A világ új hét csodájának mintájára nemrégiben új sorozatot indítottunk, amelyben az olvasóink tippjei alapján a Nyugat hét csodáját, és azon belül is a favoritot keressük. Első körben a jáki templomot vettük górcső alá, majd Kőszegre látogattunk el. Olvasóink véleményei alapján egy épület, majd egy város bemutatása után egy egész tájegység vonzerejét próbáljuk meg szerény eszközeinkkel érzékeltetni.
Spontán virágkompozíció
Be kell vallanunk, elfogultak vagyunk az Őrséggel szemben, hiszen az elmúlt 20 évben
rendszeresen jártuk a szeres településeket, olykor programok kedvéért, olykor a munka
miatt, olykor pedig csak úgy. Ezért nem is tűzünk ki konkrét úti-célokat, beülünk
az autóba, és indulás.
Szerencsénk van, talán az utolsó nyárias napot tűztük ki látogatásunk
időpontjául. Körmendnél Csákánydoroszló felé fordulunk, majd letérünk a 8-as
főútról Ivánc irányába.
Hivatalosan 22 település tartozik az Őrséghez, ennek ellenére sokszor viták
témája, mekkora területet is foglal magában. Mi nem vettük ilyen komolyan a dolgot,
úgy döntöttünk, ami magán viseli a jellegzetességeket, az már az Őrség.
Jellegzetességet pedig a Csákánydoroszló utáni első faluban, Iváncon is láthatunk. A település néhány éve elnyerte a legvirágosabb magyarországi falu büszke címét, korábban egyszer láttuk, hogy a polgármester asszony sétája közben nekiállt gyomlálni az útszéli virágokat. A lelkesedés nyomai szembetűnőek, minket az útszéli fakerítés és a betonfalat színesítő, spontán kompozíció ragad meg.
Székely, besenyő eredet
Néhány kilométer után Őriszentpéterre, az Őrség fővárosába érkezünk.
Őriszentpéter két évvel ezelőtt kapta meg a városi címet, annak ellenére, hogy
alig 1700-an lakják. A kisváros központjában körforgalom tereli az autókat, a
beépítettség miatt itt már nem látható az Őrség jellegzetessége, a szeres
településszerkezet.
Az Őrség közel ezer éve lakott térség. Szent István államalapítása után
gyakoriak voltak a nyugatról és délről érkező támadások, IV. Henrik 1051-ben
komoly sereggel dúlta végig a mai Nyugat-Dunántúlt. A védelmi szempontokat figyelembe
véve királyi parancsra besenyőket és székelyeket telepítettek a Rába, a Szala és a
Kerka folyók vidékére, feladatuk a határvidék őrzése volt, állítólag innen ered
az Őrség elnevezés is. A katonai feladatokat ellátó letelepedők a dombtetőkre
építették megerősített házaikat, így különálló, de szorosan együttműködő
épületegyüttesek jöttek létre, ezeket nevezték szereknek. Az őrségi
településeken ma sincsenek utcák, legalábbis nem így hívják őket.
Őriszentpéteren például van Kovácsszer, Templomszer, Városszer, Szalafőn
Csörgőszer, Pityerszer.
A székely eredet az őrségi emberek szokásain, hagyományain, humorán a mai napig érezhető, ami annak is köszönhető, hogy a II. világháború után évtizedekig elzárásra ítélte a térséget a politika. A 80-as, 90-es években aztán az Őrséget felfedezte a fővárosi értelmiség, ma már jelentős számú ház, tanya van birtokukban, és egyre hangsúlyosabb szerepet töltenek be a vidék kulturális életében is.
Triangulum, a háromszög
Első utunk az őriszentpéteri teleházba vezet, amely egy régi malom épületében
működik. Itt találkozunk Nagy Krisztával, a Triangulum rádió szerkesztőjével. A
közösségi rádiót az Őri Alapítvány hozta létre, mint megtudjuk, naponta 4-5
órás adást adnak, ami az Őrség jó részén fogható, viszont interneten is
hallgatható. Kriszta ad néhány tippet, merre is induljunk, előtte azonban
megcsodáljuk az épületet és a padláson található garatot, ahol régen a gabonát
öntötték a malomkövek közé.
Átugrunk a szomszédos Nagyrákosra, itt látható az őrségi vasútvonal viaduktja, a vonalat 1999. és 2001. között építették ki, Szlovénia felé biztosít összeköttetést. A viadukt rendesen megosztja a közvéleményt, egyesek szerint elrontja a tájképet, mások szerint javítja azt. Egy biztos, a helyiek kihasználták a lehetőséget, az átadás óta minden nyáron megrendezik a völgyhídi vásárt, folklórbemutatókkal, helyi specialitásokat kínáló termékekkel.
Nemzeti Park volt, nincs
Vissza Őriszentpéterre, a Harmatfű Természetvédelmi Központba. A Templomszer elején
álló új épület a térség építészeti hagyományait próbálta ötvözni, néhány
hónappal ezelőttig az Őrségi Nemzeti Park központja volt.
Apropó, nemzeti park. 2002-ben minősítették a természetvédelmi területet nemzeti
parkká, akkor komoly ellenállás mutatkozott a lakosság részéről, mivel a
gazdálkodási szabályok szigorításától féltek. Az ellenérzések elmúltak, az
ellenállás akkor jelentkezett újra, amikor a minisztérium megszüntette az önálló
nemzeti parkot, és azt a Fertő-Hansághoz csatolta. Igaz, az országgyűlés
környezetvédelmi bizottsága már jelezte, hogy vissza kívánják állítani a korábbi
állapotot.
Az épületben jelenleg irodák, konferenciaterem, tourinform iroda van, mögötte pedig egy major. Október elején itt rendezik meg a már hagyományos tökfesztivált, sajnos, most kihaltnak tűnnek az épületek, csupán az egyik istállóból sétál ki két barátságos csacsi. A központ folyosóján tárlók mutatják be az őrségi erdőkben fellelhető gombákat, jótanácsokkal is szolgálnak.
A fény temploma
Kis töprengés után Magyarszombatfa felé vesszük az irányt, a fazekasok
településén egymást érik a megállítótáblák, valaha itt működött egy
kerámiagyár, ma már inkább a házi műhelyekben űzik az ipart. A környék
jellegzetes terméke a kaspó, amely tulajdonképpen több célra is felhasználható,
mázas cserépedény, de mindenféle edény kapható, amit kézzel, koronggal formáznak
és kemencében égetnek ki.
Velemér Árpád-kori, román stílusú templomáról ismert. A műemlék most is
nyitva van, egy fiatal pár fényképez, a gondnoknő a fény templomáról mesél.
Ismerjük a történetet, az ablakokat és a freskókat úgy alakították, hogy a
fénysugár a falon végigmegy a bibliai történeten, egyetlen sarok marad állandóan
homályban, amely a poklot ábrázolja. Ezen túl a napéjegyenlőségkor, napfordulókkor
egy-egy kiemelt ponton áll meg a fény.
Feltűnik, milyen kicsi is a templom, talán harminc ember, ha elférne benne. Megtudjuk,
abban az időben ennyi volt egy falu lakossága, így bőven elég volt a tér. A
templomot ma már erdő veszi körül, az Árpád-korban azonban itt állt a falu néhány
háza, ma már nyomuk sincs.
A hely ereje
Az erdő terjeszkedik, e sorok írója jó harmincöt évvel ezelőtt járt itt először,
akkor még rét vette körül a templomot. Teszünk egy rövid sétát az erdőben, az
alig tíz perc alatt több gombát, és köztük ehetőket is találunk. Szívesen
maradnánk gombát szedni, de még sok látnivalót tartogat számunkra az Őrség.
Ráérősen gurul autónk a dombról lefelé, magával ragadó a látvány. Az ún.
Belső-Őrségben vagyunk, ami Zala megyébe is átnyúlik, hogy találkozzon a zalai
dombság Göcsejnek nevezett részével.
Mi visszafordulunk Magyarszombatfa, majd Őriszentpéter felé, egy pillanatra megállunk
a Batha-portánál. A fiatal gazda szalmabábukat készít, udvarát is azok díszítik.
Ötletesek, de nem tudjuk eldönteni, a giccs vagy a jópofaság kategóriájába
tartoznak-e.
Következő megállónk a Templomszer, ahol szintén egy Árpád-kori templom áll, ami jelenleg is eredeti célját szolgálja. Szép a felújított épület, az őriszentpéteri plébános korábban mesélte, hogy néhány, magát sámánnak tartó férfi és nő kereste fel. Elmondták, hogy egy ősmagyar kultikus oltárt tartalmaz a templom előtti terület földje, állításukat azzal indokolták, hogy érzik a hely erejét. Követelték, hogy ássák fel az udvart, mert napvilágra kell hozni az oltárt. Amikor a plébános közölte velük, hogy a fészerben találnak szerszámot, álljanak neki nyugodtan a munkának, a sámánok eltűntek, és azóta sem jelentkeztek.
Fészernyi régi gép
Következő megállónk Szalafő. A falu központjában a közelmúltban fejeztek be egy
turisztikai célú beruházást, amelynek során pihenőhelyet alakítottak ki, és
felújítottak egy jégvermet. A tájékoztató tábla szerint a 20. század elején a
szemközti kocsma tulajdonosa építette, a közeli folyókból szekereken szállították
ide a jeget, amit szalmabálákkal szigeteltek. A jég legalábbis nagyobb része
a föld alatt meg is maradt, ezzel hűtötték a kocsmába szánt bort, sört, de, persze,
hús is került a jégverembe. Most nincs jég a gödör mélyén, de így is hűvös van,
sajnos, bor és sör sincs benne.
A Csörgőszeren van a Jakosa-porta is, ahol a tökmagolaj készítésének rejtelmeibe
vezetik be a kíváncsiskodót, és van egy fészernyi régi gépük is. Mármint,
amelyeket régebben használtak a gazdák, a csizmahúzótól a mindenféle darálókon
át a cséplőgépig. Sajnos, ide csak bejelentkezéssel lehet bejutni, így megyünk
tovább a Pityerszerre.
Önellátó gazdaságok
A Pityerszer tulajdonképpen egy skanzen, korábban a Savaria Múzeumhoz tartozott,
kezelését a közelmúltban vette át a nemzeti park. Jó néhány, épségben maradt és
felújított parasztház a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel, és bennük a
korabeli paraszti élet bútoraival, tárgyaival. Az épületek most zárva vannak, éppen
ezen a héten vezették be a hétfő zárva tartást, csak kívülről tudjuk megnézni
őket. Sétálgatunk az épületek között, muskátlis ablakok, gyümölcsfák.
Megkóstoljuk a lehullott körtét, finom. A házak mellett a jellegzetes tóka,
a kis ásott tavacskákat hívták így, ebből itatták a háziállatokat. Az embereknek
kerekes kutak álltak rendelkezésre, egy-egy ilyen gazdaság szinte teljesen önellátó
volt.
Ezt az érzést erősíti a központban lévő szatócsbolt is, ahol valamikor a háznál
nem előállítható szerszámokat, eszközöket vásárolták meg. Ma ajándéktárgyakat
kínálnak, mármint, ha nyitva van. A Pityerszer a városi látogatók kedvenc helye,
nyáron szinte állandó programok vannak itt. Láttunk már a környéken
íjászbemutatót, hallgattunk népzenét, próbáltunk vesszőfonást, korongozást.
Hársas-tó kacsákkal
Utunkat Szentgotthárd határában, a Máriaújfalu melletti Hársas-tónál fejezzük be.
A mesterséges tavat a 80-as években alakították ki, de gyönyörű környezetét
látva, fel sem merül bennünk, hogy emberi kéz műve. Még a víz is kék, amin
fotósunk erősen csodálkozik, a vízen úszó vadkacsák szinte tudomást sem vesznek
rólunk.
A tó kedvelt kiránduló és fürdőzőhely, akár megállója is lehet az Őrségbe,
vagy ből tartó túrának.
Mert az Őrség igazán biciklivel vagy gyalog ismerhető meg. Aki rászánja az időt
és az energiát, felejthetetlen élménnyel gazdagodik, főként, ha sikerül a helyiek
bizalmát megnyernie, az őrségi humor éppoly jellegzetes, mint a székelyföldi.
Sajnos, az őrségi szezon igazából a tavaszra és a nyárra korlátozódik, de az ősz
színei miatt is érdemes az erdőket járni. Programok még lesznek az idén
Őriszentpéteren, talán jó idő is. Mi mindenképpen visszatérünk, ha máskor nem is,
az október eleji tökfesztiválra. Tökös-mákos rétes, töklepény, tökmagolajos
pogácsa, és az elmaradhatatlan mézes pálinka vár ránk.
Döntsük el együtt, Vas megyében milyen építészeti remekek és természeti értékek lehetnének még méltók arra, hogy a Nyugat csodája címet kiérdemeljék. A merítést továbbra is Önökre bízzuk, várjuk további ötleteiket az info_KUKAC_nyugat_PONT_hu címre. Írják meg nekünk, hova látogasson el legközelebb a Nyugat.hu stábja!
A Nyugat csodái sorozatban megjelent korábbi írásaink:
Nyugat csodái 2. - Kőszeg áfonyás rétese, vára és vörösbora
Nyugat csodái I. - Ják és temploma
