Mindjárt az első napon, a kitűzött kezdési idő előtt nem sokkal nagy vihar vonult át a város felett, elúsztatva szinte mindent. Aztán ahogy a felhők feloszlottak, úgy tért vissza az élet a Nádasdy-várba és környékére. Bár a sörsátor kínálatát az időjárástól függetlenül is lehetett élvezni. Sült kolbász, rablóhús, a grillcsirke illata, na meg az emberek pityókás jókedve töltötte meg a várudvart.
A péntek este kétségtelenül legnagyobb szenzációja a Beatrice volt. Örökzöld slágerek és élő zene mindenki örömére. A legtöbb "külsős" vendég is erre volt kíváncsi, ezért a koncert vége sokaknak a hazaindulás pillanatát is jelentette. A P-Mobil zúzosabb akkordjait szinte már csak feleannyi ember hallgatta.
A másnap délelőtti csendéletet csak a vár tövében felállított sátrakból kiszűrődő horkolás, valamint a táborban álmosan tengődő motoros zörgése zavarta. Kora délutánra aztán újból feléledt a találkozó. Mókus a motoros kaszkadőrök gyöngye a hátsó bejáratnál gyakorolt bivalyerős Hondájával a streetfighter-showra.
A nagy alkalomra a főutca lezárt szakaszát két oldalról rengeteg ember töltötte meg. Erdős Csabi artistára vette a figurát, egy speciális háromkerekű, kormány nélküli biciklivel szórakoztatta a közönséget. Aztán megérkezett Mókus! Sikított, füstölt a gumi, ordított a kipufogó. Azt sem tudták, ki merre meneküljön, amikor az elszabadult lóerők alig pár centire húztak el az orruk előtt. Mókusnak mindezek után jutott ereje még poénkodni is egykori tanlovával, a Simsonnal és egy régi Pannóniával is.
A show után mindenki a nagy robogásra igyekezett. Több száz motoros pattant a nyeregbe, hogy a városon végigdübörögjön, majd Celldömölk irányába húzza a gázt. De bármennyire vadultak is, a felvonulás lassú tempóval, kettes oszlopban zajlott, figyelve egymásra, elkerülve az esetleges baleseteket, na és persze azért, hogy mindenki lássa, milyenek is ezek a gépek. Ráadásul a sörények is loboghattak szélben, mert a bukósisak hiányára, és a kismotorokra vonatkozó korlátozások felett ki lehetett próbálni, hányan férnek egy robogóra kis időre szemet hunytak a rendőrök is.
Ahogy a konvoj elhaladt a cél felé vezető falvakban, abbamaradt a kapálás, többen a kocsmák előtt a söröskriglit emelgették, s bámulták a nem mindennapi figurákat. A hangzavar nem volt semmi, a kipufogók recsegése az ablakokat rezegtette, a dübörgést pedig a gyomorban lehetett érezni.
A másfél órás túra után laza sziesztázás, de csak addig, amíg újból el nem kezdődtek a koncertek. A szombat esti nagy durranást a Pokolgép előzte meg. A vár udvarán talán még bulisabb kedv volt, mint az előző nap. A legnagyobb létszámú közönséget még mindig a szombathelyi Lord vonzotta, de az erotikus showműsor és a mellszépségverseny is sok szavazatot hozott volna. A népes férfitábor örömmel követte végig a "mellesleg" figyelemre méltó műsort, majd a győztesnek is teljes egyetértésben, egy emberként tapsolt mindenki.
Vasárnap reggel aztán, kissé borgőzös fejjel mindenki megindult szanaszét a világba, utoljára végigmenve a városon, kikiabálva a bukósisak alól: "Jövőre találkozunk! Bye-bye Sárvár!"
