Újabb száz évre bebetonozták magukat a törökök Magyarországon?

Időről időre rácsodálkozunk a szigetvári Magyar–Török Barátság Park létezésére, de ami elsőre abszurdnak tűnik, annak erős történelmi háttere van.

Szigetvár határában, a 67-es út mentén, a turbéki dombok szelíd hullámai között áll egy park, amely egyszerre emlékmű, diplomáciai gesztus és történelmi tükör. A Magyar–Török Barátság Park 1994-ben jött létre, I. (Nagy) Szulejmán szultán születésének 500. évfordulóján, török állami kezdeményezésre és anyagi támogatással. A helyszín szimbolikus: a hagyomány szerint itt állt a szultán sátra az 1566-os ostrom idején.

Az ostrom, amelyben Zrínyi Miklós és maroknyi serege egy hónapon át tartotta fel az Oszmán Birodalom haderejét, mindkét nemzet emlékezetében hősi fejezet. A 72 éves Szulejmán a végső győzelem előtt halt meg, halálát napokig titokban tartották. Testét Isztambulba vitték, belső szerveit azonban a közelben temették el. A közelmúlt régészeti kutatásai a turbéki-zsibóti szőlőhegyen azonosították a feltételezett türbe maradványait, átírva a korábbi elképzeléseket.

A Magyar-Török Barátság Park emlékműve Zrínyi Miklós és I. Szulejmán potréival
Terbócs Attila a.k.a. Pasztilla via Wikipedia.com

A park központi eleme a két hadvezér monumentális portrépárosa. Előbb a szultán szobra készült el, majd 1997-ben Zrínyi Miklósé is helyet kapott mellette. A gesztus világos: négy évszázad múltán a győztes és a vesztes együtt néz a vár felé. A park azóta is a magyar–török diplomácia egyik jelképes terepe, ahol állami delegációk helyeznek el koszorúkat, beszédek hangzanak el, és évente megemlékezéseket tartanak.

Több mint emlékmű, kevesebb mint hódoltság

A 2010-es években Törökország látványosan erősítette a jelenlétét az egykori oszmán térségben. A kulturális örökség felújítása, türbék, dzsámik, történelmi helyszínek támogatása a külpolitika egyik puha eszköze lett. Így a Magyarországon hagyott török kulturális örökség nem csak az emlékezés színtere lett, hanem aktív politikai párbeszéddé vált.

A Magyar-Török Barátság Park a levegőből
Civertan via Wikipedia.com

De mit adtak nekünk a törökök?

Tagadhatatlan tény, hogy a hódoltság rengeteg pusztítást hozott, de nyomokat is hagyott, amelyek ma is velünk élnek. Építészetben ott vannak a pécsi Gázi Kászim pasa-dzsámi falai, Jakováli Hasszán imaháza, az egri minaret karcsú tornya. Budapesten a Rudas és a Veli Bej fürdő kupolái alatt ma is ugyanaz a víz gőzöl, amely egykor pasák és kereskedők válláról mosta le a port.

A nyelvünkben is ott bujkál a közös múlt: alma, árpa, csizma, papucs, szakáll. Szavak, amelyek ma már csak letelepedési kötvény megváltása után maradhatnának csak. A népzenekutatók, köztük Bartók Béla, Anatóliában ismerős dallamfordulatokra találtak. Ebből is látszik, hogy a kultúra nem frontvonal, inkább egy folyó, amely hol csendes, hol zavaros, de átfolyik minden államhatáron.

Szulejmán árnyékában, Szulimán szomszédságában

És itt még mindig nincs vége a történetnek, hiszen Szigetvártól nem messze fekszik egy település, amelynek neve első hallásra összecseng a szultánéval: Szulimán. A falu azonban nem róla kapta a nevét; középkori formája Szőllőmál volt. A történelem mégis ide sodorta a török sereget 1566-ban, a tábor egy része itt állt. A név tehát nem emlékmű, inkább nyelvi játék a történelem sakktábláján.

Szulimán község temploma
Xbspiro via Wikipedia.com

Kőbe vésett párbeszéd

A Magyar–Török Barátság Park nem csupán két szobor és néhány gondosan ápolt sétány. Olyan hely, ahol a 16. századi kardcsapások emléke 21. századi kézfogásokban oldódik fel. A kérdés nem az, hogy „bebetonozzák-e” magukat a törökök újabb száz évre, hanem az, hogy mit kezdünk a közös örökséggel.

Lehet rá tekinteni politikai gesztusként, lehet turisztikai beruházásként, de lehet úgy is, mint történelemórára a szabad ég alatt. És tagadhatatlan tény, hogy az iszlám mély nyomokat hagyott Magyarországon, aminek a sok negatív következmény mellett pozitív hatásai is voltak. A két monumentális, már-már megalomán bronzfej pedig, ahogy a parkból a távolba tekint, egyszerre patetikus és enyhén groteszk. Talán éppen ezért emlékeztet arra, hogy a történelem sosem fekete-fehér, és hazánkban még némi abszurd is keveredik bele.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Tudtad-e?