A bolyaisok szalagja

Ennek aztán a fő következménye egy hatalmas előkészítő munka volt mind a szervezők, mind az avatottak részéről. A háttérmunkálatokat a 11. évfolyamos, majd jövőre végző diákok és osztályfőnökeik végezték.
Az iskola nagy tornateremébe 500 ember fért be, akik minden bizonnyal élvezték a sok felkészülés és próba után előadott műsorokat, a vacsorát és a bált is.

Bár a külső szemlélő számára csupán egyszerű estnek tűnhetett, valójában egy rendkívül bonyolult, sok figyelmet és összetartást igénylő rendezvényről volt szó. Nem csak a temérdek pad, szék áthordására az iskola 3. emeletéről a földszintre, a színpad felállítására, vagy a díszlet felrakására gondoljon a kedves Olvasó, hanem a világításra, hangtechnikára, vetítésre, és persze a 12-esek sok agyalás után létrehozott műsorára is.

A legnagyobb problémát például egy apróságnak tűnő dolog, az óráról órára változó ülésrend megalkotása jelentette. Több mint harmincszor írták át és nyomtatták ki, de megérte, mert végül mindenki jó helyet kapott.

A nagy cipekedés, a termek feldíszítése három napot vett igénybe, ám a végzős diákok már szeptembertől kezdve folyamatosan készültek a suliban eltöltött idő méltó befejezésére. Mindhárom osztály mindent beleadott, hogy színvonalas, szórakoztató, humoros produkcióval álljon elő, élő színház és filmes betétekkel. Ennek aztán meg is volt a jutalma: a könnyek a büszke szülők és a tanárok szemében.
Persze, a tanárok munkáját sem lehet szó nélkül hagyni, akik pirkadattól alkonyatig dolgoztak azért, hogy tényleg emlékezetes maradjon ez az este.

A bálon fiatalabbak és idősebbek, diákok és tanárok egyaránt jól érezték magukat, s miután az utolsó vendég is kilépett a kapun, kezdetét vette a takarítás.

Bár a tizenegyedikesek lestrapáltan, kimerülten vánszorogtak aludni, egy dolog vigasztalta őket: jövőre nekik is legalább ilyen jó szervezésben lesz részük.