-an is hajtották a korongot Jákon. Régebbi hagyományokkal bírt, mint a nagy rivális, az őrségi. Kutattunk a tradíciók után, nem volt egyszerű.

400 éves tradíció ért véget azzal, hogy tavaly decemberben az utolsó jáki fazekas is befejezte az árusítást a szombathelyi piacon. Takács Lajos csendben, különösebb felhajtás nélkül végleg összepakolt. Családjában 1826 óta folyamatosan voltak jáki fazekasmesterek, apáról fiúra szállt a mesterség.

Pedig a jáki fazekasság régebbi hagyományokkal bírt, mint például a megyében a nagy rivális, az őrségi. Az adatok szerint 1613 óta működött itt a fazekascéh. Voltak idők, amikor 69-an is hajtották a korongot ebben a faluban.

A jáki fazekasság története
Horváth Sándorral és Udvardi Balázzsal próbáljuk mozaikokból összerakni a jáki fazekas múltat
Mészáros Zsolt

Senki sem kutatta a témát, szakdolgozati szinten olvasni csak róla

A legutóbbi időkben már egyedül Lajos bácsi vitte tovább a hagyományokat. Nála tanult fiatalon Udvardi Balázs is, akinek ugyan van saját fazekas műhelye Jákon, ismeri a tradicionális gerencsér-fortélyokat, de az árulás-termelés helyett már csak megrendelésekre dolgozik, és fő állásban műtárgyvédelmi asszisztensként a Savaria Múzeumban a kerámiák restaurálását segíti. Vele és a múzeum néprajzi osztályának vezetőjével, Horváth Sándorral próbáljuk összerakni a jáki fazekasság történetét.

Nincs könnyű dolgunk, tudományos igényességgel senki sem kutatta a témát, szakdolgozati szinten olvasni csak róla. Az egyetlen összefoglaló munka 1934-ben született, Fábián Gyula tollából, A jáki gerencsérek címmel. Elment felette az idő.

Ha elmegyünk Jákra, ott sem emlékeztet semmi a fazekas-tradíciókra

Nincs egy nyitott műhely, kiállítóhely sehol, ahol a turisták információkat kaphatnának arról: bizony, valaha egyedülálló fazekaskultúrája volt ennek a falunak. (A helytörténeti kiállítás jó esetben látogatható, itt néhány tárggyal reprezentálva van a jáki fazekasság 2 db céhkorsó, 1 céhláda stb…) Pedig a 19. század végére a jáki fazekasság megmentésére miniszteri akciókat is szerveztek. Ezt onnan tudjuk, hogy a Pajzs nevű zalai újság kikelt magából, hogy mi az, hogy a jáki fazekasságot akarják megmenteni, mikor ott a sümegi, azt is fel kéne emelni.

A jáki fazekasság története
Jáki fazekasok tárgyai
Mészáros Zsolt

Miért is hanyatlott a fazekasság?

Kezdjük a végével, a jáki fazekasság virágkora arra az időre tehető, amikor még kemencékben, nyitott és szabad tűzhelyeken, füstös konyhákban főztek.

A szakma akkor kezdett hanyatlani – meséli Horváth Sándor - amikor az 1800-as években megjelent a konyhákban a sparherd, melegített vaslapon kezdtek el főzni. Addig, gondoljunk csak bele, még 1840-ben Bécsben is füstös konyhák voltak. Ezzel egy időben megjelentek a paraszti háztartásokban a zománcozott öntöttvas főzőedények, nem volt már tömeges igény a fazekasok termékeire.

Vasvármegyei kiállításon
Jáki fazekasok, még a múlt században, egy Szombathelyen rendezett kiállításon
Nyugat.hu

Miért épp Jákon alakult ki erős gerencsér-hagyomány?

Tény, hogy az ókori Savariában is virágzott a fazekas ipar. Fábián Gyula tőlük eredezteti a jáki hagyományokat:

Lipp mondja, ezen a földön még a római hódítás előtti őslakosságnak fejlett agyagipara volt. Az őslakosság a római hódítás alatt is megtartotta iparát és oly nagy tömegű edényt készített, hogy a római fazekassággal is versenyzett... Ják már a rómaiak előtt is település volt, mert az ásatások ezt igazolják. A rómaiak idejében is lakott hely, mert határában sok római sírra és épületmaradványra bukkantak... Jogosan hihetjük azt, hogy könnyen hozzáférhető agyagbányáit már akkor is erősen kihasználták. Igen valószínű, hogy több fazekas dolgozott a telep és Savaria cserép szükségletének kielégítésére. Kik lehettek ezek a fazekasok?

A jáki fazekasság története
Rontásűző jelek ezek az X-ek, tudatosan használták a jákiak
Mészáros Zsolt

Horváth Sándor néprajzkutató viszont nem tartja tudományosan megalapozottnak ezt az állítást. Nincs arra kutatási adat, honnan, mikortól létezhet Jákon ez a mesterség.

Ami biztos, és adva van Jákon: kétfajta agyag lelőhely is volt. Úgynevezett kék agyagot bányásztak, nem is akármilyet

Egy 1905-ös országos felmérés tanúsága szerint Vas megyében egyedül itt volt másodosztályú tűzálló agyag-lelőhely. Ezen kívül a vöröses sárga színű agyagot is bányásztak, mely nagy szemcséi miatt tökéletesen megfelelt tejesfazekak, aratókorsók készítésének, és időnként a konkurencia kénytelen volt hamisítani, mintha az övé is ebből az agyagból készült volna.

Másrészt Jáknak kedvezett Szombathely közelsége, nagy felvevőpiac lehetett Rohonc, Kőszeg, Grác, de még Székesfehérváron is lehet jáki kerámiával találkozni.

A harmadik, ami elengedhetetlen volt a fazekasság elterjedéséhez, az az égetéshez szükséges olcsó tűzifa. Jákot mind a mai napig nagy erdőség veszi körbe.

A jáki fazekasság története
Szerszámaik
Mészáros Zsolt

A kezdetek

Az első írott adat a jáki fazekascéh pecsétjéről való, 1615-ből, amelynek nehezen olvasható körirata a következő:

DE AKI GÉRENCOROKNAK CEH PECETJE DCXV— (615, azaz 1615).

. Tehát ez a legrégibb emlék, amely a jáki gerencsérekről tanúskodik. Ahogy Fábián is leírja:

A pecsét közepén a jáki monostor egyszerűen stilizált képét látjuk, alatta egy fekvő kulccsal, amelynek jelentését nem tudtam kihámozni.

Külön misét megérne az itteni fazekas céh története

A második emlék, amely a jáki gerencsérek múltjáról mesél, az a fazekascéh könyve, amely 1750-től íródott, és teljes épségében ránk maradt. A Savaria Múzeum őrzi. Mi is kézbe vehettük. A céhkönyv a jáki fazekascéh tagjait sorolja fel, név szerint. Ezen kívül sok érdekes szabályt és egyéb feljegyzéseket tartalmaz. Az első fazekas, akit bejegyeztek,

Antál Ferencé

, aki becsülettel megfizette a nemes céhnek az

ebidgyit 12 forint 30 garast

. (Valószínűleg az ebédjét azt jelenti, hogy a tagsági díjat.)

A jáki fazekasság története
Több száz éves céhkönyv fölött
Mészáros Zsolt

Tíz év alatt mintegy húsz új nevet jegyeznek bele a céhkönyvbe. Többnyire magyar nevek: Üreg Mesés István, Vasvári Csiszár György, Balogh Ferenc, Bődi György, Nemes Törs György... Az, hogy a jáki fazekas céh mennyire virágzott, kitűnik abból is, hogy amikor a céh tagjai 1842-ben egyezséget kötnek arra nézve, hogy a céhben történt vacsora után

le'gföllebb néhány óráig szabad még tovább mulatozni

50 aláírás szerepel.

Profi temetkezési vállalkozók

A céhkönyvben sok följegyzés maradt a temetésekre vonatkozólag. A tagokat és a családot – írja Fábián is - nagy pompával temették el:

A temetésen megjelent a céh, zászlókkal, fáklyákkal és ünnepi gyászpompával kísérte ki a koporsót a temetőbe, a monostor aljába. Misét mondatni is a céh kötelessége volt. Több misealapítványt is tett. Amint a céhkönyvből olvashatjuk, a nemes „gerencor céh" tehát Jakon régtől fogva amolyan temetkezési vállalkozást űzött. Szabott áron temette el nemcsak a nemes céh tagjait, hanem bárkit, aki a községben elhalálozott. A céh az elhunyt családtagjainak kívánságára virrasztókat, halottvivőket, kísérőket, fáklya-, gyertya- és zászlóhordozókat állított. Ezeknek száma a gyászolók anyagi viszonyaitól függött. Ha nem tellett virrasztókra, kísérőkre, fáklyahordozókra, akkor ezek el is maradhattak. A temetésekből elég tisztességes summa folyt be évről-évre a céh kasszájába, így ez a gerencsérközösségnek a legújabb időkig fontos jövedelmi forrása volt.

Amikor a céhrendszer 1872-ben megszűnt, a jáki fazekasoknak is be kellett lépniük az ipartestületbe, de az egymás közötti szervezettség továbbra megmaradt. Tartottak közös mulatságokat és fazekasmiséket. Együtt használták a jáki agyagbányát és ezért a közbirtokosságnak árendát fizettek, amiről a céhkönyvben több helyütt is feljegyzést találunk. Közösen égettek a falu határában épített nagy kemencében. Elosztották egymás között a piacot, ki hol árul, és a közös szállítás sem volt kizárt. A temetések pompája sokáig nem lett volna teljes a fazekas „céh” nélkül.

A jáki fazekasság története
A jáki fazekasság története
Mészáros Zsolt

Fábián feljegyzése szerint legutoljára 1906-ban történt nagyobb „céhbeli" megmozdulás, amikor a fazekasok tanúbizonyságot tettek egybetartozásukról. Zászlót is szenteltek:

Ékes zászlót hímeztettek 208 forint költséggel. A szent zászló keresztanyja özvegy Szalai Józsefné volt és a fárabeli plébános, Magyarász Nándor főtisztelendő úr szentelte föl. A számadást Takács József immár „társulati elnök" és Németh József társulati jegyző írta alá. Rajtuk kívül még 15 aláírást látunk, az elnökkel, jegyzővel együtt tehát 17 gerencsér tevékenykedett a községben.

Újkeresztény szektások voltak a jáki fazekasok?

Szintén izgalmas kutatási téma lehetne, milyen kapcsolat lehetett a titokzatos vallási közösség, a habánok művészete és a jákiak között.

A reformáció idején a protestantizmus egyik ágából szerveződött Svájcban ez az újkeresztény (más néven anabaptista) vallási csoport, ők voltak a habánok. Fegyelmezettségüknek és szigorú, magas munkakultúrájuknak köszönhetően rendkívüli színvonalú kézműiparuk fejlődött ki. Különösen a főúri udvarok vásárolták az igényes áruikat. A Batthyányak itt Vas megyében is előszeretettel foglalkoztatták őket, birtokaikon letelepedési engedélyt adtak a legtöbb helyen üldözöttnek, és a körmendi kastélyba is dolgoztak. Termékeik megbízhatósága és minősége miatt a habán termékek mindenütt keresettek voltak.

Levéltári adat, hogy 1640-ben Körmendről megrendelnek egy edénykészletet Jákról a Batthyányak. Kérdés, vajon éltek akkoriban Jákon is habánok, vagy olyan minőségben dolgoztak az itteni mesterek?

Ennek kapcsán szintén érdekes, vajon mediterrán vagy habán eredetű lehet a jákiak évszázadokon át használt hosszú fektetett égetőkemencéje? (Ami 4,-4,5 méter hosszú, másfél méteres, nagy hasáb formájú volt.) Ezzel a típusú égetőkemencével a Nyugat-Dunántúlon több fazekasközpontjában lehetett találkozni.

Jáki gerencsérek a falu szélén
Jáki gerencsérek a falu szélén
Nyugat.hu

Négyfajta, lábbal hajtható balos korongot is használtak a jákiak. Köztük szintén kuriózumnak számított, évszázadokon át használták a cölöpkorongot, ami a földbe volt rögzítve. Ez a korongtípus is mediterrán, de lehet, hogy szintén habán eredetű.

Ezek az új keresztény kézművesek egyébként porcelánra hajazó, fehér mázas, díszes, minőségi edényeket készítettek.

De milyen a hagyományos jáki kerámia? Hogyan tűnt el mára szinte nyomtalanul ez a 400 éves jáki fazekas-hagyomány?

Erre a kérdésre a jáki fazekasság legújabb kori történetéről szóló második részünkből kaphatnak majd választ. Rövidesen:)

Takács József jáki fazekas és céhmester
Takács József jáki fazekas és céhmester
Nyugat.hu
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Múltbanéző

Tovább az oldalra