Kocsmatérképünk első részének szerzőjét sajnos nagyon megviselték a cikk "anyagfelvétele" közben tapasztalt események, és míg kiheveri magát gondoltam most én ereszkedem (vagy emelkedem?) le krimóland árnyas világába. Az utamat a már bemutatott Két Medve Söröző melletti Révfülöpi borozóban kezdtem. Arra voltam kíváncsi, hogy két kocsma egymás mellett hogy fér meg egymással? Jellemző-e itt is a konkurenciaharc, mint a mega-hiper-szupermarketek esetében?
Hát a kocsmába lépve egyből feltűnt egy különbség. A Két medvében látott sihederek helyett itt az ehte magyar kőművesek szórakoztatják egymást, a rajtuk lógó inget pedig nem azért nem tudják végig begombolni hasuk tájékán, mert nincs hozzá kedvük...
Mindegy, megpróbálok beilleszkedni. Hoppá, túl könnyen megy. Ezen majdnem elgondolkodom, de akkor kitűnnék a tömegből, úgyhogy csak iszom. A világpiaci árak ide nem jutottak el (lehet ők se mernek ide bejönni), mert a fröccsöt szinte ingyen dobják utánam. Miután belekóstolok megtudom miért. A Balatonnak nemcsak a vízével lehet baj, hanem a bortermelésével is.
Egy tévét keresek, hiszen egy időben úgy reklámozta magát a Révfülőpi, hogy a városban csak itt lehet sport1-et nézni. Gyorsan be is kötette magának mindenki. Állítólag egyébként ez csak csali volt, és egy percet nem ment a sportcsatorna, de a törzsközönséget elnézve nem is érdekelt volna senkit se Totti, se Del Piero. Itt még a politikáról sem esik szó. Éppen ezért egy csendes sziget lehetne ez az élet sűrűjében, ha nem lenne ez a szag... No jó, azt azért megtudhatod, hogy az Erzsi hogyan színlel az ágyban meg hasonlók...
Még mielőtt nagyon belemélyednék a házas élet rejtelmeibe, tovább is megyek. Nem megyek messze, csak a Perint partra, ahol nagyon régen még Hali kocsma volt, nem olyan nagyon régen pedig Perintparti borozó. Most azonban már Lófejnek hívják, ami egy időben szintén a sportcsatorna bevezetésével próbálta csábítani a jónépet. Ezért szar a magyar foci...
Sajnos itt egyből kiszúrnak, ugyanis a csendes pihenőkor érkezünk. Néhány hangos horkintás és "na mi az i... k... f... van" kijelentések tudatják velünk, hogy itt bizony megzavartunk valami nagyon fontosat. Egy idő után rá kellett jönnünk, hogy az ivás rituáléját törtük meg és ez megbocsáthatatlan bűn ezen a helyen.
A második döbbenetet a kocsmáros okozza, aki kijelenti, hogy itt csak klubtagságival lehet fogyasztani. Már majdnem az arcába nyerítek, de társam oldalba lök: "Ha élni akarsz, maradj csendben"
A csapos arcán minimális (nagyon-nagyon minimális) szánakozást fedezek fel ,mikor közli velünk: "Na jó, egy fröccs, de aztán távozzatok, mert nincs klubtagságitok" Csavaros eszünkkel hamar rájövünk, hogy ez nem a Yacht klub szárazföldi változata (bár elég sok tengeribeteg van a helységben), hanem egyszerűen ki vagyunk utálva. Húzóra elfogyasztott italunk után jó klubdélutánt kívánva tovaindulunk.
Megfogadjuk, hogy már csak egy helyre ugrunk be hazafele, mégpedig a Körmendi úton leledző Töltőállomásra. Rendőrbácsik megnyugodhatnak: nem kocsival indultunk piálni, hanem így hívják ezt az új helyet, amiről azt reméltük, hogy új színt festhet Szombathely kocsmatérképére.
Hát új szín csak a szürke lehet. barna lett, hiszen kívülről csak egy nagy füstfelhőt látunk, de mivel tűzoltóknak nyoma sincs, ezért bemegyünk. Előítéleteink, ha lettek volna is hamar elszálltak, mikor két roma fiatal átadja a helyét, hogy mi odaférjünk a pulthoz. Ezt megköszönjük. Körülnézünk. Megpillantjuk Bruce Willist. Ugyanúgy néz ki, mint a dájhárdban: koszos fehér atléta, kék-zöld foltok a fején.
Rajta kívül csak még rosszabb arcú emberek igen értelmesen (ez komoly) beszélgetnek, kivéve egy sarkot. Egy nő és egy férfi (feltehetően házasok) igen hevesen vitatkoznak azon, hogy ki-kit csalt meg. A pultos unja meg először és telefon után nyúl. Pár perc múlva megjelenik a policáj és a két marcona férfi hamar rendet tesz. Azt javasolják, hogy a vitatkozó felek utazzanak el együtt valahova, ahol majd megbeszélik a gondjukat. Be is ülnek a rendőrautóba.
Nekünk viszont elég volt. Nem írunk több ilyen cikket! Csak akkor vagyunk rá hajlandóak, ha határozott olvasói nyomást érzünk, és a kiemelt honorra való konkrét ígéret is elhangzik...
