Szó lesz itt rohadó üdítőkről is, de leginkább a téli Balatonról. Lapozzon!
Már sötétedett, mikor Keszthelyre értünk, kihalt pályaudvar fogadott, pont, ahogy számítottam rá. Mivel már közel 4 órája vonatoztam Budapestről, egy kis szomjoltásra tértem volna be az egyik boltba, de a lepukkant üzlet bejáratánál visszafordultam.
A kirakatban "kétkomponensű" üdítő figyelt, ami ránézésre még Arpád apánk korából maradt ott, felül már átlátszó, alul az eredetinél pár árnyalatabbal sötétebb színnel, de biztos, ami biztos, mindez borsos áron. Na ezt inkább kihagytuk, irány a part.
Első ránézésre többen voltak, mint nyáron, viszont látványra gyengébb a felhozatal: az egy négyzetméterre eső bikinis csajok száma erősen konvergál a nullához. Naná, hiszen tél van, és az emberek korizni jöttek. A keszthelyi városi strand helyén ilyenkor koripálya üzemel, és aki a szombathelyi jégplacc belépőjének árából inkább a MÁV kasszáját gyarapítva vonatjegyet vesz és kirándul egyet, az itt ingyen csúszkálhat, annyit amennyi jólesik, és még a bácsi sem sípol, ha urambocsá' rossz irányba körözünk.
Nullától kb. hetven évesig mindenkit megtalálunk kis hazánk tengernek becézett befagyott pocsolyáján, és hogy ne járjunk úgy, mint néhányan a Velencei-tó jegén, folyamatosan mérik a jég vastagságát is a szakemberek.
A beszívott gumimacit pedig egy csikk társaságában leltük a jégen fekve. Próbálkoztunk volna újraélesztéssel, de szemmel láthatóan már késő volt minden. Most már csak egy fotón tudunk az örök macimezőre távozott barátunknak emléket állítani. Nyugodjon békében.
Ha nem erre számított a cím alapján, bocs
25 éves a Nyugat.hu
Légy jubileumi támogatónk! Tudjuk, hogy megszoktad, a Nyugat.hu 25 éve ingyen itt van neked. De csak a te segítségeddel maradhatunk fenn. Támogasd a következő 25 évünket!