A tavalyi autómentes napon már történt kísérlet kerekezős felvonulásra Szombathelyen, rendőri felvezetéssel, ahogy az illendő kár, hogy ez háromtucat lelkes kiskamaszt leszámítva legfeljebb azokat a nyugdíjasokat érdekelte, akik ablakban lógással verik el unalmas óráikat, meg persze a valahová mindig kurvára igyekvő, a sarki tölgy által felcsavarodásra ítélt autósokat. Ez nem túl hízelgő annak fényében, hogy az olyan nagyvárosok mellett, mint Győr, Debrecen vagy Pécs idén már bekapcsolódott a kerékpározást népszerősítő mozgalomba például Eger és Berettyóújfalu is, de ez van, deal with it, egyszer talán összekapjuk magunkat mi is.
Civil atom, nulla forintból
Ja igen, a mozgalom: Critical Mass, magyarul kritikus tömeg, aminek vannak ugyan
ötletgazdái mindenekelőtt a legendás biciklisfutár-körökből , mégsem
feltétlenül ők navigálnak: a híreknek budapesti urbánus csatornákon kél lába,
lámpaoszloptól az internetes felületig. Tudod, mi az a xerokrácia? Critical Mass
találmány San Franciscoból. Civil atom, nulla forintból. A lényege, hogy nincs
központ aki terjeszt, nincs főnök aki koordinál, vagy ellenőriz. Fénymásolsz
(xerox, tudod...), nyomtatsz, küldöd, osztod, hívod. Esetleg te is feltöltesz.
Ennyi olvasható a magyar Critical Mass honlapon, ahová úgyszintén
szabadon, blogszerűen kerülnek fel az infók, a publikálásba bárki bekapcsolódhat.
Tehát, hogy egy riasztó képzavar se maradjon ki: a CM aranytojását a függetlenség tyúkja tojja. Kürti Gábor alias Kükü, a felvonulás atyja és lelke telefonon át skicceli fel nekünk a receptet: ha hiteles maradsz, nem árulod el őket, nem teszed ki például a multicég felfújható lufiját, az annyi tekintélyt hoz, hogy hűek maradnak hozzád mondja a kerekezőkről, akik most vasárnap a tavalyi kígyózó sor másfélszeresére duzzadtak, így a szervezők a rend őreivel együtt megállapodtak egy ötvenezres saccban.
A szédületes kerék-áradat méreteit kiválóan illusztrálja, hogy az útvonal bármely pontján minimum másfél órán át suhantak tova vagy éppen haladtak lépésben a résztvevők, amikor gyalogosokat kellett átengedni a zebrán , az újpesti rakpartról indult menet utolsó egységei gyakorlatilag átintegethetettek a már a túloldalra jutott sor elejének. Látni és látszani! hirdette az aranyszabályt a Margit-hídról lelógatott lepedőnyi molinó, mi pedig bekapcsolódtunk a szellős véghajrába.
Tízezer szórólap és harmincezer matrica: mesés végeredményt produkáltak
A felvonuláson a bringatársadalom minden szeglete képviseltette magát: túrázó
hobbisták, nagyvárosi munkába gurulgatók, kis vadóc downhillesek, porontyaikat
utánfutóval húzó családok, hivatásos versenyzők, "traktorgumis" terepezők, fixis
elitisták. De jöttek az egyéb alternatív módokon
közlekedők is, görkorisok, triciklisek, vagy a nagy sikert arató ifjú,
aki mechanikus gumilábbal ugrálta végig a tizennégy kilométeres útvonalat; és akkor még nem beszéltünk a szimpatizánsokról, például arról a zongoristáról, aki a Lánchíd pesti hídfőjénél szabad ég alatti bárzenével szórakoztatta a mellette elhajtókat.
Ne álljatok meg, haladjatok! hangzott többször is az ukáz valamelyik rikító zöld pólós rendezőtől, mert ha valahol torlódik a menet, ott már mindig torlódni fog azután. Bár nem szabadna, pisszennek az újabb doboz sörök, míg csengők és dudák jelzik az út szélén meghúzódó gépállatoknak: tudjátok ugye, kié még az aszfalt rajtatok kívül. Mozgó autó a kijelölt útvonalon egy szál se idegen látvány a fővárosban , az alagútban soha nem volt ennyire friss a levegő, de legalább jól szállítja azt, ami a torkunkon kifér. És igazsággá válik a szállóige: nem akadályozzuk a forgalmat mi vagyunk a forgalom.
Küllők homályosítják el az eget
A Városliget zöldjére begördülő massza végül megcsillantja erejét: a
visszaszámolás végén zajongva, egy emberként emel bringát a magasba, és felzúg a bicikliutat!
passzus. A látvány leírhatatlan, küllők homályosítják el az eget, innen még
háromezer spártai is szűkölve sunnyogna el. És valóban, ez az az embermennyiség,
amitől minden parlamenti képviselőnek torkába ugrik a szíve, és jófajta
szavazatszámláló gépekként talán még el is töprengenek az ártatlan, de nagyon is
jogos követelésen, miszerint a biciklisták több gondoskodást érdemelnek.
S mi az, ami minket illet, itt, a nyugati végeken? Csak ismételni tudok: sürgősen össze kell kapnunk magunkat. Időnk, hogy őszre a vasi megyeszékhelyre is szervezzünk Critical Mass-t, annyi, mint a tenger. Csak neki kéne állni, és onnantól már nem lenne megállás. Hm, valaki?
