Igaz, gólya már rég nem vagyok, valójában már diák sem, de a jó öreg alma mater hívogató szavának idén sem tudtam ellenállni. Így egy percig sem volt kérdéses, hogy péntek éjjel ott leszek az MSH-ban, a Berzsenyi gólyabálján. Volt ott minden, mi szem-szájnak (fülnek) ingere, színpadon ugráló R-Go-gidák, operettgálához öltözött gólyalányok, és olyanok is akadtak, akik egy sima klubdélutánt idéztek meg viseletükkel, de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe
Női mivoltomat szokás szerint, legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam meghazudtolni. Mivel a nagy báli készülődésben amit egy férfiember soha nem fog megérteni, pl. hogy miért kell a körömlakk és a szemfesték színének passzolnia (sőt, miért kellenek ezek egyáltalán?!) sikerült lekésnem a nyitótáncot. Azonban nem volt időm sokat keseregni, mert azon túl, hogy már a ruhatárban letámadott a tombolaárus fiú jobban lefoglalt az az érzés, hogy a pántos ruhácskába és nylonharisnyába bújtatott testemet a kihűlés fenyegette.
Diákbarát árak
Mivel a színpad felől már nagy erővel szólongatott a csikidám-fíling, hiszen tíz órától az R-Go volt színpadon, befelé vettem az irányt. Ami viszont beléptemkor még az R-Go-gidák táncánál is jobban meglepett, az a kellemes meleg volt. Lehet, hogy most sokan nem értik, mire gondolok, de azok, akik valaha is fagyoskodtak már órákat estélyi ruhában és körömcipőben (mondjuk főleg hölgyekre gondolok), miközben irigykedő pillantásokat vetettek partnereik jó meleg öltönyére, azok pontosan tudják, miért előnyös, ha valakinek eszébe jut felfűteni egy báltermet.
Éjfél után megválasztották a bál királyát és -királynőjét
Ekkorra már a többség nem volt a mobiltelefon-kezelő képességei birtokában. Ezen állításunkat az bizonyítja leginkább, hogy a bálkirály mindössze 45 sms-ben elküldött szavazattal lett első a jelöltek közül! A tombola fődíját idén sem én nyertem (mindegy, biztos uncsi lehet egy hétig henyélni egy ötcsillagos szállodában a török riviérán juj, de savanyú a szőlő
). Pedig a ruhatárnál engedtem a rámenős árusnak, és 10 tombolajeggyel vágtam neki a sorsolásnak. Természetesen idén is majd minden számot újra kellett húzni, hiszen éjfél után már nehéz megtalálni az apró cetliket, meg a számokat is nehéz kibogozni rajta. És persze most is akadt, aki a ruhatári jegyéről hitte azt megingathatatlanul, hogy az a nyertes szelvény.
Hajnali egy óra felé DJ Herczeg átkötő zenéivel kísérve a Juice zenekar lassan átvette a helyet a színpadon. A táncparketten pedig egyre több önjelölt Fred Aster és megatáncos jutott egy négyzetméterre. A nyakkendők lassacskán eltünedeztek a fiúk nyakából, egyik-másik a homlokra kötve végezte, hogy gazdájának Sandokanos megjelenést kölcsönözzön. De a lányok is kitettek magukért. Bebizonyosodott, hogy aki igazi rokker, az báli ruhában is tud pogózni, akár még a KFT zenéjére is.
A Desperado amilyen hamar jött, olyan gyorsan távozott
Összegezve az idei berzsenyis gólyabált, elmondhatom, hogy igazán hangulatosra, és fősulisra sikeredett az este. Bálkirálynő idén sem lettem, bár nem is jelöltettem magam, a török riviérán sem én fogok heverészni, legalábbis nem most. Mindezek ellenére már most tudom, hogy jövőre is ott leszek.