Villamosból nyilvános WC
Nem mondhatnánk, hogy túl nagy megbecsülésnek örvendett a Szombathely múltjához
tartozó villamos. A korábban szépen felújított kocsit rendszeresen összefirkálták,
a mozdítható, és főleg rosszvasként értékesíthető részeket lelopták róla,
ablakait többször betörték. Az árulkodó nyomok alapján néhányan illemhelyként
tekintettek a szebb napokat látott járműre, amely 1997. június 4-én, a 100 éves
születésnap alkalmából került a térre, ahol bárki megcsodálhatta. Előtte a MÁV
Igazgatóság udvarán pihent.
A folyamatos rongálás volt a költöztetés oka. Nagyon örülök, hogy ez két éves előkészület után még időben sikerült. Az egyesület vezetősége úgy döntött, megmentjük a jövő számára, unokáink részére ezt a villamost, hogy ők is láthassák, milyen közléekedési eszközök voltak régen Szombathelyen - mondta a Smidt Múzeum udvarán Németh Kálmán, a Szépítő Egyesület elnöke. A civil szervezetnek több mint egymillió forintjába került a költöztetés.
Ez a villamos egyébként a város tulajdona. Most kezdődnek az új helyszínen a felújítások, amiért külön köszönet illeti Tóth Andort, a Vasi Volán vezérigazgatóját és munkatársait. A helyreállítás az őszig várhatóan megtörténik, ekkor tervezünk egy ünnepélyes átadást. Tavaszra pedig egy olyan táblát is elhelyezünk, amely a szombathelyi villamos történetét mutatja be.
Lebegő villamos
A vasútállomás mellett már 16 óra után megjelent néhány érdeklődő, akik a rádióból, vagy az újságból értesültek a villamos elszállításáról. Pontosan 17 órakor aztán megkezdődött a nagy művelet. A munkások - mintha naponta szállítanának villamost - leeresztették az áramszedőt, gyorsan rögzítették a drótkötélre a járművet, majd hamarosan már a levegőben lengedezett a sárga jármű.
A villamoshoz tartozó korabeli díszlámpa kiemelésével azonban már meggyűlt a munkások baja. A tréler rendőri felvezetéssel indult a Smidt Múzeum felé, a járókelők meglepődve, vagy csodálattal néztek a matuzsálemre. A Megyeháza előtt sem kellett sokáig várni, a villamost a daru átemelte a tavasszal felére visszavágott fák felett és a sínre helyezte azt. Kisebb fennakadást okozott, hogy a mielőtt földetért volna a jármű, valaki szólt, hogy fordítva emelték be, mert az egyes számnak kifelé kell néznie. Hamar kiderült azonban, hogy semmi vész, a villamos mindkét oldalán ott az egyes pályaszám.
A sínre lerakott jármű mindenki meglepetésére gurulni kezdett, a munkások ezért mókából oda-vissza tologatták egy kicsit, mielőtt behúzták a féket. A jelenlévők lelkesen megtapsolták a "sima leszállást". Több emberrel is beszéltünk, aki még utazott a villamossal. Dr. Gadányi Károly rektornak is szép emlékei vannak, de sikerült lefényképeznünk a 86 éves dr. Smidt Lajosnét is, a múzeumalapító özvegyét, aki lapunknak elmondta, ha a férje lenéz a felhők mögül, akkor most biztosan boldog, mivel a villamosvonal megszüntetése nagyon bántotta.
Villamos történelem
Az utolsó villamos 1974. augusztus 20-án gurult végig fellobogózva a város utcáin, mielőtt rázárult volna a remíz ajtaja. A szombathelyieket állítólag akkor nem nagyon hatotta meg a megszüntetés. Azt mondják, aki sietett, az inkább gyalog ment, ami természetesen enyhe túlzás, de a 10-15 kilométeres sebességet tényleg nem lehet száguldásnak nevezni, a csúcssebesség pedig valahol 40 km/h körül mozgott. (Azért azt vegyük figyelembe, hogy akkoriban még nem volt jellemző az az eszetlen rohanás, kapkodás, mint napjainkban, nyugodtabb életvitelt folytattak az emberek.) A jegy viszont olcsó volt. A vonal megszüntetéséről a határozatot Budapesten hozták meg. A fő indokok között szerepelt, hogy a villamos akadályozza a forgalmat, nincs irányjelzője és nem a menetiránynak megfelelő oldalon közlekedett. Ma már szinte hihetetlen, de sebességmérő sem volt a villamoskocsikban.
A szombathelyi volt a Dunántúl első villamosvasútja, az országban pedig a harmadik Budapest és Pozsony után. 110 éve, 1897-ben indult meg a közlekedés, a Dunántúlon egyébként csak Sopronban és Pécsett épült ki később villamosvonal. A dualizmus korában dinamikusan fejlődő szombathelyi urbanizációnak egy fontos momentuma volt, hogy a helyi tömegközlekedést villamosvasúttal oldották meg - mondta el megkeresésünkre dr. Kalocsai Péter, a BDF történettudományi intézetének adjunktusa, akinek a kutatási területe a várostörténet, közlekedéstörténet.
A villamos 5 percenként közlekedett, keresztülszelte a korabeli várost. Megbízható volt, reggel 5 órától az utolsó budapesti vonat érkezéséig, 23.15-ig, vagy annak késése esetén a beérkezésig közlekedett. Három kitérőben kerülte egymást négy kocsi. A legnagyobb kiterjedése a villamosvasútnak 3116 méter volt. A végén 2,8 kilométeres szakaszon közlekedhettek az utasok. Korábban a most ÉDÁSZ telepként ismert, korábban Vasvármegye Elektromos Társaság telephelyén volt a remíz és 1915-ben adták át a Kálvária úti végállomáson az új remízt. A villamosnak kb. 200 méterenként volt megállója, mivel a polgárok elvárták, hogy minél közelebb álljon meg a villamos a lakásukhoz.
Kellemes emlékek
A megszüntetés előtti évben kb. 7,5 millió utasa volt a villamosnak. Tavaly, 2006-ban a Vasi Volán összes helyi járatán a becslések szerint ennek csupán a duplája! Csúcsforgalomban ikerkocsi járt, mögötte pedig egy szóló kocsi, normál esetben pedig kisebb kocsik közlekedtek.
Az 1968. évi közlekedéspolitikai koncepció kimondta, hogy a vidéki városokban az egy vágányú villamosvasúti vonalakat meg kell szüntetni és a gépjárműközlekedést kell erősíteni. Akkoriban ugyanis olcsón kaptuk az olajat a Szovjetúnióból. A Városi Tanács nem akarta megszavazni a megszüntetést, de a pártfeladatot teljesíteni kellett. Az utolsó villamos legördülése után hamar felszedték a síneket.
A témát kutatva bárkihez fordultam, mindenki kellemes emlékeket őrzött a villamosról. Az emberekben az maradt meg, hogy a villamosvasút dolgozói szolgáltattak. A sajtót végignézve ritka volt a panasz a villamosra, ellentétben az autóbusz közlekedéssel, amire rengeteg panasz érkezett. Pedig ez a sok kritika már erősen szűrt volt, a Volán engedélyezte, mi az ami megjelenhet és mi nem. Csak néhány a kifogások közül: nem indult az autóbusz, nem állt meg a megállóban, kimaradtak járatok stb. A villamos ezzel szemben megbízható volt - ecsetelte dr. Kalocsai Péter. Kalauz volt, a villamoson lehetett jegyet venni annak, akinek nem volt bérlete. A villamos vonaljegy 60 fillérbe került, miközben az autóbuszjegy 2 forintba. Viszonyításképp: egy kifli 40 fillér, egy poharas tejföl 2,50-be került ezidőtájt.
Balesetek
A megszüntetés előtt a szakemberek már elhanyagolták a sínpályát, ennek több kisebb kisiklás lett az eredménye. Ha az utasok nem tudták visszabillenteni a több tonnás szerkezetet, akkor egy másik villamossal húzatták vissza. Komoly tragédia azonban nem történt Szombathelyen. A többi járműhöz képest a villamos halkan gördült a síneken, csupán a kanyarokban volt jellegzetes csikorgása. A csendes közlekedésnek köszönhetően előfordult, hogy figyelmetlen gyalogos lépett a jármű elé. A villamosnak a KRESZ szerint mindenhol elsőbsége volt, ezért a forgalmasabb kereszteződésekben dugókat is okozott. Akkoriban még nem voltak közlekedési jelzőlámpák, vagy várost elkerülő gyűrűk.
Villamosok sanyarú sorsa: MÉH-telep és szerszámtároló
Néhány szombathelyi villamoskocsi - köztük az ikerkocsik is - a MÉH telepen végezte, egy eljutott a grazi múzeumba és van belőle a fővárosban is. A legtöbb kocsit szétszerelték és megsemmisítették. Kevesen tudják, hogy Szombathelyen található még egy villamos, az oladi városrész szélén, egy italmérés udvarán áll, nem túl rózsás állapotban. A most áthelyezett 1-es pályaszámú villamost 1927-ben gyártották és Szombathely Budapesttől kapta 1951-ben, miután ott kivonták a forgalomból. A megszüntetéskor 18-as volt a legmagasabb pályaszám. A 4-es kocsi a 80-as évekig az ingatlankezelő udvarán állt a Sági utcában, majd a vállalat KISZ-csoportja ócskavasként értékesítette a MÉH-nek. Az 5-ös kocsi az Egészségügyi Gyermekotthon udvarán amortizálódott sokáig, jelenleg Budapesten várja, hogy valaki kezelésbe vegye. A 6-os pályaszámú villamos a grazi Tramway múzeum dísze.
A 7-es pályaszámú villamos Szombathelyen áll egy udvarban
Az 1897-ben a Ganz által gyártott járművet egy lelkes villamosbarát mentette meg a megsemmisítéstől.
A megszűnő Forradalmi Múzeumtól vásároltam meg ezt a villamost, amikor 1990-ben az egyház visszakapta az épületet. Nem tudtak mit kezdeni a villamossal, bontóba vitték volna. Én régen a belvárosban éltem, reggel öt órakor csilingelve indult az első járat, többnyire munkásokat vitt. Vasárnap egy órával később indult és éppen arra ébredtünk fel, hogy ilyenkor nem csengetett a megszokott időben - mondta Pék László, akinek pont ezen, a 7-es sorszámú kocsin nem adott 30 filléres gyerekjegyet a kalauz, mert túl nagy növésű volt. Ha siettünk nem ültünk fel a villamosra, hiszen a 4 kilométeres utat közel fél óra alatt tette meg, de hétvégén a gyerekekkel szinte mindig elmentünk villamosozni a Kálváriáig. Ezen a kocsin még semmilyen műszer nem volt, csak a főkapcsoló, reosztát és a fék.
Bár a villamostulajdonos eleinte úgy tervezte, hogy a barátaival sakkoznak és kártyáznak majd a villamoson, a jármű sorsa úgy tűnik más irányt vehet. Pék Lászlót megkereste néhány üzletember, akik azt tervezik, hogy Internet kávézóvá varázsolják a megszépülő belvárosban a villamost. A villamos azonban jelenleg rossz állapotban van.
| Németh Zoltán Ádám gyűjtése alapján Szombathelyen a
villamosvasút létesítését 1895-ben határozták el. A közúti vasútat a
Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. (VEMR) építette ki, az üzemet az 1897ben
megépült ikervári vízierőmű kapacitására alapozva. A villamosvonalat a régi
pályaudvari épület és a Nagykar utcában lévő kocsiszínig és áramátalakító
telepig építették ki, 1000 mm-es nyomtávval, Phoenix sínekkel. A vonal hossza
így kezdetben 1,6 km lett. Az első három motorkocsit a Neuhausen am Rheinfall-i Sweizerische Industriegesellschaft építette, villamos berendezését a genfi Compagnie de l'Industrie Electrique et Mechanique szállította. Ezek a motorkocsik troliszedős kivitelűek voltak. Eredetileg nyitott peronúak voltak a kocsik, a járművek csak később kaptak zárt szélvédőt. A zártperon kialakításánál figyelembe kellett venni, hogy a kézifékkar túlnyúlt a homlokfalon. Azért, hogy a homlokfalban ne akadjon el a kar, itt elöl egy kidudorodása lett a villamosoknak. A feljárók nagyon elöl helyezkedtek el, a vezetőt nemigen védte semmi a kereszthuzat ellen. A peronnak a feljáró mögött volt még egy-egy oldalablaka, a kocsi utastere csak a középső, ötablakos részen helyezkedett el. Itt kétoldali hosszülések helyezkedtek el. Érdekesség, hogy a kocsik homlokfalára az '50-es évekig postaláda is fel volt szerelve. 1900-ban újabb két motorkocsit vásároltak, melyeket 1901-ben vehettek üzembe. A 4-5-ös motorkocsi kivitele megegyezett a korábbi kocsikkal, de ezúttal a gyártó már valószínűleg a Roessemann & Kühnemann volt. Ezek a villamosok már eleve zártperonosak lehettek. (Forrás, további adatok http://villamosok.hu/nza/szombathely/index.html) |
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
