Szigetvár határában, a 67-es út mentén, a turbéki dombok szelíd hullámai között áll egy park, amely egyszerre emlékmű, diplomáciai gesztus és történelmi tükör. A Magyar–Török Barátság Park 1994-ben jött létre, I. (Nagy) Szulejmán szultán születésének 500. évfordulóján, török állami kezdeményezésre és anyagi támogatással. A helyszín szimbolikus: a hagyomány szerint itt állt a szultán sátra az 1566-os ostrom idején.
Az ostrom, amelyben Zrínyi Miklós és maroknyi serege egy hónapon át tartotta fel az Oszmán Birodalom haderejét, mindkét nemzet emlékezetében hősi fejezet. A 72 éves Szulejmán a végső győzelem előtt halt meg, halálát napokig titokban tartották. Testét Isztambulba vitték, belső szerveit azonban a közelben temették el. A közelmúlt régészeti kutatásai a turbéki-zsibóti szőlőhegyen azonosították a feltételezett türbe maradványait, átírva a korábbi elképzeléseket.
A park központi eleme a két hadvezér monumentális portrépárosa. Előbb a szultán szobra készült el, majd 1997-ben Zrínyi Miklósé is helyet kapott mellette. A gesztus világos: négy évszázad múltán a győztes és a vesztes együtt néz a vár felé. A park azóta is a magyar–török diplomácia egyik jelképes terepe, ahol állami delegációk helyeznek el koszorúkat, beszédek hangzanak el, és évente megemlékezéseket tartanak.
Több mint emlékmű, kevesebb mint hódoltság
A 2010-es években Törökország látványosan erősítette a jelenlétét az egykori oszmán térségben. A kulturális örökség felújítása, türbék, dzsámik, történelmi helyszínek támogatása a külpolitika egyik puha eszköze lett. Így a Magyarországon hagyott török kulturális örökség nem csak az emlékezés színtere lett, hanem aktív politikai párbeszéddé vált.
De mit adtak nekünk a törökök?
Tagadhatatlan tény, hogy a hódoltság rengeteg pusztítást hozott, de nyomokat is hagyott, amelyek ma is velünk élnek. Építészetben ott vannak a pécsi Gázi Kászim pasa-dzsámi falai, Jakováli Hasszán imaháza, az egri minaret karcsú tornya. Budapesten a Rudas és a Veli Bej fürdő kupolái alatt ma is ugyanaz a víz gőzöl, amely egykor pasák és kereskedők válláról mosta le a port.
A nyelvünkben is ott bujkál a közös múlt: alma, árpa, csizma, papucs, szakáll. Szavak, amelyek ma már csak letelepedési kötvény megváltása után maradhatnának csak. A népzenekutatók, köztük Bartók Béla, Anatóliában ismerős dallamfordulatokra találtak. Ebből is látszik, hogy a kultúra nem frontvonal, inkább egy folyó, amely hol csendes, hol zavaros, de átfolyik minden államhatáron.
Szulejmán árnyékában, Szulimán szomszédságában
És itt még mindig nincs vége a történetnek, hiszen Szigetvártól nem messze fekszik egy település, amelynek neve első hallásra összecseng a szultánéval: Szulimán. A falu azonban nem róla kapta a nevét; középkori formája Szőllőmál volt. A történelem mégis ide sodorta a török sereget 1566-ban, a tábor egy része itt állt. A név tehát nem emlékmű, inkább nyelvi játék a történelem sakktábláján.
Kőbe vésett párbeszéd
A Magyar–Török Barátság Park nem csupán két szobor és néhány gondosan ápolt sétány. Olyan hely, ahol a 16. századi kardcsapások emléke 21. századi kézfogásokban oldódik fel. A kérdés nem az, hogy „bebetonozzák-e” magukat a törökök újabb száz évre, hanem az, hogy mit kezdünk a közös örökséggel.
Lehet rá tekinteni politikai gesztusként, lehet turisztikai beruházásként, de lehet úgy is, mint történelemórára a szabad ég alatt. És tagadhatatlan tény, hogy az iszlám mély nyomokat hagyott Magyarországon, aminek a sok negatív következmény mellett pozitív hatásai is voltak. A két monumentális, már-már megalomán bronzfej pedig, ahogy a parkból a távolba tekint, egyszerre patetikus és enyhén groteszk. Talán éppen ezért emlékeztet arra, hogy a történelem sosem fekete-fehér, és hazánkban még némi abszurd is keveredik bele.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
