Kilenc kis gólya – és a köd leereszkedett

Kétezer. Na nem azóta látogatom ezeket a Gólyabálokat, hanem ennyibe kerül a helyszínen a belépő az Irigy Mirigy élő showval megspékelt össznépi ájulatára. Mire beérek, már a „whiskys üvegek szerteszéjjel” hevernek, és az unalomig ismert, elcsépelt Mirigy-poén több mint 60 százalékát  hallhattuk, vagyis hallhatták, akik nem egy IC-én töltötték a Gólyabál első pár óráját.

Történt ugyanis, hogy az országon keresztülsöprő „tornádónak” köszönhetően több vasúti vezeték is leszakadt, a fél vasút lebénult és hosszú órákig ismerkedhettem a tatabányai állomás kéjhölgyeivel és nevezetességével, miközben…
Igen, miközben rendes fiatal az egyik csehóba vedelt, és készült az esti megmérettetésre, mert azért az mégse lehet, hogy ne ő legyen az aranyérmes a korsóemelgetésben. Aki pedig hozzám hasonlóan a Haladás VSE tornatermében kezdte a lazulást, igazi európai uniós árlap várta a büfé sörpadjára ragasztva. Nemcsak a feles, hanem az egydecis égetett szesz árát is feltüntették a sör ízletes vizezésében(?)  is jeleskedő szeszkimérők.

A Mirigy tehát poénkodott, az ital fogyott. A foglalkozás elérte célját, egyre több, szemmel érzékelhető jel mutatkozik: a hangulat a tetőfokára hágott.

Aztán a bulit leültetendő, több mint egy órás csönd következik. Vagyis tombolahúzás. Borzasztóan unalmas. Az emberek zöme célbaveszi az italmérőt, páran izgatottan várják, hogy útjait egy forintért kínáló légitársaság nagyvonalúan felajánlott utazását ők tehetik-e zsebre. (Bár lehet, hogy itt nem voltam már én sem teljesen képben, mert mint utólag kiderült, állítólag igazi egzotikus telelést lehett nyerni.)  
Valószínűleg minden idők egyik legértéktelenebb nyereményének kisorsolása után – bár én egyszer nyertem egy doboz fülpiszkálót is, ráadásul az egyik haverommal, hogy még örülni se tudjak neki – a színpadot egy rocker veszi át, aki Zámbó Jimmy nótákat énekel. Reggelig, vagy ameddig jön a Kerozin. Utóbbit nem a fapados légitársaság ajánlotta fel. Aki nem tudná, ők a magyar popélet meghatározó tagjai. "Asszem Kozsó banda" – főszerkesztőm szerint mégse –, és ők éneklik a Lesz ugye hurka az asztalon című Mozart klasszikust.

Ha hurka nincs is, Unimukk akad az asztalon, nagyon jó, nagyon keserű. Főleg ha lefele megy, és nem felfele jön – állítják sokan.
Aztán az sms falon megjelenik egy hatalmas vihart kiváltó üzenet. Húzz magadra, Jenő! Ebben a pillanatban, több száz, tetőfokra hágni vágyó főiskolás átkozza szüleit, hogy nem ezt a nevet kapta azon a gyötrelmekkel teli hajnalon. A rejtélyt talán még Frei Tamás sem oldhatja meg. Ki az a Jenő?  Mit húzzon magára? Azóta is ezen töröm a fejem…
Hajnalodik, én kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám – énekli Micimackó a már klasszikusnak számító slágert. Ez persze a Gólyabál vége felé nem így hangzik, itt mindenki ágyba akar ugrani, és ha lehet, nem egyedül. Többen békésen csőrőznek egy sarokba, mások még vadásznak. Vagy nőre, vagy azt isznak.

Lassan az egész csarnok egy csata utáni tájképre hasonlít.
A ruhatárban "supermanes" pólós úriemberek majd az összes pólót visszaszolgáltatták. Van, aki személyi számát diktálva igyekszik téli gúnyájához jutni, megint más a tombolájával próbálkozik. Hol vannak már a tiszta pillanatok?

Az este fénypontja mégis az, amikor a megszűnni igyekvő Haladás sportcentrum kapujában öt fiatal torkaszakadtából énekli: Kilenc kis gólya leszállt a tóra… (Ki merte azt mondani, hogy nem működik a nemzedékek között a hagyományok átadása?)

Hát ha a gólyák nem is, de a "kőd" leereszkedett...