1905. augusztus
Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI.
század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha
kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is
volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.
Korabeli közvilágítás
Száz éve még sok kivetnivalót hagyott maga után a közvilágítás, különösen a
falvak környékén. Nem tűrhette ezt Dravecz József ácsmester, aki jókedvü
állapotban hazafelé indult a korcsmából este 10 óra tájban. Meglehetős sötét
volt, ami Drávecznek nem volt inyére, kapta magát a Savel István földjén meggyujtott
egy kereszt gabonát, aminek a világossága mellett folytatta utját. Másnap azonban a
káros feljelentette. Drávecz nem tagadta a tettét, s a kárt szó nélkül
megfizette. A gyújtogatásra nem volt más magyarázata, minthogy nem türhette a
botrányosan rossz világitást, hát kimondta, hogy "legyen világosság"
és "lőn világosság".
Dalosokra várva
Országos méretű rendezvényre készülődött Szombathely 1905 augusztusában.
Nem-nem. Szó sem volt karneváli forgatagról. A magyar dalos egyesületeket látta
vendégül a vasi megyeszékhely. "Még néhány nap és köztünk lesznek dalos
vendégeink. Meg kell mutatni a város közönségének, hogy szivesen fogadja vendégeit.
- Öltsön ünnepi diszt a város minden háza, utcára fekvő lakások ablakain lengjenek
a vendégszeretetnek és szives fogadtatásnak jelképei. Lobogózza fel minden
háztulajdonos a házát, diszitse fel minden lakó utcai ablakait. Hadd lássák
vendégeink, hogy vendégszerető város falai közé érkeztek.
A külcsínre sokat adó szervező bizottság fáradhatatlanul noszogatta a város lakóit
az épületek, parkok csinosítására. Augusztus 19-én, szombaton délután lesz a
bevonulás a vasutról a Petőfi-, Széll Kálmán-, Király-, Erzsébet
királyné-utcákon át a Horváth Boldizsár térre és innen lesz augusztus 13-án,
14-én és 15-én az Erzsébet királyné-. Király- és Faludi Ferenc utcákon át a
diszfelvonulás a lovassági laktanyába. Az ezen utcákban lakó polgársághoz fordulunk
hát különösen a házak feldiszitése iránt azon kéréssel, hogy fejtsenek ki lelkes
tevékenységet a diszités körül; mutassák meg, hogy a város polgársága kellőleg
értékeli az országos jelentőségü kultur ünnepet.
Az ország minden részéről idesereglő dalosok hét szombathelyi vendéglőben
tartottak estélyeket. Kikaker Kálmánnál, Herczeg Ferenc "Sabaria"
vendéglőjében, a Hungária vendéglőben, Posch Deákligeti vendéglőjében, a Vasuti
étkezőben, és a Sörházkertben is felcsendültek a dalárdák legkedvesebb nótái. "A
képviseletileg megjelenő dalegyletek tetszésük szerint bármely egylethez
csatlakozhatnak."
Dalolás két hascsikarás között?
A szombathelyi dalosversenyre érkező másfélezer énekes ellátásával kapcsolatban
merültek fel korábban szőnyeg alá söpört kérdések. A vendégek várhatóan fel
fogják keresni azokat a helyiségeket, melyekben olcsón lehet étkezni: a kisebb
konyhákat és kifőzéseket. Ezek a helyek azonban bőven hagytak maguk után
kivetnivalót.
"A rendőrség buzgó egészségügyi biztosa megszokta cselekedni azt, hogy a
kisebb konyhákat, a kifőzéseket megvizsgálja. - Még pedig olyan rendszeresen, hogy a
konyhák tulajdonosai majdnem csalhatatlanul ki tudják számitani az idejét: mikor jön
a vizsgálat."
A hatóság így mindig mindent rendben talált, a Szombathelyi Friss Újság
szerkesztőségébe viszont "egy idő óta mind sürübben érkeznek a
panaszok. Most ez a család, holnap másik család kopogtat be hozzánk s
elpanaszolja, hogy kifőzésből, vendéglőből él és csodálatos módon rosszul lettek
valamennyien. Gyomor- és bélgörcsökről panaszkodnak legtöbben.
Mi lehetett a panaszok oka? Szinte kétségtelennek látszik, hogy lekopott mázu
fémedények, tisztátalanság, romlott eledelek okozzák a hirtelen támadó gyomor- és
bélbántalmakat
Bármiképpen áll is a dolog, nyilvános konyhákat igen gyakran és
különösen most, az idegenek nagy tömegének beözönlése előtt sorra kellene
vizsgálni s ezt a vizsgálatot nagyon lelkiismeretesen és szigoruan kellene teljesiteni.
Nem elég a szem előtt fényeskedő edényeket kézbevenni, hanem a konyhaszekrények
mélyén, az éléskamrákban s egyéb mellékhelyiségekben tartogatott edényeket s az
edények tartalmát, a tizszer kisütött zsirokat, generális zaftokat és állott
husokat is szemügyre kellene venni. - Az előkelőbb vendéglők konyháin tényleg
sokkal nagyobb felügyelet mellett is megtörténhetik a hiba. A kis konyhákon,
kifőzésekben - tisztelet a kivételnek - rémületes piszok uralkodik.
A város jóhírét féltő publicisták fokozott erélyt, kettőzött figyelmet
követeltek a hatóságoktól. Vajjon jól esnék-e bárkinek is, hogy ha az
ünnepségek után az ország minden részébe elszéledő dalosok gyomorbajban nyögve,
átkoznák a városunkat? Mert nem a konyhákat vádolnák, hanem a hatóságot."
Kánikulára zivatar
Ha árvízzel nem is kellett megküzdeni száz éve, egy-egy kiadós vihar azért
ráijesztett dédapáinkra. "Nagy zivatar dühöngött városunkon át vasárnap
délután. Az irtózatos szélvihar nagy pusztitásokat vitt végbe; a nagy práterben
százados fákat döntött ki a földből és a Mátyás-téren állott mutatványos
bódékat teljesen felforditotta. Nagy károkat okozott a gyümölcsösökben is ez a
zivatar, melyet jótékony csöndes eső követett és lehütötte egy kissé a már
türhetetlenül izzóvá vált levegő."
Harcias kofák
A verekedés és botrányokozás nem csak az erősebbik nem kiváltsága. Ezt
bizonyította két százéve élt szombathelyi kofa. "Mulatságos esetnek voltak
szemtanui, akik pénteken reggel az ugynevezett asszonypiacon jártak. Két kofaasszony,
Kis Józsefné és Tóth Mári valami csekélység felett összevesztek. Előbb
hátbaütésekkel intéződtek az ellentétek, majd pedig tojásokat csapdostak egymás
fejéhez. Ezekből a tojásokból aztán nem egy tévedt a kacagó publikum közé, kik
sietve igyekeztek elmenekülni a veszedelem szinhelyéről. A jelenetnek a harcias
kofaasszony társnők vetettek véget."
(Nem) szabad a szerelem
A "szabad szerelem szombathelyi ősi fészkében - a biciklitéren, ahol már
kilenc órakor valóságos orkán támad a szerelmi sóhajokból történt egy
éjjel, úgy tizenegy óra tájban, hogy egy rendőr igazoltatni próbált egy magányosan
sétáló fiatal leányt. Miután a lány nem tudta magát igazolni, be akarta vinni
a rendőrségre. A hölgyike sikoltására azonban csakhamar előkerült egy marcona alaku
legény, ki erélyesen tiltakozott a rendőr kellemetlenkedése ellen. Azonban nem sokra
ment tiszteletet parancsoló fellépésével, mert csakhamar őt is beszállitotta a
rendőrségre. A közerkölcsiség szempontjából, valóban dicséretes a renőrség
éber figyelme a ligetben elkövetett üzelmek iránt, csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy
mig a két megcsipett szerelmest bevitték a rendőrségre, hány enyelgő szerelmes
küldött hálasóhajt Ámor istenhez a bokrok alul, hogy hason sorstól megóvta
őket."
Mintaváros, de meddig?
Egy kis közerkölcssértés itt, némi tojásdobálás ott, de azért egy városban
sem olyan nagy a közrend és a közbiztonság, mint Szombathelyen. Apróbb
kihágásokat, kisebb büneseteket nem tekintve, alig történik városunk határain
belül nevezetesebb büneset. Az elbizakodottságtól mégis óva intették
őseinket a hírlapírók.
Rohamosan fejlődő városunknál szinte elkerülhetetlen, hogy a a haladás minden
tényének növekedésével a bünügyi statisztika is ne mutasson föl szaporodást.
Ennek természetes következéseképpen a közrend és közbiztonság ellenörző
kőzegeinek számát is növelni kell.
Már-már kevés az a 28 rendőr, aki városunk nyugalmára felügyel. Nemcsak azért,
mert Szombathely város 25 ezernyi lakosságával aránytalan arányba állitva őket,
majdnem ezer lélek esik egy rendőrre, hanem inkább azért, mert a 28 renőr hatásköre
- a külterületek beleszámitásával - több ezer katasztrális holdra terjed ki.
Ha most még azt is hozzávesszük, hogy a rendőrség legénységének egyszerre csak
fele van szolgálatban, a másik fele pedig pihen; ha továbbá figyelembe vesszük, hogy
ezek közül többen kézbesitői szolgálatot teljesitenek, - valóban siralmas állapot
képe tárulna elénk, ha - nem volna közrendi viszonyunk olyan kitünő." Ami
korábban kielégítő volt, az 1905 nyarára már hiányosnak számított, főleg a
külterületeken. A rendőri viszonyok gyökeres megváltoztatásának
szükségessége küszöbön áll. Ez pedig a rendőrség létszámának emelését és uj
alapokon való szervezését követeli."
Folytatás következik
