Habár sokan azt hiszik, hogy az egységes Európa gondolata a XX. században bukkant fel először, ez messze nem így van. Már csak azért sem, mert az ókorban és a középkorban a rómaiak és a frankok birodalmai lefedték a kontinens jelentős részét, nem beszélve a Német-római Birodalomról.
Keresztény alapok
Az európai népek egységének alapja eredetileg egyébként nem is a közös kontinens, hanem a közös vallás, a kereszténység volt. Az arabok szíriai és egyiptomi hódításai miatt merült fel először a keresztény országok egyesülése, majd az első komolyabb felvetés ennek kapcsán Konstantinápoly 1453-as elestével jelent meg.
Podjebrád György cseh uralkodó ugyanis 1464-ben a keresztény országok törökökkel szembeni szövetségét, ami egyenrangú tagállamokból és közös keresztény intézményekből állt volna. Néhány évszázaddal később 1728-ban Charles-Irénée Castel de Saint-Pierre apát 18 szuverén nemzetállam összeállását javasolta, közös gazdasággal, kincstárral és belső határok nélkül.
Miután létrejött az Amerikai Egyesült Államok, felmerült az Európai Egyesült Államok ötlete is. Bár ez akkor nem valósult meg, később, amikor a napóleoni háborúk idején a francia uralkodó kontinentális zárlatot hirdetett a britekkel szemben, azzal egyben sikerült azt is demonstrálnia, hogy egy közös, együttműködő európai gazdaság működőképes.
A második világháború idején a náci politikusok, diplomaták és iparosok körében merült fel egy németek által dominált európai konföderáció ötlete. 1943-ban többek között Joachim von Ribbentrop külügyminiszter tett javaslatot ennek a létrehozására. A konföderáció tagországai az alábbiak lettek volna: Németország, Franciaország, Olaszország, Dánia, Norvégia, Finnország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia, Horvátország, Szerbia, Görögország és Spanyolország.
A nácikkal szemben több antifasiszta politikus, főleg a háború után, szintén sürgette az európai egységet. Winston Churchill 1946-os zürichi beszédében az Európai Egyesült Államok létrehozását szorgalmazta, igaz itt Britanniának nem szánt szerepet. Részben ennek a beszédnek a hatására alakult meg a még ma is működő Európa Tanács 1949-ben.
Páneurópa
Az egyik legfontosabb, európai egységet szorgalmazó szervezet az 1923-ban alakult Páneurópai Unió. A szervezet eszmerendszerének megalapozója és egyben első elnöke Richard von Coudenhove-Kalergi gróf volt.
Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi gróf Aojama Eidzsiró néven született Tokióban, Japánban. Apai ágon a nagyapja osztrák császári kamarás, míg anyai felmenői szamurájok voltak. 1922-ban “Páneurópa – Egy indítvány”, majd 1923-ban “Páneurópa” című művében vetette fel az egységes Európa ötletét.
“Európai férfiak, európai nők! Ütött Európa sorsdöntő órája… …Sem Kelet-Európa, sem Skandinávia, sem a Balkán kis országai, sem a lefegyverzett Németország nem lenne képes az orosz roham kivédésére. A Rajna, az Alpok és az Adria lennének Európa új határai; egészen addig, amíg ezek a határok is le nem omolnának és Európa Oroszország nyugati provinciája lenne. Ezzel a veszéllyel szemben csak egyetlen menekvés létezik: az európai összefogás. Az egységes Európa számára nem létezik orosz veszély. Mivel kétszer annyi lakosa van, mint Oroszországnak és összehasonlíthatatlanul fejlettebb ipara. Így az orosz veszélyre vonatkozó döntés nem Oroszországon, hanem Európán múlik …”
- Richard Coudenhove-Kalergi “Páneurópai kiáltvány” (Részlet)
A Páneurópai Unió célja az egyesült keresztény Európa megteremtése, négy alapelve a szabad akarat, a kereszténység, a szociális felelősségvállalás és az európai integráció iránti elkötelezettség. Ezek hallatán levonhatjuk a következtetést, hogy egy kereszténydemokrata szervezetről van szó, melynek tagjai között valóban több ismert európai kereszténydemokrata politikust találhatunk.
Coudenhove-Kalergi javasolta egyébként az Európa-nap megünneplését és Beethoven “ Örömódáját” európai himnuszként.
Az Európai Unió
1951-ben aztán létrejött az Európai Szén- és Acélközösség Belgium, Luxembourg, Hollandia, Nyugat-Németország, Franciaország és Olaszország részvételével, mely az EU csírájának tekinthető. Két kiemelkedő “alapító atyja” Jean Monnet politikus, akitől az ötlet származik, és Robert Schuman luxemburgi születésű német-francia politikus, Franciaország külügyminisztere, majd miniszterelnöke.
Utóbbi Schuman-nyilatkozatként ismertté vált beszédét 1950. május 9-én mondta el, emiatt ünneplik az Európa-napot május 9-én.
„Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelõtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség.”
- Schuman-nyilatkozat (Részlet)
1957. március 25-én aztán aláírták a Római Szerződéseket, amivel létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). A szerződések 1958. január 1-jén léptek hatályba, majd március 19-én megszületik az Európai Parlamenti Közgyűlés, az Európai Parlament elődje.
Még az EGK létrejötte előtt voltak tervek egy “Európai Védelmi Közösség” és egy “Európai Politikai Közösség” létrehozására, de ezekből nem lett semmi, majd csak 1993-ban jön létre a mai Európai Unió. A potenciális EU-tagoknak meg kell felelnie az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak, amik a következők:
2004-ben felvették többek között Magyarországot is az unióba, illetve ekkor sor került az európai alkotmány kidolgozására is. 2005. május 29-én a franciák ezt népszavazáson elutasították, majd a hollandok is így tettek pár nappal később. Végül (a bonyodalmak ellenére) 2007. december 13-án aláírták a szerződést, ami 2009. december 1-jén lépett érvénybe.
Legutóbb Horvátországot vették fel az unióbat 2013-ban. Három évvel később a britek a Brexit-népszavazáson szoros eredmények mellett úgy döntöttek, hogy elhagyják az EU-t, így ők lettek az első kilépő ország.