A különterem csurig, a hosszú asztaloknál a tógás urak és hölgyek épp a Savaria Legió műsorát figyelik. A hírvivő az ajtónál beljebb nem juthat, így egy-két kurjantáson túl semmit sem jegyez fel. Tolakszik, hátha bent még várja egy asztal. Csalódnia kell, hamar megvilágosodik, a médiát, a kiszolgáló személyzettel és a legióval együtt az alagsorba, a pincébe száműzték. Jól ellesz ott, kutyának se hiányzik a flanc, zenei aláfestés és egyéb kulturális ínyencségek nélkül is jóllakhatunk. A mélyben, a leghátsó traktusba egybeterelt helyi média elszórakoztatja majd önmagát. Mivel fogalmunk sincs arról, fent az istenek birodalmában mi történik éppen, a krónika - ezért előre is elnézést kérünk -, jócskán hiányos lesz.
A Savaria Karnevál kora-tavaszi leánytestvérének, a báli lakomának kapui idén sem nyíltak meg akárki előtt, az asztaltársaságokat meghívásos alapon szervezték. A best of szombathelyi címet (akiket itt pater familiasoknak hívnak) többek között a főiskola rektora, a város jegyzője, politikusok, köztük Wagner András volt SZDSZ-es polgármester, egy MDF-es és egy fideszes városatya érdemelte ki. A megtiszteltetés azonban munkával is járt, a jeleseknek maguknak kellett saját asztaltársaságukat összeverbuválni. A fő-fő helyet a Praetor Urbae, azaz Ipkovitch György polgármester és köre foglalta el. A lakomáról idén sem hiányozhatott az immár Nemzeti Színházigazgató Jordán Tamás, aki idén is "versusokkal" készült. Társaságában érkezett Fekete Péter is, aki a polgármestert egy munkavédelmi sisakkal és egy kővel ajándékozta meg, mondván, ez legyen a szombathelyi színház utolsó köve.
A lakoma előjátékaként, a Kecskés együttes dallamaira az áldozat-hozatal következik. A paterek egyenként emelkednek a magasba, mikrofonnal kezükben, kevert latinsággal köszöntik az Urbaet. (Kedvencem valahogy így kezdődik: itt áll egy savariai hős, sőt Táv-hős...) Az áldozatok bemutatása idén már zökkenőmentesebben zajlik, jóval szórakoztatóbbra, szellemesebbre sikeredik, mint tavaly. Bár a ceremónia még mindig túlontúl hosszadalmas... Polgármesterünk, aki térdszoknyás szerelésében sokkal inkább egy vad janicsárvezérre, mintsem római polgárra hajazik, számtalan szebbnél szebb ajándékkal gazdagodhat. A mókázó polgárok élő kacsával, seprűből gyártott szűzzel, a költségvetést megsegítendő egy kosár csoki-pénzzel, a haragvó Apechos istene ellen lándzsával, üres boroskancsóval és élő kötélugró hölgyekkel lepték meg. A főiskola rektora pedig különös bátorságáról tett tanúbizonyságot, amikor a nyílt színen kardjával lefejezett egy nagyra nőtt csokinyuszit.
Eztán, a lakoma idejére a kazamaták mélyébe, a pince-borozóba száműzzük magunkat. Míg az előételként tálalt csigával és a sóskával töltött hallal ismerkedünk, lemaradunk az istenek birodalmát szórakoztató gladiátor-küzdelemről és az Atlantis társulat komédiázásáról. Szemlélve a vajban párolt fokhagymával ízesített csúszómászó-sokadalmat, grandiózus felfedezésre jutunk, a Csiga-biga gyere ki... egy gasztronómiai ihletésű gyermeknóta, a leírásból csupán a fokhagyma hiányzik. Az itteni fogadtatásról elég annyi, holnapra is marad...
A főfogás viszont extra finom, a közös Quirinus-tálban libacombok Vergilius módra, párolt szarvas-szeletek, mézben sült oldalasok, sáfrányos csirkecombok hevernek. Hozzá sült és párolt zöldség, valamint házi sütésű kenyérforma pékáru dukál. Ha még a sajtokból is kóstolgatunk, és a szedres pitát sem akarjuk kihagyni, a lakoma végeztével óhatatlanul, pávatoll helyett szódabikarbónáról álmodozunk. A bor is minőségi, ám az éjszakában kínált mézes sörrel nem versenyezhet.
Idén a légiósok a média fogságában, lent a mélyben a tavalyihoz képest jóval csendesebben vígadnak, a kockajáték sem pörög igazán. Fent a lakomát tánc követi, miután a Kecskés együttes csomagol, dj Neczpál Gyuri veszi át a frontot. Akinek tógásan, teli hassal nehezen megy a rock and roll, a sarokban borral teli kristálypoharakkal sakkozhat kedvére.
Mi inkább friss levegő után nézünk, szabadcsapatunk megrohamozza a közeli huszárbált. A Savaria Hotelbe kvártélyt foglaló pödört bajszú lovas-nemzet fiai és asszonyai nagy örömmel fogadják a tógások bejövetelét. A római úri-murihoz képest itt, a huszárok és nyakkendős polgárok társaságában tapinthatóan oldottabb, pezsdítőbb a hangulat. Az emeleten felállított szekér oldalából csorog a bor, a reggel közeledtével a spontán képződő nótakörök száma is egyre nő. Az élő zenére hajnalig, míg a töltött-káposztát nem tálalják, huszárosan bugizunk...
További képek a Római bálról
További képek a Huszár bálról
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
