Előzmények:
Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?
2019.
August
24.
09:08
Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések
2019.
August
29.
12:01
Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka
2019.
September
08.
06:03
Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán
2019.
September
24.
19:35
Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett
2019.
October
22.
08:10
Még a legelején meséltem Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08 , hogy mikor kiderült, hogy Kanton (Guangzhou) lesz a fő úticélunk, biggyesztettük a szánkat, hogy mit is lehet majd ott csinálni.
Később viszont afelett örvendeztünk, hogy ez pont így jó, a tömegturizmus, az idegeneknek szóló máz nem vonja el a figyelmet arról, amiért idejöttünk: a valódi Kínától.
Persze Kantonnak is vannak turistalátványosságai, amiket mi leginkább alibinek használtunk. Hogy ma reggel elmegyünk megnézni ezt, délután meg azt, de a lényeg nem annyira a “hivatalos” látnivalókban volt, hanem a körítésben, és főleg az útban magában.
És amikor odaértünk valahova, akkor sem annyira az épületeket és annak művészi értékeit néztük, hanem mindazt, ami túlmutat rajtuk.
Kanton-torony és éjszakai folyónézés
Ahhoz képest, hogy nyolc napig reggeltől-estig egyfolytában ide-oda bolyongtunk Kanton utcáin, gyakorlatilag kihagytuk a város leghíresebb turistalátványosságát.
Az alig egy évtizeddel ezelőtt épült Kanton-torony ( Canton Tower) egy darabig Kína legmagasabb épülete volt, mígnem a sanghajiak dafke nem építettek egy magasabbat. De jelenleg a maga 604 méteres magasságával még mindig ez a második legmagasabb torony a világon.
Egy nap odamentünk alá félszívvel, de a nyugati turizmus legrosszabb oldalát idéző tömeg, a hatalmas sorok, a minket leszólító lányok és az általános lehúzásszag miatt úgy döntöttünk, ezt kihagyjuk. Mert biztos nagyon szép a város felülről, de minket ekkor már jobban érdekeltek az alulnézetek.
Egyik este nekifutottunk a Gyöngy folyónak (Perl River) is. Meg is találtunk a kikötőt, ahol elvileg fel lehet szállni az éjszakai folyónézésre, ami mindenki szerint lenyűgöző. Csak éppen a pénztáros hölgyekknek nem tudtuk elmagyarázni, mit akarunk, ők meg lehúzták a rácsot, és hiába próbálkoztak más kínai csoportok a jeggyel is, hoppon maradt mindenki. Máig nem tudjuk, hogy rossz helyen voltunk-e rossz időben, esetleg szünnap volt vagy mifene.
Mindenesetre akkor sétáltunk egy nagyot az esti, párás folyóparton, gyönyörködtünk a fényekben, a hangulatban, a híd alatt táncoló emberekben és az egész életben. A jegyek árának a töredékéért megvacsoráztunk egy folyóparti kis családi étteremben, ahol a szülők dagadó kebellel nézték, hogy a felszolgálásban besegítő tinilányuk megérteti magát angolul a betévedt fehérekkel. Ez így együtt valószínűleg nagyobb élmény volt, mint a csónakázás.
Később meg átkompoztunk két jüanért a folyón.
Az üzleti negyed és a Tianhe városrész
A Kanton-toronnyal szemközt, a folyó túl partján van a város üzleti negyede, ami ugyan nem tipikus turista-látványosság, de mégis az.
Egy Európából idecseppent utazó - ha eddig nem lett volna nyilvánvaló - itt kaphat ízelítőt a modern Kínából, az ország és város gazdasági erejéből.
Több száz hazai és külföldi vállalat központja található itt, nyakunkat csavarjuk, hogy felnézzünk az égre törő felhőkarcolókra, a parkokra, amelyeket mintha csak azért ültettek volna tele fura növényekkel, hogy megmutassák: van rá pénz. Makulátlan sétányon csodálkozhatunk rá a jövőre, miközben a föld alatt egy vezető nélküli, teljesen automatizált metró jár ide-oda.
Ennél jobban már csak az sokkolt, amikor egyik este egy kicsivel odébb, a Tianhe kerületben bukkantunk fel a földalattiból, és elénk tárultak a kivilágított, vadi új felhőkarcolók és vele együtt a 22. század. Közben a fejünk felett, valahol nagyon magasan és nagyon szimbolikusan színes ledes sárkányok keringtek.
Csak álltunk, néztünk a hatalmas téren a megannyi tánccsoportot, átéreztük a Kanton-Hongkong-Sencsen-Makaó gazdasági övezet erejét, és akaratlanul is átértelmeztük Magyarország és Európa helyét a világban.
Buddhista templomok
Ahogy fent jeleztem, Kanton nem túlságosan bővelkedik turistalátványosságokban, de a helyi történelmi emlékeken túl - amiket ügyesen átugrottuk- van néhány szép temploma. Ezek közül számunkra a legérdekesebbek a buddhista templomok voltak, merthogy mások.
Ilyen például a Hat Banyanfa Temploma és a Guangxiao Templom.
Mindkettő nagyon-nagyon régi, mesés épületekkel és zarándokokkal, afféle szent helyek, amelyek egyszerre bűvölik el és zavarják össze a nyugati embert.
Mert hiába olvassuk el történetüket, hogy mi célt szolgáltak egykor és most, valahogy kisiklik lényegük a kezünk között.
Az Ösök temploma Foshanban
Valami hasonlót éreztem akkor is, amikor egy esős nap metróval átkeltünk a szomszédos Foshan városába, ami 20-30 kilométer lehet, de gyakorlatilag itt minden város mindennel összeépült.
Az itteni Ősök temploma volt az első hely, ahol láthatóan komolyan vették a turizmust: volt látogatóközpont, szuvenírek, angol nyelvű feliratok.
Ahogy a többi templom, úgy ez is sokkal több mint templom. A 25 ezer négyzetméteres komplexumban állítólag évi egymillió turista fordul meg, ami a tapasztalatunk szerint egyáltalán nem tűnik túlzásnak.
Az első templom vagy ezer évvel ezelőtt épült itt, amit aztán leromboltak, újjáépítettek, kibővítettek, variáltak, míg végül is 1949-ben államosítottak.
A végeredmény egy hangulatos, látványos, fotogén, egyszerre spirituális és szórakoztató hely, ahol egy család egy egész napot el tud tölteni. Mindenki kiválaszthatja, hogy az ősökre kíván emlékezni, esetleg megélni a taoizmust, a konfucianizmust, a megismerkedni Bruce Lee mesterének életútjával, a helyi népművészettel, történelemmel és még ki tudja mivel. A legtöbb kínai mindezt egyszerre teszi, láthatóan elég rugalmasak a világnézet és a vallás terén.
Gyakorlatilag egy egész napot töltünk itt, és ha nem esett volna az eső, jót tudtunk volna lazulni az udvari fák alatt.
Élmény volt a templom is, de nem tudom eltitkolni azt sem, hogy a templom melletti turistasoron ettem talán a életem legjobb kínai levesét. Hála az ősöknek és az ősök receptjének.
Shamian-sziget
Nem kétséges, hogy a Kanton-torony mellett Shamian szigete számít Kanton klasszikus turista-desztinációjának.
Valóban kuriózum.
Kanton valaha Kína kapuja volt Európára, és ez fordítva is igaz. Számos európai ország és cég létesített itt konzulátust, bankot, kereskedelmi központot.
Java részük a Shamian-szigetre telepedett le. Valójában az angolok által épített mesterséges szigetről van szó, amelyet később a 19. század közepén békésen megosztottak a franciákkal. Két híd kötötte össze a várossal, amit aztán esténként gondosan le is zártak.
Shamian az európaiak fészke volt, ahol európai módon éltek és építkeztek az emberek.
Most olyan, mintha Bécs, Párizs vagy Budapest előkelő utcáin sétálnánk 100-150 évvel ezelőtt. Egy kínai belföldi turista számára bizonyára ez annyira újszerű, mint amikor mi megláttuk az első pagodákat. Talán érthetően, mi nem estünk hanyatt a látványtól.
Ráadásul a sziget fő utcája éppen felújítás alatt állt, állványokkal, kerítésekkel, melósokkal. Nincs kétségünk afelől, hogy a végeredmény pofás lesz, csak éppen mi nem Európát jöttünk keresni Kínában.
Még francia székesegyház is van itt
Némileg meghasonlott állapotban ültünk néhány kilométerrel odébb a Szent Szív Székesegyház padsoraiban is. Ahogy a neve sugallja, katolikus templomról, a kantoni püspök székhelyéről van szó. A 19. század közepén kezdték el építeni a franciák, és láthatóan megadták a módját a gránitból készült épületnek.
Ha Európában lenne, belesimulna bármely nagyváros utcaképébe, itt viszont meglehetősen kilóg a sorból, és bizony elárulja, hogy abban az időben nálunk mentek jobban a dolgok. Technikai és műszaki értelemben mindenképpen.
Bár rendszeresen tartanak benne katolikus miséket is, a turisták láthatóan nem ezért jönnek: az ázsiai lányok versenyben nyomják a szelfiket háttérben az oltárral és a festett neogót ablakokkal.
Fák, parkok, növények
Az esős napok miatt már majdnem lemondtunk arról, hogy megnézzünk egy autentikus kínai parkot. De aztán kegyes lett hozzánk az ég (valamit talán jól csináltunk a foshani Ősök templomában), és kantoni tartózkodásunk utolsó napjaiban két nagy parkot is bejártunk.
Az első a belváros közelében lévő Yuexiu volt, amely levett minket a lábunkról.
A kb. egy négyzetkilométeres park arborétumként, kiránduló- és kultúrhelyként is működik.
Kerítéssel és kapukkal le van kerítve ugyan, de belépő nincs.
Kapunk viszont cserében egy példásan karbantartott, békét, nyugalmat és idillt sugárzó kertet, ahol csónakázhatunk, sportolhatunk, kirándulhatunk, múzeumokat látogathatunk, növényeket csodálhatunk.
Itt is simán el lehet tölteni egy napot, és láthatóan sok család így is tesz.
A parknak egyik központja a dombtető álló öt kecske szobra. A szokásosan zavaros kínai legenda szerint az “öt halhatatlan” kecskeháton lovagolt be Kantonba, hogy megtanítsák a helyeiket a rizs termesztésére. Így lett aztán a kecske a város és a jószerencse jelképe. Ezért kellett volna a metrókártyánkon kecskének lennie Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01 .
A park érdekessége, hogy a hegyoldalba egy kapcsolódó stadion van vágva. Hogy a helyi csapat, a Guangzhou R&F éppen hogyan muzsikál az első osztályban, azt nem tudom, mindenesetre amikor szeptemberben egy szombathelyi tűzoltó kínai sikeréről hírt kaptunk, nagyon ismerősnek tűnt a helyszín.
Hiába volt díszesebb, színesebb, jól fésültebb a város északi részén lévő Yuntai Garden, a szívünk megmaradt a Yuexiunál.
A Yuntai Kína legnagyobb tervezett kertje, és szó mi szó, szemkápráztatóan elegáns, lehet benne andalogni és szebbnél szebb növényritkaságokat bámulni.
De mi mégsem ezt, hanem Kanton távoli sziluettjét bámultunk a dombtetőn lévő kis kilátóterasz fái alól, miközben valami meghatározhatatlan kínai üdítőt kortyoltunk.
És azt kérdeztük magunktól, mi a fenét keresünk mi itt, de csak annyi válaszra futotta, hogy nem tudjuk, de mégis jó, hogy itt vagyunk.
És ezzel az emlékképpel búcsúzunk most Kantontól.
De ijedelemre semmi ok, jön még Kína szilíciumvölgye: Sencsen; a mese és a véres valóság határán létező Hongkong; no és levezetésként egy Peking nevű főváros.
Maradjatok velem!
Előzmények:
Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?
2019.
August
24.
09:08
Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések
2019.
August
29.
12:01
Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka
2019.
September
08.
06:03
Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán
2019.
September
24.
19:35
Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett
2019.
October
22.
08:10
