Terrorizál, vagy csak áldozat a támadó jánosházi roma család? - Buzogánnyal ütötték a nő fejét (I. rész)

A történet július 12-én kezdődött, amikor az egyik helyi roma család több nőtagja érkezett a presszóba hamburgert fogyasztani. Miután kiszolgálták őket, a tulajdonosnak jelezték a vendégek, hogy a család fehér, pittbull-szerű ebe a bejáratnál áll, szabadon, így nem mernek kimenni az ajtón.

– Többször szóltam nekik, hogy ne hozzák el a kutyát, mert a vendégek félnek tőle és bevallom, én is. A kutya póráz és szájkosár nélkül közlekedik, mindig ezzel a családdal van. Úgy csináltak, mint akik meg sem hallották a kérést, ezért végül őket is kiutasítottam az üzletből. A család két tagját korábban agresszív viselkedés miatt már kitiltottuk. A nők végül kimentek a presszóból, de az épület előtt nekiálltak hangoskodni, randalírozni. Üvegeket törtek és megfenyegettek, hogy elintéznek. Hívtam a rendőrséget –mesélte a nyugat.hu-nak Dózsa Györgyné. –A rendőrök is látták a kutyát, mondták, hogy intézkedni fognak az önkormányzat felé. Ekkor még én sem vettem komolyan a fenyegetést.

Az utcai „előadásnak” több szemtanúja volt
Amikor egy idősebb hölgy rászólt a 12 év körüli szitkozódó gyerekre, akkor ő is célpontba került.

– Évikét „piszkos kurvázta” és mindenféle trágárságot kiabált rá az a gyerek, azt is hogy megöli. Nagyon felháborodtam és rászóltam, hogy fejezze be. Erre engem is megfenyegettek, hogy tudják hol lakom és kicsinálnak. Nem ijedtem meg tőlük, mondtam hogy jöjjenek csak nyugodtan. Végül a fiam mondta, hogy ne idegesítsem fel magam, ezért hazamentem –mesélte az utcabeli nő.

Másnap, július 13-án záróra után Éva a presszóban takarított, amikor a rácsokat félrehúzva bement a presszóba a kitiltott nők férfi családtagjai. A kezükben lévő baseball-ütők nem hagytak kétséget affelől, miért is jöttek.

– Azzal kezdték, hogy az egyik asztalon mindent összetörtek és megindultak felém. Szörnyen megijedtem, ösztönösen felkaptam egy poharat és hozzávágtam az egyikhez. Nem is tudnám megmondani, hol találtam el, mert azt néztem, hova menekülhetek. A támadóm fejét elöntötte a vér, emiatt visszavonulót fújtak és fenyegetőzve elmentek. A presszóban még ült néhány vendég, akik meg szokták várni, amíg bezárok. Meg sem mertek mozdulni, lebénultak a félelemtől. Megint hívtam a rendőröket, a helyszínelők hamar megérkeztek –folytatta a történetet Éva. –A támadómat társaival együtt a celldömölki kórház sebészetén találták meg, itt őrizetbe is vették kettőjüket, de hamarosan ki is engedték a harcos kedvű férfiakat. Ekkor már szabályosan féltem, ugyanis eddig is sokat hallottam ennek a családnak a rémtetteiről. Másnap reggel 8 órára bementem a celldömölki rendőrség életvédelmiseihez és segítséget kértem. Azt válaszolták, hogy sajnos nem tudnak mit csinálni, mivel nem állíthatnak rendőrt az üzlethez. A szóbeli fenyegetés nem elég, mivel mindenki azt mond, amit akar. De az én esetemben ekkor már több volt szóbeli fenyegetésnél. Sajnos hamar beigazolódott a félelmem.

Még aznap délután 18 óra körül megállt egy autó a presszó előtt
Öten szálltak ki belőle és csatlakozott hozzájuk az épület előtt várakozó több családtag is, akiknél botok, vasak voltak.

– Bejöttek az üzletbe. Annál, aki előző este megtámadott buzogány volt. Volt két idegen is, akiket nem ismertem. Egyikük felszólított, mondjam el, mit csináltam előző este. Mondtam neki, hogy ezt nem velük tárgyalom meg, hanem a rendőrséggel. Fogtam a telefont, mire az előző esti támadóm fejbevágott a buzogánnyal, majd rögtön utána a másik is ütni kezdett és székeket vágtak hozzám. A telefonom a kezemben maradt és közben kapcsolta a rendőrséget. Mondtam, hogy megtámadtak, azonnal jöjjenek, mire a támadóim elmenekültek. Ekkor hívtam a mentőket is –mesélte remegve Dózsáné.

A celldömölki kórházban megállapították, hogy nem tört be az asszony koponyája, de két komolyabb sérülés is van a fején. Éva saját felelősségére hazament, mivel lánya másnap érkezett haza egy táborból. Az asszony azonban otthon rosszul lett, így visszakerült a kórházba. A CT vizsgálat megállapította, hogy agyödémája keletkezett az ütéstől. Bentfogták a kórházban és infúziót kapott. Az arca is csúnyán feldagadt.

Az asszony férje, Dózsa György nehezen tudta türtőztetni indulatait
– Nagyon dühös voltam. Azon kívül, hogy összeverték a feleségemet az édesanyám házához is elmentek és őt is megfenyegették. Most bekamerázom a házat és a presszót is, de csakis a támadóink érdekében, hogy legközelebb a felvételekkel tudják bizonyítani az ártatlanságukat –mondta keserűen a férfi. –Ahhoz, hogy ezt megtehessem ki kell tennem a „Kamerával megfigyelt terület” táblát, különben még én kerülnék bajba, ha bemutatnám a támadókról készült felvételt. Többszázezer forintunkba kerül a kamerarendszer, szomorú hogy ide jutottunk. A rendőrségen is érdeklődtem, azt válaszolták, hogy jelenleg vizsgálják, a buzogány alkalmas-e emberélet kioltására? Ez egyszerűen nevetséges, hiszen egy golyóstollal is lehet ölni. Ez a cigány család 2000-ben faji megkülönböztetés miatt beperelte a jánosházi vendéglátósokat, mert kitiltották őket a szórakozóhelyekről. A pert elvesztették.

Jánosházán több embert is megkérdeztünk erről a roma családról. Sokan nem akartak beszélni, de voltak, akik nem rejtették véka alá véleményüket.

-Az emberek itt már nem mernek elmenni nyaralni, mert félnek, hogy mire hazajönnek kipakolják a házukat. Útfelújítás van a település melletti 8-as úton, az autósok bosszankodnak hogy sokáig tart, de azt nem tudják, hogy a felvonulási épületet is kirámolták és elvitték a szerszámokat. A II. világháborús emlékművünket is elvitték, hogy beolvasszák, de szerencsére senki nem vállalta el a piszkos munkát, így egyszerűen ledobták a falu szélén. Arról is írjanak, hogy néhány éve többször bezárt az ÁFÉSZ bolt, mert a vezetői biztonsági okokból nem nyitották ki azt. A kábeltévét a szolgáltató inkább ingyen bekötötte a házukba, csak hogy ne feszegessék fel többször a dobozt. Ha valahol disznóölés van, akkor magától értetődő módon mennek ennek a cigány családnak a tagjai kóstolót kérni. A meglátogatott pedig ad, hiszen a „kurva anyádat, leverem a gyereked a bicikliről!” kedves szavaknak ki merne ellenállni? Füstölni csak titokban lehet, mert ellopják a füstről a húst. Tyúkot pedig egyre kevesebb helyen tartanak, mert sokan nem vesznek újat a sokadik ellopott jószág után–dőlt a panaszáradat.

A szó szerint letaglózott Dózsa Györgyné két háznyira lakik a presszótól, de fél átmenni a munkahelyére
– Tegnap is lassan mentek el mellettem autóval. A támadóm a lehúzott ablakon kikönyökölve bámult rám. Meddig tarthatnak rettegésben egy családot, embereket? Meg kell halni valakinek, hogy intézkedjenek a rendőrök? Mi az a hatóság, ahova fordulhatunk? A fórumokon nem mernek megszólalni az emberek–kesergett Éva. –Akiket korábban kitiltottam a presszóból, azok mind gyilkosságot követtek el. Volt olyan, hogy késsel fenyegették a vendégeimet. Egyikőjük rendszeresen félmeztelenül járt és kendőt kötött a fejére. Mi is pénzből élünk, tehát nem azért nem engedjük be, mert nem kell a pénze. Ha nem tiltom ki, akkor tragédia lesz, ha kitiltom, sajnos akkor is.

A nő a kórházban tizenéves kislányának annyit mondott, hogy elesett a fürdőszobában. Amikor hazajött el akarta mondani neki az igazat, de a kislány befogta a fülét és sírógörcsöt kapott.

– Anya, ne beszélj róla, nem akarom hallani! –zokogott. Feltehetőleg mástól már hallott róla, mi történt, de nem akarta elhinni, hogy az édesanyját így bánthatják.

Az Éva presszó tulajdonosait nem lehet cigánygyűlölettel vádolni, korábbi albérlőjük egy roma család volt.

Az utcában gyorsan elterjedt a híre, hogy újságíró érdeklődik a cigányokról.
– Még egy nem halt éhen, több kocsit tartanak, van mit enniük, pedig életükben nem dolgoztak. Miből élnek? Nem vagyunk fajgyűlölők, pedig állandóan ezt vágják a fejünkhöz. Mi egyetlen családról beszélünk, akik az úgynevezett szegényházban élnek. A településen sok a roma, de legtöbbjük becsületes, dolgos ember. Sajnos ők is szenvednek ettől a vérszívó bagázstól. A balhés család tagjai néhány éve már kivándoroltak Kanadába, de hamarosan visszajöttek, hiszen ott kiabálásért azonnal öt napot gondolkodhattak a dutyiban. Ha jól tudom, Kanada a kivándorló romák miatt vezette be hazánkkal szemben a vízumkényszert –sorolta István, az utca egyik lakója. (1997-2001. között, a vízumkényszer bevezetéséig kb. 10 ezer magyar cigány vándorolt Kanadába, közülük 4-5 ezer vissza is tért Magyarországra. Kanadában kb. 70 ezer roma él –nyugat.hu)-A rendőrök megbüntetik a kivilágítatlan bicikliseket, de a randalírozókkal inkább nem törődnek. Megértem hogy félnek tőlük, de ennek nem ez a módja. Szegény Cs. András bácsit 10 ezer forintra büntették a napokban, mert a vasútállomás mellett lámpa nélkül tekert régi kerékpárján, de a tolvajokkal, terrorizálókkal nem tudnak mit kezdeni, ráadásul ki sem jönnek azonnal, ha kiderül, hogy a cigányok verekednek, vagy megtámadnak valakit.

A szomszédos utcában sem jobb a helyzet. Ott megtudtuk, hogy a család tagjai csoportosan, csaknem tucatnyian mennek be a boltba és bár a gyerek mindenki szeme láttára teszi el a csokit, szólni senki nem mer nekik. Az autókat világos nappal is feltörik, ha szemrevaló dolog akad benne. Sok jánosházi centikkel a fal mellé parkol, hogy ne lehessen leszívni a benzint a tankból. Az egyik buszmegállóban egy amputált lábú roma figyeli, ki utazik el és adja a drótot a többieknek. A család ötmilliós köztartozást halmozott fel, amit nem lehet behajtani rajtuk. Ezt egy jánosházi hivatalnok is megerősítette.

A hallottak után munkatársunk jobbnak látta személyesen elmenni a „szegényházba”. Bár házszámot nem tudtunk, a házat nem volt nehéz megtalálni. A romos épület előtt megálló autó hallatán roma gyerekek szaladtak ki az utcára és több ablak mögül is figyelték az idegen látogatót. A hátsó részen az első nyitott ajtón beköszönve három nő köszönt vissza. Amikor közöltük, hogy Lakatosékat keressük egyszerre jött a válasz: melyikeket? Az Éva presszó említésekor egy szőke nő állt fel: azok mi vagyunk, jöjjön velem!

Két épületrésszel arrébb éppen tévézés közben találtuk Horváth Krisztiánt, aki vádlottja az Éva presszós támadásnak, de egyben sértettje is, Dózsa Györgyné ugyanis őt dobta fejbe a söröspohárral. Amikor a férfi megtudta jövetelünk célját szólt élettársának, hogy hívja az ügyvédjüket. A következőket tőle hallotuk:

– Három mozzanatú dologról van szó. Védencem élettársa és családtagjai bementek a presszóba és valamiféle kutya is arra járt, erre vasvillával jöttek rájuk a tulajdonosok. Másnap Horváth úr visszament megkérdezni, miért történt ez, ekkor érte a dobás. Amikor a kórházi kezelés másnapján Horváth úr és élettársa meglátta a tükörben az arcát, akkor nagyon felindult állapotba kerültek, így mentek vissza a presszóba. Még nem tisztázott, ki verte fejbe az asszonyt. Tájékoztattam védencemet, hogy megáll ellenük a csoportos garázdaság vádja, mivel kihívóan közösségellenes magatartást tanúsítottak. Az is biztos, hogy a Krisztián elleni támadás miatt feljelentést teszünk, súlyos testi sértés miatt –mondta el telefonon keresztül Bor Tibor, Horváth Krisztián ügyvédje.

A fejbedobott férfi és a szobában tartózkodó édesapja, nagybátyja, valamint élettársa csak nevettek, amikor rákérdeztünk: valóban terrorizálják-e a jánosháziakat és a vendéglátóhelyeket? Mint azt elmondták, ők csak az áldozatai ennek az ügynek. Krisztián így emlékezett a történtekre:

– Élettársam és a gyerekek elmentek hamburgert enni és arra járt egy kóbor kutya is. A presszós hölgy szólt az élettársamnak, hogy távolítsák el a kutyát, de az nem is hozzánk tartozik, így nem tettek semmit. Erre a tulajdonos vasvillával támadt az élettársamra és a gyerekekre. Másnap bementem, hogy rákérdezzek, mi történt. Éva férjét kerestem, hogy megbeszéljük a dolgokat, erre a hölgy szemközt dobott egy 0,5 literes pohárral. Eltörött az orrom és bevérzett a szemem, a szem ideghártyája is sérült. Amikor kijöttem a kórházból és a nagybátyám és az élettársam meglátott, akkor alig tértek magukhoz a döbbenettől. Együtt elmentünk újra beszélgetni. A presszóban az élettársamat elkapta az ideg és fejbevágta a nőt egy buzogánnyal –mutatott alacsony termetű élettársára Horváth Krisztián. (Éva szerint azonban maga Krisztián suhintott. Az élettárssal előadott történet a magas és széles pult miatt is nehezen állja meg a helyét –nyugat.hu) – A presszós támadás miatt valaki megfenyegetett minket, hogy felgyújtanak, ezért néhány napig járőrkocsi cirkált a környéken. Én nem járok kocsmába, nem is iszom alkoholt, de be se engednének egyik kocsmába sem, amiért cigány vagyok. Ha bemennék, akkor „te büdös cigány, kitakarodsz!” felszólítással elzavarnának. Az egyik helyen, ahova addig jártunk egyszer azzal fogadtak, hogy éppen zártkörű rendezvény van és ezután az is lesz. A kocsmárosok attól félnek, hogy ha a cigányok bejárnak, akkor nem biztos, hogy mások is bemennek.

A szegényház udvarán nők és gyerekek verődtek körénk és csak úgy dőlt belőlük is a panasz.
– Méghogy mi terrorizálunk? Ne nevettessen már! Minket szeretnek itt a településen. Ha a kisunokám bemegy a boltba, még ha nincs is nála pénz, akkor is kiszolgálják, mert tudják, hogy egy óra múlva viszi az árát. De az biztos, hogy se munkát, se segítséget nem adnak a cigánynak az önkormányzatnál. A férfiak szemeteznek, vasaznak, de azért is megbüntetik őket. A férjemet legutóbb 30 ezerre bírságolták. Most azért is minket vettek elő, mert állítólag parlagfüves az udvar. Nézzék meg, hogyan lakunk, a tanácsi házakat meg inkább lebontják, csak ne költözzön bele cigány! –mutatott egy házhelyre egy nagymama korú asszony. Megnéztünk egy lakást, ahol a konyhában és a kamrában is gyerekek aludtak, a szobában a franciaágyon két felnőtt mellett két gyerek húzta meg magát, a többiek pedig az ágy elé rakott matracokon feküdtek. –A cigány önkormányzat semmit nem csinál, a gyerekeknek sem segít a beiskolázásnál. Alkoholistákat felvesznek az önkormányzathoz, de cigányt nem. Én Cellbe járok be kukázni, hogy legyen mit adni a gyerekeknek. Beteges vagyok, szívgyógyszereket szedek. Ráadásul egyik gyerekem vízfejű, a másik szellemi fogytékos. Hogyan tartsam el így őket?

A romák elmondása szerint újságíró még nem járt a szegényháznál, anélkül írnak róluk, hogy tudnák, kik is ők valójában.

A jánosházi történet folytatásában terveink szerint megszólaltatjuk a település polgármesterét, a kisebbségi önkormányzat képviselőjét és a rendőrséget is.

A történetünkben szereplő, a támadással és „terrorizálással” kapcsolatba hozott romák az ún. szegényház lakói, kb. 20-30 főből álló család tagjai. Jánosházán kb. 300 roma él, ami a helyi lakosság 10 százaléka. Az iskoláskorúak között a roma gyerekek aránya kb. 20 százalék.

(Folytatjuk.)