„Húzzunk bele! Húzzunk bele!” – Rapid kampány Gyurcsánnyal és Kunczével Szombathelyen és Jákon

Gyors kampányrendezvényt tartott a két koalíciós párt Szombathelyen és Jákon. A Fő és mintegy ezer szurkoló várta őket...

Javasolnunk kellene, hogy a következő kampány júliusban legyen. – mondja egy napilapos kolléga a Főtér keleti végén, ahol a rendezvény vendégeit várjuk, hiszen fúj a szél, és a hőmérséklet sem éri el a tíz fokot. Aztán megállapítjuk, hogy az időjárás független a politikától, hiszen Orbán Viktor kampánygyűlésén is hasonlóak voltak a légköri viszonyok.

„Szombathely a fejlődésre szavazott”
Mint ahogyan a két politikai oldal rendezvényei is egyre inkább hasonlítanak egymásra, felfokozott hangulat, integetésre (és mint később kiderült, másra is) alkalmas táblák, ováció, jelszavak, végtelenített kampányzene.
A tömegben felfedezzük a két párt prominenseit, alapvetően vidám a hangulat, igaz, Ipkovich György kicsit zavartnak tűnik, amikor délelőtt 11 óra környéki találkozásunkkor „jó reggelt”-tel köszön, majd néhány perc múlva a színpadról „ezt a délután”-t említi.
A listán már mandátumot szerzett képviselőt, polgármestert többször is félbeszakítja a „Húzzunk bele” legújabb szlogen skandálása, persze, ezt nem ússzák meg a későbbi hozzászólók sem.
Ipkovich bejelenti, „Szombathely a fejlődésre szavazott”, majd gyors gesztust tesz a jobboldal felé, miszerint „mindenkinek helye van a városban, nincs két Magyarország és két Szombathely sem”. Köszöni a szavazatokat, a bizalmat, és biztatásul hozzáteszi: „csináljuk együtt a jövőt”.

„Mindenki hozzon barátot vagy rokont”
„A koalíció meg fogja nyerni a választásokat” – kezdi Hankó Faragó Miklós, ezért „nincs okunk a szomorúságra” – teszi hozzá. Kéri a jelenlévőket, jövő vasárnap mindenki hozza magával barátait, rokonait, mert alkalmas képviselőt kell választani”.
Gaál Angelika szavait nehezen értjük, látható rutintalansága, majd fél méterre áll az erős szélben a mikrofontól, annyit azért kiveszünk mondanivalójából, hogy megismétli korábbi nyilatkozatait, miszerint a pártnak volt bátorsága egy fiatal nőt indítani, stb.
Közben egy SZDSZ-közeli ismerősünktől megtudjuk, az 1. választókerült szavazólapjainak újraszámlálása három új voksot hozott Hankó Faragó Miklósnak, tehát nem változott a helyzet.

Séta tumultusban
Néhány perc várakozás után begördül a miniszterelnököt és pártelnököt szállító autó, a kormányőrök igyekeznek visszatartani a tömeget. Közben eszünkbe jut, hogy négy évvel ezelőtt Medgyessy Pétert nem éppen így fogadták a vasi megyeszékhelyen.
Gyurcsány nehezen préseli át magát a tömegen, pedig a biztonságiak határozottak. Feltűnő, hogy a miniszterelnök mögött először a helyi politikusok érkeznek, jóval hátrébb jön Kuncze Gábor. És amit még nem igazán láttunk eddig, Kuncze arcán kínos mosoly tükröződik…
Mintegy negyedóráig tart, amíg átérnek a Főtér túloldalára, közben persze kézfogások, vállveregetések, egy középkorú hölgy rá sem hederít Gyurcsányra, „Gábor, Gábor!” kiáltásokkal Kuncze felé tör, és boldog, amikor sikerül vele kezet fognia. A pártelnök arcán most őszinte a mosoly.

„Én hangos vagyok”
A hangosítással a másik színpadon is gondok vannak, Kuncze Gábor első szavai elvesznek, többen is hangosabb beszédre kérik. „Én hangos vagyok.” – mosolyog az SZDSZ-es elnök, aztán a technika is megjavul.
Rövid beszédében arra kéri a liberális szavazókat, hogy a második fordulóban támogassák a közös jelölteket, „mutassuk meg, mi a véleményünk demokráciáról, köztársaságról”. Úgy véli, a koalíció világos programok mentén politizál, miközben „a másik oldalon nincs miniszterelnök-jelölt és nincs program sem”. Kuncze egy pillanatra megcsillantja humorát, amit korábban már többször hiányoltunk: „lehet, hogy az ő szavazóiknak ezért otthon kell maradniuk”. Ezért arra kéri a jobboldaliakat, adják voksaikat a koalíció két jelöltjére, mert „az országos politikában így lesz megfelelő képviselete a térségnek”.

„A remény koalíciója”
Gurcsány erősen kezd, „büszke vagyok, hogy Szombathely zászlaja alatt köszönthetem a város tehetséges politikusait”, akik „ragyogó emberek, és ragyogó pártokat képviselnek”. A miniszterelnök szerint „bármerre járunk az országban, azt látjuk, hogy növekszik a koalíció tábora”.
Közben kisebb tumultus keletkezik mellettünk, annyit látunk, hogy egy férfi „II. Trianon” feliratú táblát emel fel, amit pillanatok alatt kivesznek a kezéből. Rájövünk a kampánytábla másik használati lehetőségére, egy MSZP-szimpatizánstól bizony azzal kap néhányat a fejére a gyorsan elsápadó férfi. Akit gyorsan kimentenek a tömegből, valószínűleg testi épségét féltve…
Gyurcsány közben zavartalanul folytatja, igaz, jó néhány gondolata így elveszett számunkra, most éppen ott tart, hogy „olyan országot akarunk, ahol a riválisok tisztelik egymást”. Soha jobb dramaturgrendezőt…
Aztán az első forduló eredményeit értékeli, mondván, az elmúlt időszakban a szocialisták soha nem értek el ilyen sikert a megyében. Ennek oka, hogy „olyan programunk van, ami az építkezést támogatja, reménységet, jobb életet ad”. A jelöltek pedig a „remény koalícióját képviselik”.

A belváros műemlékeinek bemutatásához állami segítséget ígért Szombathelynek
Kap egyet azért a Fidesz is, „látjuk, és halljuk Szombathely hangját, itt nem radikális járulékcsökkentésre van szükség, hanem utak, építkezések, beruházások kellenek” Aztán M86-ost és a belváros műemlékeinek bemutatásához állami segítséget ígért Szombathelynek. Ehhez azonban „nem elég a szimpátia, cselekedni kell”, ami persze a jövő vasárnapi szavazást jelenti.
Gyurcsány helyi ügyeket is megemlít, mint mondja, „soha ennyi befektető nem érkezett a városba, mint az elmúlt egy évben”. Hozzáteszi, a beruházások következtében hatezer olyan munkahely jött létre, ahol „magasabb tudásra van szükség, és jobban fizetnek”.
A miniszterelnök azzal fejezi be: „Felemeljük a nemzetet és az országot!” A tömeg pedig válaszol: „Húzzunk bele!”
Negyedóra múlva már megszokott hétköznapi képét mutatja a szombathelyi Főtér.

Kuncze és Gyurcsány Jákra villámlátogat

Tegnap este egy búgó géphang ugyan még lebeszélte a jákiakat a nagygyűlésről (telefonon arról értesítettek, hogy a látogatás technikai okok miatt elmaradt), százan-kétszázan valahogy mégis értesültek arról, hogy a politikai demonstráció megtartatik. Közéjük vegyültünk…

Miért éppen Ják? – csodálkozott egy ismerős Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor szerdai Vas megyei programját átböngészve. A válasz logikus, a II. választókörzet egyik legnépesebb települése, majd kétezer-hatszáz lakóval, viszonylag sok városi betelepülővel. Mellesleg a választás éjszakáján a szocialisták fészkében elcsíptünk egy mondatot, miszerint a szocialista-liberális jelölt itt csupán pár szavazattal maradt el.

A jáki posta előtti kis betonplaccon dél tájban dacolva a zimankós széllel összejöttek hát a nyugdíjasok és a gyeses anyukák – ki más is ért volna rá szerda déltájban gyűlésezni. Az imbolygó pulpitust még időben leszerelték, a szoclib vezérek függőleges irányban úgyis kiemelkednek a tömegből. Szólt az igenes kampánynóta, jött a plakát-autó, szórólapoztak páran, ennyi volt a felhajtás. Aztán elegáns autókon begördült Gaál Angelika és a mellette korteskedő triumvirátus: Kuncze Gábor, Hankó-Faragó Miklós és Gyurcsány Ferenc. Az alig negyedórás menet keretes szerkezetre épült, sok újdonságot nem hozott, ámbár hozhatott volna, hiszen a tömegben mindenki azt várta, miként értékeli majd Gyurcsány a friss hírt: Orbán Viktor bejelentette, javaslatot tettek egy közös Fidesz-Mdf miniszterelnök-aspiránsra, aki nem ő és nem is Dávid Ibolya.

Egy félig megfogalmazott ígéret: Jákon felújítják az iskolát
Pár gondolat következett a mikrofonba, Gyurcsány röviden amellett érvelt, miért is kell a „remény koalíciójának jelöltjére”, Angelikára szavazni. Mi is az, amit ígérni és vállalni tudnak: „Mi megmaradunk normális nyugodt embernek. Pontosan értjük, hogy kell politikát csinálni, politikusnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember basáskodhat, hogy az ember nemzetének fölébe kerekedhet, hanem az jelenti, hogy okosan és higgadtan hétköznapi emberként kell szolgálni, Jákot kell szolgálni, Szombathelyt és az országot.” Angelika és képviselő-jelöltjeik fő erénye – utalt rá – , hogy képesek lesznek megmaradni hétköznapi embernek: „Aki a nyugalomra akar szavazni, az szavazzon Angelikára.” – fogalmazott. Majd hozzátette, nem ajándékba adják a boldogságot: közösen kell ezt az országot sokkal jobbá tenni, ami munkát jelent majd. Lesznek új beruházások, építkezések, útépítések, új szakképzés és fejlesztés. Ehhez viszont igazságosabb országra van szükség.
Kuncze viszont azt hangsúlyozta, hogy azt kell fejleszteni, amit a helyben élők kitalálnak, ezt kell támogatni, és megvalósulását elősegíteni. Gyurcsány erre kontrázva kijelentett: ők már meghallották, itt Jákon az iskolát kell fejleszteni…
Gaál Angelika közben mosolygott, de nem szólt az egyebegyűltekhez. A politikusok aztán, ahogy jöttek, széllel dacolva mentek is tova, a médiával együtt elhajtottak. A helyiek pedig a kultúrházban tömörültek, bizonyára valami finom nassolnivaló várta őket…

Fotó: Unger Tamás, Nagy Ákos Balázs és ifj. Tánczos Mihály

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Választás 2006