A világ legmagasabb épületeinek többsége tulajdonképpen a tűsarkú cipő építészeti megfelelőjét alkalmazza. Csak úgy karcolhatják az eget, hogy több méternyi „hiúsági magasságot” használnak. Ezt a kifejezést a CTBUH (Council on Tall Buildings and Urban Habitat – magas épületek és városi élőhelyek tanácsa) alkotta, és a szó azt a részt takarja, ami az adott épület utolsó lakott szintje (a legmagasabb emelet) és az épület teteje között van.
Az általuk készített tanulmány néhány egészen megdöbbentő adattal szolgál: 61 százaléka az épületeknek „hiúsági magasságot” kell használjon ahhoz, hogy bekerüljön a világ legmagasabb épületei közé. A szuper magas épületek (melyek nagyobbak 300 méternél) közül így kikerülne például a kínai CITIC Plaza, ami ha elvesszük a plusz magasítást, „csak” 296 méteres.
A Dubaiban található Burj al Arab a leghiúbb építmény: teljes méretének 39 százalékát adja ki a magasítás. Az Egyesült Arab Emirátusok szupermagasságú épületei (eddig 19 van belőlük) egyébként átlag 19 százalékos hiúsági magasságot használnak tornyonként. De persze azért, ha leszednénk az extra magasítást a Burj al Arabról, akkor sem kellene szégyenkeznie, mert 244 méterével még mindig a világ legmagasabb tornya lenne.
