Miről szóltak a hírek száz éve? (25. Rész)

Országos méretű rendezvényre készülődött száz éve Szombathely. Nem-nem. Szó sem volt karneváli forgatagról...

1905. augusztus

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.

A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

Korabeli közvilágítás
Száz éve még sok kivetnivalót hagyott maga után a közvilágítás, különösen a falvak környékén. Nem tűrhette ezt Dravecz József ácsmester, aki „jókedvü állapotban hazafelé indult a korcsmából este 10 óra tájban. Meglehetős sötét volt, ami Drávecznek nem volt inyére, kapta magát a Savel István földjén meggyujtott egy kereszt gabonát, aminek a világossága mellett folytatta utját. Másnap azonban a káros feljelentette.” Drávecz nem tagadta a tettét, s a kárt szó nélkül megfizette. A gyújtogatásra nem volt más magyarázata, minthogy nem türhette a botrányosan rossz világitást, ”hát kimondta, hogy "legyen világosság" és "lőn világosság".”

Dalosokra várva

Országos méretű rendezvényre készülődött Szombathely 1905 augusztusában. Nem-nem. Szó sem volt karneváli forgatagról. A magyar dalos egyesületeket látta vendégül a vasi megyeszékhely. "Még néhány nap és köztünk lesznek dalos vendégeink. Meg kell mutatni a város közönségének, hogy szivesen fogadja vendégeit. - Öltsön ünnepi diszt a város minden háza, utcára fekvő lakások ablakain lengjenek a vendégszeretetnek és szives fogadtatásnak jelképei. Lobogózza fel minden háztulajdonos a házát, diszitse fel minden lakó utcai ablakait. Hadd lássák vendégeink, hogy vendégszerető város falai közé érkeztek.”
A külcsínre sokat adó szervező bizottság fáradhatatlanul noszogatta a város lakóit az épületek, parkok csinosítására. „Augusztus 19-én, szombaton délután lesz a bevonulás a vasutról a Petőfi-, Széll Kálmán-, Király-, Erzsébet királyné-utcákon át a Horváth Boldizsár térre és innen lesz augusztus 13-án, 14-én és 15-én az Erzsébet királyné-. Király- és Faludi Ferenc utcákon át a diszfelvonulás a lovassági laktanyába. Az ezen utcákban lakó polgársághoz fordulunk hát különösen a házak feldiszitése iránt azon kéréssel, hogy fejtsenek ki lelkes tevékenységet a diszités körül; mutassák meg, hogy a város polgársága kellőleg értékeli az országos jelentőségü kultur ünnepet.”
Az ország minden részéről idesereglő dalosok hét szombathelyi vendéglőben tartottak estélyeket. Kikaker Kálmánnál, Herczeg Ferenc "Sabaria" vendéglőjében, a Hungária vendéglőben, Posch Deákligeti vendéglőjében, a Vasuti étkezőben, és a Sörházkertben is felcsendültek a dalárdák legkedvesebb nótái. "A képviseletileg megjelenő dalegyletek tetszésük szerint bármely egylethez csatlakozhatnak."

Dalolás két hascsikarás között?
A szombathelyi dalosversenyre érkező másfélezer énekes ellátásával kapcsolatban merültek fel korábban szőnyeg alá söpört kérdések. A vendégek várhatóan „fel fogják keresni azokat a helyiségeket, melyekben olcsón lehet étkezni: a kisebb konyhákat és kifőzéseket.” Ezek a helyek azonban bőven hagytak maguk után kivetnivalót.
"A rendőrség buzgó egészségügyi biztosa megszokta cselekedni azt, hogy a kisebb konyhákat, a kifőzéseket megvizsgálja. - Még pedig olyan rendszeresen, hogy a konyhák tulajdonosai majdnem csalhatatlanul ki tudják számitani az idejét: mikor jön a vizsgálat."
A hatóság így mindig mindent rendben talált, a Szombathelyi Friss Újság szerkesztőségébe viszont "egy idő óta mind sürübben érkeznek” a panaszok. „Most ez a család, holnap másik család kopogtat be hozzánk s elpanaszolja, hogy kifőzésből, vendéglőből él és csodálatos módon rosszul lettek valamennyien. Gyomor- és bélgörcsökről panaszkodnak legtöbben.”
Mi lehetett a panaszok oka? „Szinte kétségtelennek látszik, hogy lekopott mázu fémedények, tisztátalanság, romlott eledelek okozzák a hirtelen támadó gyomor- és bélbántalmakat… Bármiképpen áll is a dolog, nyilvános konyhákat igen gyakran és különösen most, az idegenek nagy tömegének beözönlése előtt sorra kellene vizsgálni s ezt a vizsgálatot nagyon lelkiismeretesen és szigoruan kellene teljesiteni. Nem elég a szem előtt fényeskedő edényeket kézbevenni, hanem a konyhaszekrények mélyén, az éléskamrákban s egyéb mellékhelyiségekben tartogatott edényeket s az edények tartalmát, a tizszer kisütött zsirokat, generális zaftokat és állott husokat is szemügyre kellene venni. - Az előkelőbb vendéglők konyháin tényleg sokkal nagyobb felügyelet mellett is megtörténhetik a hiba. A kis konyhákon, kifőzésekben - tisztelet a kivételnek - rémületes piszok uralkodik.”
A város jóhírét féltő publicisták fokozott erélyt, kettőzött figyelmet követeltek a hatóságoktól. „Vajjon jól esnék-e bárkinek is, hogy ha az ünnepségek után az ország minden részébe elszéledő dalosok gyomorbajban nyögve, átkoznák a városunkat? Mert nem a konyhákat vádolnák, hanem a hatóságot."

Kánikulára zivatar
Ha árvízzel nem is kellett megküzdeni száz éve, egy-egy kiadós vihar azért ráijesztett dédapáinkra. "Nagy zivatar dühöngött városunkon át vasárnap délután. Az irtózatos szélvihar nagy pusztitásokat vitt végbe; a nagy práterben százados fákat döntött ki a földből és a Mátyás-téren állott mutatványos bódékat teljesen felforditotta. Nagy károkat okozott a gyümölcsösökben is ez a zivatar, melyet jótékony csöndes eső követett és lehütötte egy kissé a már türhetetlenül izzóvá vált levegő."

Harcias kofák
A verekedés és botrányokozás nem csak az erősebbik nem kiváltsága. Ezt bizonyította két százéve élt szombathelyi kofa. "Mulatságos esetnek voltak szemtanui, akik pénteken reggel az ugynevezett asszonypiacon jártak. Két kofaasszony, Kis Józsefné és Tóth Mári valami csekélység felett összevesztek. Előbb hátbaütésekkel intéződtek az ellentétek, majd pedig tojásokat csapdostak egymás fejéhez. Ezekből a tojásokból aztán nem egy tévedt a kacagó publikum közé, kik sietve igyekeztek elmenekülni a veszedelem szinhelyéről. A jelenetnek a harcias kofaasszony társnők vetettek véget."

(Nem) szabad a szerelem
A "szabad szerelem szombathelyi ősi fészkében - a biciklitéren, ahol már kilenc órakor valóságos orkán támad a szerelmi sóhajokból” történt egy éjjel, úgy tizenegy óra tájban, hogy egy rendőr igazoltatni próbált egy magányosan sétáló fiatal leányt. Miután a lány „nem tudta magát igazolni, be akarta vinni a rendőrségre. A hölgyike sikoltására azonban csakhamar előkerült egy marcona alaku legény, ki erélyesen tiltakozott a rendőr kellemetlenkedése ellen. Azonban nem sokra ment tiszteletet parancsoló fellépésével, mert csakhamar őt is beszállitotta a rendőrségre. A közerkölcsiség szempontjából, valóban dicséretes a renőrség éber figyelme a ligetben elkövetett üzelmek iránt, csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy mig a két megcsipett szerelmest bevitték a rendőrségre, hány enyelgő szerelmes küldött hálasóhajt Ámor istenhez a bokrok alul, hogy hason sorstól megóvta őket."

Mintaváros, de meddig?
Egy kis közerkölcssértés itt, némi tojásdobálás ott, de azért „egy városban sem olyan nagy a közrend és a közbiztonság, mint Szombathelyen. Apróbb kihágásokat, kisebb büneseteket nem tekintve, alig történik városunk határain belül nevezetesebb büneset.” Az elbizakodottságtól mégis óva intették őseinket a hírlapírók.
„Rohamosan fejlődő városunknál szinte elkerülhetetlen, hogy a a haladás minden tényének növekedésével a bünügyi statisztika is ne mutasson föl szaporodást. Ennek természetes következéseképpen a közrend és közbiztonság ellenörző kőzegeinek számát is növelni kell.
Már-már kevés az a 28 rendőr, aki városunk nyugalmára felügyel. Nemcsak azért, mert Szombathely város 25 ezernyi lakosságával aránytalan arányba állitva őket, majdnem ezer lélek esik egy rendőrre, hanem inkább azért, mert a 28 renőr hatásköre - a külterületek beleszámitásával - több ezer katasztrális holdra terjed ki.
Ha most még azt is hozzávesszük, hogy a rendőrség legénységének egyszerre csak fele van szolgálatban, a másik fele pedig pihen; ha továbbá figyelembe vesszük, hogy ezek közül többen kézbesitői szolgálatot teljesitenek, - valóban siralmas állapot képe tárulna elénk, ha - nem volna közrendi viszonyunk olyan kitünő."
Ami korábban kielégítő volt, az 1905 nyarára már hiányosnak számított, főleg a külterületeken. A „rendőri viszonyok gyökeres megváltoztatásának szükségessége küszöbön áll. Ez pedig a rendőrség létszámának emelését és uj alapokon való szervezését követeli."

Folytatás következik…

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Miről szóltak a hírek száz éve?