Talán éppen ez tette szerethetővé. Már-már ismeretlenül is személyes kapcsolata volt vele az embernek. Nem volt zajos ikon, akit csak imádni lehet. Sokkal inkább szerethető ember, a szó legigazabb értelmében. Csaknem családtagnak számított, s most bizonyára sokan érzik úgy, mintha egy családtagot veszítettek volna el.
Nehéz pontosan kitapintani, mivel lopta be magát a szívekbe. Valahogy minden szerep jól állt neki, s valahogy szinte minden megformált alakját képes volt szerethetővé varázsolni. Generációk hadonásztak fakardjaikkal a világot nemcsak technikai okokból fekete-fehérben láttató, a sógorokat infantilizáló, A Tenkes kapitánya vetítéseit követően, valami olyasmi dalt üvöltözve, hogy A kis törpe olyan görbe, mint a libagége. Megnyugtató volt tudni, hogy Matula rendje mögött a Tüskevárban ott egy másik rend is, István bácsié, amelyre mindig lehet számítani, ha baj van. És sorolhatnánk a Szabó családtól a színházi szerepeken keresztül az egyik legfajsúlyosabb alakításig, a Jób lázadásáig és tovább.
Valóban nehéz pontosan kitapintani, annyi azonban bizonyos: ahányszor megjelent a képernyőn vagy a színpadon, egy szempillantás alatt hihetővé vált, hogy alapvető hitünk az emberi tisztességben minden híresztelés ellenére még mindig nem reménytelen. Zenthe Ferenc elment, mi pedig maradtunk itt e hit reményével.