Noha mutat már némi nyitottságot, a burmai kormányzat még mindig kimutatja a vasöklét. Célpontjai között például ott van a helyi punk szcéna, aminek zenekarai kénytelenek titokban próbálni és koncertezni, hogy elkerüljék a kemény büntetéseket - írja a Der Spiegel a témát feldolgozó cikkében. Kiemelik: ebben az országban a punk bizony nem egy könnyed életstílus, hanem az igazi lázadás hamisítatlan aktusa.
A német lap aztán hirtelen Burma legnagyobb városába, Rangoonba, egy elhagyott étterembe kalauzolja az olvasót, egy spontán felállított színpadhoz, amin Kyaw Kyaw, az égnek állított hajú tagokkal bíró Rebel Riot együttes frontembere az
Ellenállás! Ellenállás! Ellenállás! Semmi félelem! Semmi hezitálás! Lázadunk az elnyomók rendszere ellen!
felvezetővel járul a mikrofon elé, hogy pillanatokkal később úgy félszáz punk pályatárs - egyik sem több 25 évesnél - pogózni kezdjen a színpad előtt a Bassza Meg a Kapitalizmus és Sex Pistols feliratú pólókban.És ez nem csak egy felületes kópiája a nyugati zenének: képzeljük el a kontextust, hogy a legszélsőségesebb szubkultúra feszül neki a vilég egyik legerősebben autoriter rezsimjének. A punk lehetőséget ad a fiatal burmaiaknak, hogy szimbolikusan a megvetett kormányzat, a Szakszervezeti Szolidaritási és Fejlődés Pártjának arcába köpjenek, ami bár tett demokratikus lépéseket - például a vegyes gazdaság irányába, illetve szabadon engedett politikai foglyokat, engedélyezte a sztrájkokat és lazított a cenzúrán -, mégis, sokak szerint csalások útján vette át a hatalmat 2010-ben.
Bőrkabátra gyűjtögetni egy évig
Pár nappal a koncert után Kyaw Kyaw már otthon van, egy kopott műanyag székben üldögél Ramones pólójában. Szüleivel és két testvérével él ugyanabban a helyiségben, egy fémből készült hullámtető alatt - írja a Spiegel. A riporternek a 24 éves lázadó itt meséli el, hogy egy textilgyárban dolgozik, ahol havi 14 ezer forintnak megfelelő összeget keres. Majd szegecses bőrdzsekijére mutat:
ehhez egy egy teljes évig kellett gyűjtögetnem.
Szegénységben élni Burmában már önmagában eléggé frusztráló, de igazán akkor válik elviselhetetlenné, amikor látják az uralkodó elit fényűző életvitelét, azt, ahogy luxusterepjáróikkal parkolnak az egyébként elzárt fővárosban, Nepjidában épített krémszínű villáik mellett.
A helyi punkszcéna egy másik vezetője, Scum szűkös szobájának egyetlen bútordarabján, egy rongyos kanapén üldögél, onnan mondja, hogy
a kormány tartja az embereket szegénységben.
A sarokban angol nyelvű könyvek sorakoznak - Scum irodalmat tanult, de csekély jövedelmét illegális lottószelvények árusításából rakja össze. Legális munkát azért nem vállal, mert szerinte azzal csak a hatalmat támogatná. Egyébként szűk bőrnadrágot és bakancsot visel, felsőtestét pedig tetoválások borítják, kitűnik közülük a Gyűlölet szó, ami egyértelmű, hogy minek, kinek szól.Scum haragja azonban erősebb, mint a félelme. Két évvel ezelőttig még a rettegett burmai Insein börtön lakója is volt, ami a birt gyarmati időkből fennmaradt komor téglaépület, keskeny cellákkal, kosszal és hemzsegő férgekkel, ahol alig van mit enni, és állítólag öt évnél tovább nem nagyon élik túl a bezártak. Ő hatig kibírta.
Ha simán elfogadjuk ami itt folyik, semmi sem fog változni. Én mindent megteszek azért, hogy felrázzam az embereket
- mondja Kyaw Kyaw, és rádugja gitárját egy erősítőre.Az eredeti cikk itt olvasható.