Egyes becslések szerint a rekordhőségben 200 ezer ember is vonulhatott péntek délután az Operától a Vérmezőig. Szellősebb, mégis felszabadultabb, autentikusabb Pride-nak lehettünk idén szemtanúi, ahol jól megfért a dragjelmez, a gyerekes család és a Magyar Honvédség is, akik vizet is osztogattak a résztvevőknek.
Bár a szervezők már napok óta extrém melegre figyelmeztettek, az 1-es metró már fél egykor kihagyta az Opera megállóját, amikor baráti gyülekezésre indultam. Harmadéves Pride-ozóként már viszonyítási alapokkal felszerelkezve csatlakoztam be a menet végébe három óra körül, amit sereghajtóként a Fővárosi Önkormányzat szabályos kék busza noszogatott. Valószínűleg az üléseken keverő DJ élvezte a legjobb árnyékot a rendezvényen.
Sokan legyezőkkel, baseball sapkákkal, de mexikói kalapokkal, vizes-ruhás kendővel, és hálós pólókkal védekeztek a meleg ellen. Az Andrássy út hűvöséből a Döbrentei térig csak elvétve a házsorok nyújtottak némi hűvöst. Számos ponton, például a Svéd Nagykövetség sátrában is vízosztás zajlott a résztvevők részére, az emberek vizesüvegeikből kínálták egymást az alkohol helyett. A menetet is aszfalthűtő kocsik kísérték – mintha az egész felvonulás a víz kulcsszava köré rendeződött volna.
Az eddigi rendezvényekkel ellentétben jellemzően inkább csak „nosztalgiaplakátokat” lehetett látni (értsd. a 2025-ös Pride-ot megjárt transzparensek kormányváltást ünneplő módosulatai), üzenetekből csak a közösséget érintő gondokat, reménybeli intézkedéseket, javaslatokat tartalmazókat lehetett látni.
Elmaradhatatlan bulikamionok szolgáltatták a zenét a klasszik Lady Gaga-himnuszokon, a technón át a magyar örökzöldekig. Újfajta lifehack is jelentkezett a hőség miatt: számos felvonuló az Erzsébet hídról lekanyarodva légkondicionált (!) villamossal utazott tovább a Vérmezőre. Bevallom, én is kihasználtam ezt a lehetőséget. A négylábúak többsége ezúttal otthon maradt – a szervezők is ezt kérték.
A Vérmezőn felállított színpadot foodtruckok és limonádézók vették körül, a gyepet pikniktakarók és színes jelmezek, öltözékek borították. Miután kiálltam a 20 perces sort egy 1700 forintos málnás frissítőért, és visszasétáltam a társasághoz, Karácsony Gergely főpolgármester kijelentette az azóta szállóigévé vált mondatot, miszerint ő szeretné összeadni az első házasságot kötő meleg párt.
Őt Fancsikai Eszter követte, aki gyerekeink elfogadásáról, bátorításáról beszélt kellemes stand-up-os stílusában. A színpad előtti tér betömörült, hiszen a Carson Coma négy „pride/ex-kormányellenes” slágerét adta elő, köztük a június 22-én kiadott Pesti Bárdokat.
Beszélt Rácz Béla roma aktivista, Székely Kriszta színházi rendező-és igazgató, Jordán Adél színművész Édith Piaf-dallamokat, a Katona József Színház pedig az áprilisban elhunyt nyelvész és író, Nádasdy Ádám Reggeli című versét szavalta. A színpadra lépett még Till Attila „Tilla”, valamint Görög Zita is, aki többek között bejelentette, hogy jövőre Pécs mellett egy újabb vidéki városban, Szegeden is lesz Pride.
Az atrocitások száma meglehetősen csekély volt idén: zöldségdobáló, a Deák térnél és az Erzsébet híd után keresztet tartó, Bibliából felolvasó ellentüntetők voltak, őket a tömeg nagy része inkább kinevette. A Hatvannégy Vármegye néhány tucat tagjával a Gellért hegyre függesztett ki egy molinót. „Bűn nem lehet büszkeség tárgya. Budapest nem Szodoma!” – állt rajta a teológiailag is helytelen érvelés, amit a menetelők üdvrivalgással és kántálással semlegesítettek.
Azt már csak a másnapi híradásokból tudtam meg, hogy a menettel párhuzamosan a Kossuth térre érkezve is zajlott egy párhuzamos menet. Ezt egy Elizabeth-Magyar valóság nevű influenszer szervezte a „migrációs paktum” és a „genderpropaganda” ellen. Méretéről sokat árulkodik, hogy valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki kis késéssel hallott róluk először.
A résztvevők attitűdjén erősen lehetett látni a megkönnyebbülést, a elengedettséget, a felszabadult szórakozást, amit az elmúlt két Pride-on inkább a bizonytalanság és a dac helyettesített.
A múlt évi rekord-Pride láthatólag jó hatással volt a menetelők létszámának növelésére, annak megmutatására, hogy egy olyan ügy, ami elsőre egy kis csoport ember belső gondjainak halmazának tűnik, valójában milyen mélyen érinti a társadalom minden rétegét, nemtől, szexuális orientációtól, vallástól, életkortól, párthovatartozástól függetlenül.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot! Támogasd a Nyugat.hu-t!
A Nyugat nem csak tájékoztat, hanem segít eligazodni a Budapesten kívüli világban is. Helyben vagyunk, ahol szükséged van ránk! Megmutatjuk, ami fontos, elmagyarázzuk, amit tudnod kell.
Támogasd a Nyugat.hu-t!
