Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Főiskolásból egyetemi klub, névtelen vodkából Eristoff

Zárt ajtók mögött alussza téli álmát a hajdanvolt BDF néhai főiskolás klubja. Így van ez tavaly július óta, de nem azért, mert - ahogy egyes szóbeszédek tudni vélték - sok alkohol folyt…

Aki valaha is erősítette a BDF hallgatóinak laza kötelékét, ismerheti jól a korábbi főiskolás klubot, annak minden hasznával és rákfenéjével együtt. Napfelkeltétől éjfélig állandó meeting pointként szolgált, nem csak a jegyzetmásolatokat lehetett egy kávé felett kényelmesen keresztbe-kasul bizniszelni, de az ellenkező nem tagjainak vizuális nyilvántartásba vétele is flottul zajlott itt, este meg lehetett rátenni pár péklapátnyi boroskólával, miközben amatőr zenekarok, például a ma már országos jelentűségű Vad Fruttik zenekar bontogatta szárnyait.

Végzetes vonzerejét a klubnak persze mindig is a nyomott árak jelentették, amit viszont csak olyan hátulütővel lehetett élvezni, hogy az ember képébe minduntalan belemászott a defektes kocsmajelleg. Ez a lelkiismeretes főiskolásban a züllés bűnének tudatát, a levegőben pedig áporodott szagot keltett, s mindehhez még jöttek a lelőhetetlen magyar nóták és Bikini dalok a zenegépből.

Lesz szesz
Ezt a romantikus atmoszférát körülbelül tavaly nyárig élvezhették a diákok, amikor is lehúzták a rolót, s terjedni kezdett egy olyasféle szóbeszéd, amiben az egyetemmé válást és az alkoholárusítás törvényi korlátozását emlegették egy lapon. A jogi érv azonban rövid úton kiesett a pixisből azzal, hogy a törvény csak közoktatási intézmények 200 méteres körzetében tiltja a szeszes italok forgalmazását. Nyilvánvalóvá vált, hogy házon belül kell keresnünk a válaszokat.

Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke telefonos megkeresésünkre készségesen erősített meg bennünket abban, hogy alapvetően nem az alkoholfogyasztással volt gond – hozzátéve, hogy azért egyesek nem voltak éppen a mértéktartás mintapéldányai –, nem ebben keresendő a zárás oka, hanem abban, hogy a Savaria Egyetemi Központhoz igényesebb helyet képzelt el. Ehhez kapóra jött, hogy „az előző bérlőnek két éve lejárt a szerződése, és nem is úgy teljesített, ahogy azt elvártuk.”

Csak beszedték a lét, de nem forgatták vissza?
Tettünk egy kört a klubot eddig vezető Trencsér Tamásnál is, hátha kiviláglik az érme másik oldala, de nem: „Abszolút jogos a döntés, ebbe a koncepcióba mi már nem fértünk volna bele. Másfajta vonalat viszünk, és nyolc húzós év után már nem is akartuk mindenáron tovább csinálni. Belefáradtunk, elváltunk.”

Ennél sarkosabban fogalmazott egyik-másik főiskolás forrásunk, akik arról beszéltek, hogy az üzemeltetők valójában nagyon is szerették zsebretenni a napi bevételt, de amikor arra terelődött a szó, hogy ennek legalább töredékét illene visszaforgatni a helybe, az már nem volt ínyükre való. Így történhetett meg, hogy évekig éktelenkedett lyuk az egyik ablaküvegen, a szellőzés egyenlő volt a nullával, vagy hogy a női wc lassan használhatatlanná amortizálódott.

Az egykori kidobó szerint nagyvonalúbbnak kellett volna lenni
Ezekre a véleményekre nagyjából rímelt Zsoldos József megfogalmazása, aki az első években még kidobóként, később – vendéglátóipari végzettségéből adódóan – üzletvezetőként állt ugyanitt alkalmazásban. Ő tisztában volt azzal, hogy ez a hozzáállás hosszú távon gondot okozhat, hiszen „mégsem működhet egy kocsma a rektori hivatal alatt.”

Hiába próbálkozott azonban főnökeinél azzal, hogy mit kéne megjavítani, kipótolni, felújítani a klubban, javaslatai ugyancsak süket fülekre találtak. Nem csoda, hogy lassan már a szponzorok sem láttak fantáziát a helyben. „Ha valaki nem nagyvonalú, akkor ne várja el, hogy a vendégköre is nagyvonalú legyen vele szemben” – fogalmazott.

Art Cafés kézben a készülő-épülő egyetemi klub
A főiskolának a Nyugat-Magyarországi Egyetembe olvadás közepette a legutolsó púp volt a hátán a klub, ennek ellenére már nem bírták tovább szemlélni a minőségi mélyrepülést, és egy pályázatkiírással parancsoltak neki megálljt.

Miután a Berzsenyi Dániel Főiskola saját hatáskörben dönthetett, hogy kit választ a pályázók közül – akik szép számban akadtak, hiszen a megszólaltatott üzemeltető szavaival ellentétben nem nehéz megtippelni a klubról, hogy a reggeltől estig nyitva tartás és a folyamatosan rotálódó vendégklikkek miatt egy igazi aranybánya –, Gadányi Károly pedig lapunknak sem tagadta, hogy szívesen passzolná át a gyeplőt jó ismerősének, az Art Cafét vezetgető Panda Istvánnak, így az eredmény rövid úton megszületett.

„A főiskolások is eljutottak már odáig, hogy minőségi szeszt kapjanak”
A klubhoz kapcsolódó teljes igazságot még mindig csak szűk pólusokon átszűrő múlt feltérképezése után arcunkat a ragyogó fénynek fordítottuk, és arra voltunk kíváncsiak, mi lesz a főiskolás – bocsánat, egyetemi – klubbal a jövőben.

Panda István megkeresésünkre úgy fogalmazott: „minden tekintetben teljesen új külső várható, de ugyanazokkal a funkciókkal”, vagyis marad a csocsó és a darts, de ide az előtérbe kerül át a vizesblokk, pizzát pedig már a – háromszor akkorára kalibrált – pultnál lehet majd kapni. A belső tér „majdnem tégláig le lett bontva”, volt nyílászárócsere, gipszkartonozás, teljes átfestés, az ülő-alkalmatosságokra puha kárpit kerül, és világos színekbe fog burkolózni a pincehelyiség.

Az április közepére saccolt nyitást követően „színvonalat szeretnénk adni elérhető áron. A főiskolások is eljutottak már odáig, hogy minőségi szeszt kapjanak, ne a hatszáz forintos vodkát, hanem Eristoffot.” Itt eszünkbe ötlik, hogy az előző bérlők csak diákigazolvánnyal rendelkezőket engedtek le a klubba, de vajon az új imázst is csak a hallgatókra szabták? „Nem rekesztünk ki senkit” – hangzott a válasz, de a kulturált mulatást mindenkitől elvárják, aki lecaplat a BDF portával szemközti, sokat látott lépcsőkön.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Könnyű

Tovább az oldalra