A városháza dolgozóinak néma sorfala fogadja a temetésre érkezőket. A kezekben egy-egy szál sárga rózsa, az arcokon szomorúság. Két fiatal, vidám, tetterős munkatársat vesztettek el. Másfél héttel ezelőtt, pénteken délelőtt, amikor a legtöbben már a hétvégére gondoltak, megdöbbentő hír érkezett. Adrienn és Emese, akik nem sokkal korábban még a folyosón beszélgettek a munkatársaikkal, baleset áldozatai lettek. Vasúti baleset. Az első reakció természetes: az nem lehet, biztosan nem ők azok. Gyors telefonhívás, igazolandó a tévhírt, de a mobilok némák maradnak. A huszonéves lányok már nem veszik fel. Soha többé.
Később kiderül, a roncsban megtalálták a Bogáti fasor házának kiterített tervrajzát.
Talán az igazgatási osztály munkatársai átbeszélték a teendőket, hogy a helyszínen ne húzzák vele az időt. A sofőr fel sem fogta, hogy vasúti átjáró felé közeledik, a táblák, jelzések és a pirosan, figyelmeztetőn villogó fény elkerülték a figyelmét. Fékezés nélkül hajtott a száztonnás mozdony elé.
Mekkora az esélye annak, hogy egy autó pontosan az ütközők elé hajtson? Nagyon-nagyon kicsi. Talán mint a totó telitalálat, vagy még kevesebb. Ha két másodperccel korábban érkeznek, akkor talán észre sem veszik, hogy veszélyben voltak, ha öt másodperccel később, akkor a mozdony mögött suhannak át és megússzák egy örök életre emlékezetes rémülettel. De a "ha" szócskának ilyenkor már nincs értelme, mint ahogy az a ravatalozóban is elhangzik.
Két koporsó egymás mellett. Az életben munkatársak és barátnők voltak, együtt távoztak és az utolsó útra is együtt mentek. Adrienn 24, Emese 29 évet élt. Nyugodjanak békében.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
