Hüvelyen át: peep-show a Szülőszobából

Vajh mikor jön a kripta show-val, amiben Mariska nénit utolsó útján a haldokláson át a torig kísérhetjük végig.

Beavatás a küszöbről…
Kiterülve a szülőszoba előtt, cseppenként vegyül véreddel az infúzió, kattog, serceg a műszerből pocaklakód szívhangja. Görcseid csigatempóban enyhülnek, a pillanat vánszorog. Pár méterre tőled, a függöny túloldalán vajúdó nő sikolt, fájásaira összerándulsz. Potyautas vagy. Még vagy fél liter, csipp-csepp, csipp-csepp…

Arctalan rádiójáték, egyenes adásban a szülőszobáról, a nő keservesen üvölt, a nővérek, ha épp arra járnak, biztatják, tartson ki, ha székelnie kell, csak nyugodtan. Nyomjon, ne kiabáljon, nyomjon, mélyet lélegezzen. A doktor időnként rápislant, többnyire a folyosón beszélget. Önkéntelenül nyomsz te is, amitől vizelned kell, kacsával kínálnak, köszönöd, nem. Megkönnyezed, amikor pár méterre tőled a véres üvöltő kis gombócot végre mosdatni viszik. Beavattak a küszöbről, pedig szinte semmit sem láttál, amit hallottál, az is annyira profán, de meghatódtál.

Elhatározod, bár még egy jó hónap választ el ténylegesen a szülőszobától, mégse hagyod ezt szó nélkül, utolsó munkaóráid egyikén, tévékritika ürügyén, írsz te még erről. Merthogy a szöszke Kandász Andrea médiában eléd tárt szülőszobás kórházromantikája e fertőtlenítőszagú való világ megtapasztalása után még negédesebb és hazugabb. Kikívánkozik hát belőled…

Ahogy ők avatnak…
A Nagy Testvér újabb titkos zugot kamerázott be, hétről hétre romantikát és egy kis vészhelyzetnyi izgalmat csepegtet a pálpusztai szagú magyar kórházba. Ez a Szülőszoba, hogy mi újraélhessünk valamit, választ kereshessünk mondjuk arra – hogy a sorozathoz illeszkedve kellően közhelyesek legyünk –, mi végre vagyunk e világon.

Mint a népmesében, azonosulhatunk a szegényember legkisebb leányával, hogy aztán a kórház véres színpadán, ha csak pillanatokra is, a szülőszoba hősnői lehessünk. Könnyezhetünk, izgulhatunk a Kiskegyed-mélylélektannal és stílussal megfestett életképeken.

A Kandász Andrea és operatőr férje által elénk tárt folytatásos szülőszobai peep-show megosztja az általunk ismert női társadalmat. Aki képes csütörtök éjszaka fél tizenegy tájékán egy óra hosszan éberen szülés-horrort vizslatni, az vagy várandós, és így kondicionálja magát, vagy nosztalgiázik: én is kibírtam.
Sokakat viszont kifejezetten irritál Kandász kandikamerája, sőt, ami rosszabb, nem egy hajadon súgta már fülünkbe, látva a szenvedést, hogy ő inkább nem kér ebből a kereskedelmi csatornán felvázolt kórházi kálváriából, elment a kedve az egésztől.

Szorítsunk neki… jön a reklám
A dramaturgia, a történetek tálalása, a negédes modorosság és közhelyes felszínesség a most berobbanó átszabó show-val, a Nagy alakítással rokon. Nem véletlen, ugyanazon csatorna kereskedelmi folyama által diktált színvonal.

Itt is adva van két nő, akik életük legnagyobb eseményére készülnek, melléjük rendelve a hozzátartozók, akik a családi fészekről gondoskodnak. Belepillanthatunk a szorgos mindennapokba. Kedvenc snittem: Csabi a vasútnál dolgozik – búgja Kandász. A képernyőn a vasutas kispapa az álló szerelvény kerekeit ellenőrzi kalapáccsal.
Mellette a riporterhölgy, a kamerába pislog, majd komoly arccal képes a mikrofonba búgni: emberek halhatnak meg, ha rosszul végzi a munkáját. A terhesség utolsó heteit, a vajúdás és a születés szenvedéseit felváltva, párhuzamos montázsokban kapjuk. Közbe-közbe felvillantják nekünk „a nagy találkozás mindent elsöprő élményét” is. Na ettől indulnak be a szülési fájások: amint a házaspárok a megrendezett kettesben, a gőzölgő pörkölt fölött egymásnak érzelmeikről, és az élet nagy bölcsességeiről vallanak….

A cél természetesen nem a dokumentálás
Hiába falod egymás után a részeket, nem jutsz közelebb a szülőszobához. Még alapismeretek szintjén sem tudod meg, hogy is zajlik egy terhesség, milyen komplikációk léphetnek fel, mit tegyél a szülőszobán. Kandászéktól egy várandós kismama sem remélhet valós tájékoztatást. Legfeljebb azt hiheti, hogy a szülőszobán ő lesz főszereplő, hogy a nővérek majd vajúdás közben kísérgetik, törölgetik az izzadságot a homlokukról, a nőgyógyász a kezünket szorongatva bíztat, és velünk zokog, ha felsír a gyerek.

Hol marad a hálapénz, mikor csusszan a zsebbe? – kukacoskodhatsz, hiszen anélkül, mondják a mindentudók, már hozzád sem nyúlnak. (Pedig dehogynem, orvosa válogatja…) Persze, vághatsz vissza, azért minden részbe becsempésznek egy kis való világot, hiszen a díszlet nagyon is reális, a szereplők magukat adják, a nehéz sorsok bemutatására ráadásul roppant nagy hangsúlyt fektetnek. A műsor tartalmaz annyi bölcsességet, mint a tinimagazinok flekkes írásai.

Tabunak tabut döntöget…
A Kandász Andrea által (ha jól emlékszem Kanadából) importált szülőszoba show olyan világot tár elénk, amely eddig jobbára intimnek volt tekinthető, és ahol csak közvetlen hozzátartozóként kukkolhattunk. (Vagy az apuka által rögzített home-viedók bizarr felvételein borzonghattuk végig a kis Kevin vagy Szandra érkezését.)

Míg a mozgóképi ábrázolás egyik leggyakoribb eleme a halálnemek minél színesebb és akciódúsabb megjelenítése, addig alig van film, amely a születésről, a szülésről szólna. Pláne a terhes nőkről. Jobbára epizódokra skiccelik fel az elől kipárnázott színésznőcskéket. A terhes nő teste rejtegetni való, még akkor is, ha Madonna vagy épp a szuperintelligens Michelle Wilde mutogatja poronttyal telített pocakját.

Szüléskor az állatok is elbújnak
Ezért is lehetne hősnek tekinteni Kandász leányanyáit és asszonyait, akik önmaguk esetlenségét, fájdalmát, kiszolgáltatott voltát vállalva, legintimebb pillanataikban is engedik magukat kamerázni. Lehet, észrevétlen így vesznek ki világunkból a csodák. (Szüléskor az állatok is elbújnak…)
A tabu tán olykor azért is tabu, mert vigyázva kellene érinteni, mert nem szabadna hentes módján fél krajcárért feltrancsírozni. Valahogy így vagyunk mostanság a tabukkal (a szexualitással és a hallállal is), a média-drakula kiszívja velejét, aztán extremitását, gennyes gönceit elénk dobja.
Mi meg kíváncsi orrunkat beletúrjuk, szépséget, megváltást, értelmet keresünk benne, aztán csak egy rakás büdös szemetet találunk.

Jöhet a Kripta-show…
Előre várjuk már, mikor rukkol elő valamelyik csatorna egy kripta -how-val, amiben Mariska nénit vagy Pista bácsit az utolsó útján, a végrendelet megírásától a haldokláson át a torig kísérhetjük végig. Közben peregnének a fényképek, a memoárok… A kisnyugdíjasok meg versenghetnének, hogy a kereskedelmi csatorna melyiküket temeti el a "sóért" ingyenbe a legpompázatosabb parcellába… (Az ötletet mindenesetre le kellene védetni.)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Könnyű