Egy asztal, egy szék, és más semmi. Magyarország egyik a legtöbbek számára nyilván egykori televíziós műsorainak, főként a Lehetetlennek köszönhetően legismertebb írója besétál, gentleman módjára üdvözli az MMIK széksoraiba helyezkedetteket, és bárminemű fölös körítés nélkül nekilát annak, amihez a legjobban ért: a szavak játszi könnyedséggel való forgatásának, ahogyan azt könyveiből is megszokhattuk.
Van egy nagyon egyszerű módja a könyv bemutatásának: például ez mondja Vámos Miklós, és felmutatja új könyvét, az Utazások Erotikában címűt, mire mérsékelt kacaj seper végig a sorokon. És akkor haza is mehetnénk, de ehelyett inkább az alcím megmagyarázásának kezd hozzá amolyan történetmesélősen, mert alcíme is van az új műnek, ami így szól: Ki a franc az a Goethe?
Egy keletnémet diplomatakocsi és a kormányzógyűrűs visszakérdező esete
Ahogy múlnak az évek, Vámos Miklós saját bevallása szerint egyre jobban emlékszik
arra az útra, amit 10 és 20 éves kora között járt be. S memóriazugaiból egyre
gyakrabban kerül elő első szerelmének arcképe is, aki egy keletnémet lány volt, és
abban a Georgenthalban ismerte meg, amit lakói a német nyelvhagyománynak következetesen
ellenszegülve dzsordzsentálnak neveztek. Úgy hívták a lányt: Ilona Trabandt.
Azért ez fura. Mondtam neki rögtön, hogy ő azért Trabandt, mert diplomata kocsi. Nem
nevetett.
Vámos cserediákként eljutott Weimarba is, ahol mindent jól agyonnyom Johann Wolfgang Goethe emléke, hát persze, hogy az író egyik házában is jelenésük volt. Igen ám, de ő a kirándulást, s egy mélyközpontúbb pillanatában hátát falnak vetve feltette félhangosan a kérdést: voltaképpen ki a franc az a Goethe? Ugye magam voltam, három hete nem beszéltem magyarul persze nem a franc szócskát alkalmaztam, hanem egy másik f betűset s akkor hirtelen fölém magasodott egy hatalmas nagydarab ember, és érces hangon azt mondta: voltaképpen nem az a kérdés, hogy ki a franc az a Goethe ő se a franc szót használta , hanem hogy ki a franc vagy te? Mint kiderült, a terebélyes termet tulajdonosa Dr. Brósz Róbert volt, az ELTE tanszékvezetője, a római jog akkori legelismertebb ismerője.
Itt sem időzünk sokáig, Vámos Miklós mint kés a vajban, oly simán siklik át egyik történetből a másikba, fikarcnyi problémát sem okoz neki az átkötés; a következő percben már arról beszél, hogy Goethe nem úgy írt, mint mások, hanem volt egy Eckermann nevű ember, aki segített neki az utolsó tíz évében az íróóriás szerződtette ugyanis, hogy minden szót, amit kiejt a száján, írja le, gyakran egy olyan tálcával a nyakában követve őt, amiket hotdogárusokon láthatunk amerikai filmekben.
Ezért az Utazások Erotikában írásakor ki is próbálta, milyen lehet lúdtollal írni, csak hát vagy egy tintapaca placcsan szét a papíron, vagy a szó felénél már kifogy a töltet. Mindenesetre ő maga szívesen elkalauzolna minket íróműhelyébe, hogy lássuk, hogyan is születik meg egy-egy könyve. Némelyik témája tudniillik hosszú éveket vár arra, hogy leporolják, újra befogjam a satupadba, reszelgessem kicsit, majd visszategyem. Egy ilyen porolgatás folyamán bukkant rá egy korábbi ötletére, ami így volt neki felírva: nő életét megírni párkapcsolatain, férfiügyein keresztül.
Ha tudnak olyan tévécsatornát, ami vevő lenne az ötletemre, kérem szóljanak
Újdonatúj alkotására végül aztán a nőből férfi lett, vagyis egy
Goethe-kutató főhős, akinek összesen tíz nőügye volt az életében, ebből három
feleség és hét egyéb. S eleinte ugyan aggódott, hogy túl macsósra
sikeredett helyenként noha az empirikus megfigyelés híveként épp e könyv miatt
rengeteg időt töltött nők társaságában, például vagy hatvannal elmeséltette,
hogy hogyan szült , szerencsére az első visszhangok máris jól csengenek, a nők részéről
is. Sőt, egyikük még azt is megjegyezte honlapján: szép könyv, jó könyv, de sok a
feleség, és kevés az egyéb.
További taglalás helyett, egy visszataps után az író inkább már a tévézésről ejt szót: egy olyan elképzelt műsorról, amit nagyon meg szeretne csinálni. Lenne benne egy főcím, egy kis brazil jazz (olyan lassú, mint én), majd interjúalanyával együtt leemelnének egy-egy könyvet a polcról, s ő annyit mondana: ötven perc a műsoridő olvassunk együtt. S bennünk megfogan a kérdés: ugyan ki más is buzdíthatna ilyen eredetien a betűk bősz fogyasztására, mint Vámos Miklós?
