Ismét „elitbál” nyitotta a bálszezont Vas megyében. A Vasi Megyebálon jellemzően politikusok és cégvezetők jelentek meg párjukkal, ennek megfelelően a hangulat kevésbé oldott, mint a megye többi bálján. Ez nem jelenti azonban azt, hogy unatkozni kellene, hiszen látni és ennivaló akadt bőven a Tó-vendéglőben és természetesen táncolni is lehetett. A vendégeket Kovács Ferenc megyei elnök fogadta Kocsis Korinnával, Vas megye szépével és Majthényi László megyei alelnökkel. Az idén bor és rózsa volt a köszöntő ajándék. Az este díszvendége az egyébként szombathelyi Kovács Árpád ÁSZ elnök volt. Orbán Viktor fővédnök levelének felolvasása után a Rimányi Táncstúdió táncosai vették birtokba a táncparkettet.
A svédasztalos vacsora mellé Horváth Meggie énekelt filmslágereket, majd a Kormorán együttes következett. A zenei alap lemezről szólt volna, de vagy a lejátszó, vagy a lemez hibájából többször is ugrott a zene és az énekesek emiatt le is álltak. A közönség megénekeltetését szolgálta volna a zárószám, a Kell még egy szó, ahol aztán végleg elnémult a lejátszó. A Kormorán nem adta fel, zene nélkül énekeltek tovább, de megérkezett a felmentőjük, az este remek hangulatot varázsoló csapata, a Spektrum, akik bepattantak a hangszereik mögé és azonnal játszották is a félbeszakadt dalt. Az este háziasszonya, Gergó Judit meg is jegyezte, az ilyenekből azonnal látszik, kik a profi zenészek.
A hagyományoknak megfelelően éjszaka hirdették ki az Év vasi embere 2009. díj nyerteseit. Az idén is ketten nyerték el ezt a címet, Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó ügyvezetője és dr. Masát Péter gyermekgyógyász. Az ünnepi ceremónia végén Esztergályos Jenő meglepte Kovács Ferencet egy némiképp pikánsra sikeredett ajándékkal.
Miközben a bálozók a tombolára készültek, mi megkerestük a két díjazottat.
dr. Masát Péter
Dr. Masát Péter gyermekonkológus 61 évesen vehette át a díjat. A legtöbb ember a rettegett betegség miatt kerül kapcsolatba Masát doktorral, ráadásul a páciensei gyerekek. Kíváncsiak voltunk, hogyan élte meg a díj odaítélését?
Nagyon jól esett, már a jelölés is nagy dolog volt. A munkám fájdalmakkal, keservekkel jár, de a gyümölcse, ha sikerül gyógyítani, az óriási öröm. 1972 óta látom, hogyan változtak a gyermekonkológia módszerei, a gyógyítás lehetőségei. Látom azt, hogy a régebben reménytelen, majdnem gyógyíthatatlan betegségekből hogyan lett gyógyítható, kezelhető betegség. Nagyon fejlődik az onkológia és a gyerekeket támadó tumorok többsége szerencsére nagyon jól kezelhető, ha időben észrevesszük.
Magánemberként ki tud lépni azokból a tragédiákból, amit a munkája során tapasztal?
Nem. De nem csak én vagyok így vele, a kollégáim is ugyanebben a cipőben járnak. De az is hozzá tartozik, hogy éjjel-nappal bármikor szólhat a telefon. Ha szabadságon vagyok akkor is azon jár az agyam, nem kellene-e bemenni este, hogy tudjam, mi vár másnap reggel? Minden nap ott jár a gondolatunk az ostályon hagyott gyerekek körül.
A díj átvételekor a kollégáinak, feletteseinek is megköszönte a munkát. Úgy érzi, ez a kitüntetés egyben a csapatnak is szól?
Nagyon fontos, hogy mindenkinek, a segédszemélyzettől a pszichopedagógusig, nővéreknek, ápolóknak, kollégáknak is mind köszönetet szeretnék mondani, hiszen mindannyiukra szükség van ahhoz, hogy sikereket érjünk el.
Mennyire nehéz ma a gyógyítás Szombathelyen, adottak-e a feltételek a munkához?
A legnagyobb gond a pénzhiány. A gyógyszerek, amelyek az onkológiához kellenek rendelkezésre állnak, de a kiegészítő gyógyszerekkel már nagyobb a probléma. És nem szabad kihagyni a nővérhiányt sem.
A 70-es évekhez viszonyítva milyen tendenciát mutatnak a gyermekek daganatos megbetegedései?
Sajnos emelkedőt. Régebben a leukémia volt az első, mára az agydaganat vette át a vezető szerepet. Feltételezzük, hogy külső tényezők miatt alakul ki egyre több gyereknél. Ma sem tudjuk elfelejteni Csernobil hatásait. Az egyre fokozódó sugárhatások, a háttérsugárzás nem kedvez az onkológiának, nagy ellenségünk nekünk. Nem tudjuk százszázalékosan bizonyítani, de egyre több az erre utaló jel.
Az Év vasi embere hogyan kapcsolódik ki?
Van négy unokám, emellett az olvasás és keresztrejtvény fejtés is szórakoztat. És még mindig nagyon szeretem a romantikus filmeket is.
Esztergályos Jenő
Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó ügyvezető igazgatója 71 évesen vehette át a kitüntető címet. A díjátadásra büszkén kitűzte a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, amit Mádl Ferenc köztársasági elnöktől kapott. Tavaly a magyar vállalkozók példakép díját és a határon túli magyar fiatalokért díjat is átvehette.
A mostani kitüntetés azért csodálatos a számomra, mert itthon van. Senki nem lehet próféta a saját hazájában. Én sem próféta akarok lenni, csak szolgálni. Azokat, akikből élünk. A tanítóinkat, tanárainkat, igazgatóinkat és legfőképp a gyerekeket. Amikor a híres osztrák szőlészt megkérdezték, hogyan érte el a csodálatos eredményeit, akkor azt válaszolta, hogy soha nem azt nézte, hogy mi a jó neki, hanem azt, mi a jó a szőlőnek. Mi tudjuk, ki a szőlő és neki készítjük a háromszoros magyar terméknagydíjas könyveinket.
Mikor került a pályára?
A kőszegi tanítóképzőben végeztem 1956-ban, majd három évet töltöttem a nagy magyar Alföldön, mert hármunkat osztályidegenként kirúgtak. Engem azért, mert kulákgyereknek minősítettek úgy, hogy apám már öt éve meghalt és csak 11 kataszter földünk volt. Népgazdasági érdekből kellett Békés megyébe mennünk az ország másik felébe. A gondviselés bölcs, nem tudok eléggé köszönetet mondani a sorsnak, mert igaz, jó magyar emberek és tót atyafiak közé kerültem. Az volt az élet igazi egyeteme. Rengeteget tanultunk az emberré válás folyamatából. Ezután elvégeztem a főiskolát, a tudományegyetemet és igyekeztem nem csak a faltól dörzsölődni, hogy a könyvekkel jól szolgálhassuk a gyerekeket.
Mit szólt a mostani elismeréshez?
Meglepődtem. Számos olyan kiváló közéleti személyiség, szakember van, aki jóval érdemesebb lenne erre a rendkívül magas kitüntetésre és elismerésre. Úgy érzem, tiszta szívvel kell köszönetet mondanom a kuratóriumnak, az elnök úrnak, Vas megyének és munktársaimnak is, akik ehhez a díjhoz mint szerzők, korrektorok, gyártáselőkészítők és szerkesztők hozzásegítettek. Nem nekem, hanem a közösségnek szól ez a díj.
Könyv és olvasás a XXI. században. Mik a tapasztalatok?
A mai gyerekek nem jobbak és nem rosszabbak, mint húsz évvel ezelőtt, csak mások. Másképp szocializálódnak. Korábban ha felébredt egy gyerek, akkor levett egy könyvet a polcról és elolvasta, vagy megnézegette. Ma odamegy a számítógéphez és nyilván azzal szórakozik Ez jól is van így, de az új könyv illata, tartalma, meghittsége ne maradjon ki a gyerek életéből. Úgy gondolom, hogy a Guttenberg-galaxis még nagyon sokáig fennmarad, de másképp, mint eddig.
Átvehetik a számítógépek a könyvek szerepét?
Erre nehéz biztosat mondani, hiszen sem jós, sem próféta nem vagyok. Biztos vagyok benne, hogy erőteljesen eltolódik a hangsúly a számítógépek felé, hiszen mindent az elektronika irányít. De valahol ha megszólal a lélek bennünk, azt már nem az elektronika uralja. Bármennyire is úr a média, a reklám az embereken, de ha a gyereket meg tudjuk szólítani a könyveinkkel, akkor úgy érzem, érzelmileg megfoghatók. Nem csak az Egri csillagokkal, Tüskevárral, Kincskereső kisködmönnel, hanem mai, nekik szóló olvasmányokkal, ami az ő életüket mutatja be mai gyermekíróinkkal, akik magas minőséget képvisel a nagyvilágban.
Tavalyi év és Apáczai könyvek...
Az ország három legjobb tankönyvkiadója között tartanak számon minket. Az elmúlt évben 1820 tonna papírból csináltunk könyvet. Ez annyit jelent, hogy Szombathelyen 182 tehervagon csak apáczais könyvvel lenne tele. Erre még a budapestiek is azt mondanák, hogy ez nem semmi! Németh László azt mondta, hogy nagyon nagy felelősség százezrek kezébe tankönyvet adni. Most januárban ünnepeljük a húsz éves jubileumunkat. Kiszámoltuk, az Én ábécém című tankönyvből 1,2 millió gyerek tanult meg olvasni. Sorolhatnék még ilyen adatokat, de nem a számok tükrében kell vizsgálni minket.
Eszébe jut valamilyen kellemes élmény tavalyról, ami a könyvekhez kötődik?
Szeptember elsején Debrecenből felhívott egy édesanya. Azt mondta, hogy a Hétszínvilág című olvasókönyvünket vették meg az iskolában a kislánynak. Amikor a szülők megnézték otthon nem tudták letenni, annyira meghatotta őket az a magyarságtudat, ami átitatja a könyvet. Én is meghatódtam ettől, hogy ezt elértük, hogy van üzenete a könyveinknek.
