Csupán parkolóhelyet kerestem a kőszegi Várkörön, amikor megláttam a kapun a feliratot: "A terror propagandája", "Állandó kiállítás". Lentebb krétával írták ki az ajánlatot a barna kapura: "Nagyfröccs 100 Ft, kisfröccs 50 Ft". Közelebb érve már az is látszódott, hogy középen, a Pelikán Söröző cégtáblán maga Pelikán József, a gátőr fotója is ott van, rabruhában. Több sem kellett ahhoz, hogy megnézzem magamnak közelebbről, mit rejtenek ezek a feliratok. A kapun belépve aztán éreztem, hogy kísértet járta be a helyet, a kommunizmus kísértete.
A kocsma minden egyes szegletében találni valamit a régi rendszerből, kisdobos ereklyék, több ezer kitűző, újságok, fotók, oklevelek, képek, zászlók, egyenruhák, transzparensek s még hosszasan sorolhatnánk mi minden sorakozik. Egyből a pulthoz mentünk s bár csábító volt a fröccsös ajánlat, mi inkább a kapitalista italt, egy kólát kértünk. Rögvest helyet foglaltunk, minden asztal egy önálló kis vitrin, megannyi kitűzővel.
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik
Annyira adta a kocsma a régi rendszer hangulatát, hogy már-már hiányoltuk Virág elvtársat a szomszéd asztaltól, aki csak hajtogatná folyton-folyvást, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Ahogy néztem ezt a sok relikviát, nem kapott el a nosztalgia, hiszen én aligha tapasztaltam sokat ebből a rendszerből, a magam harminc évével, mondhatnám azt is Pelikán után, hogy én ideológiailag nem vagyok elég képzett.
Leakasztottam az egyik pajtás magazint a falról, olvasgatva mosolyogtam, hogy mennyire ment az ideológia tudatosítása, a nevelés. Persze benne élve nem biztos, hogy ennyire derűsen lapozgattam volna az újságot, s nem is biztos, hogy elolvastam volna a "Karcsi esztergályos lesz" című cikket.
Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának
A kocsma egyébként ötletesen egy kapualjba épült, avagy települt be, és a relikviák közt senki se keressen üzemi munkásszekrényekből fennmaradt lenge öltözetű posztereket, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának. Helyette van kiváló üzem, dolgozó és egyéb minősítésű plakát, felirat, zászló, dísz. Aki érdekes relikviákat akar látni, vagy csak akar inni egy korty nosztalgiát, az ugorjon be erre a helyre, jól ellehet időzni a kitűzőket vizslatva egy pohár ital mellett. Én is végignéztem közülük rengeteget, az űrkorszakot és a moszkvai olimpiát idéző cirill betűsek voltak a kedvenceim. Azt mondták a pultnak támaszkodók, hogy már 3-4 éve itt van ez a söröző, nekem tényleg új volt még és nem akadt ismerősöm hirtelen, aki hallott volna róla.
Később még az is feltűnt, hogy végig Sztálin elvtárs társaságában iszogattam, villámgyorsan el is vettem előle a kapitalizmus, imperializmus, és minden ilyenkor említendő izmus egyik jelképét, a kólát. Talán még az dobna egyet a helyen, ha a hátsó udvarban roboghatna a Szocialista Szellem Vasútja, Bástya elvtárssal. Hazafelé elgondolkodtam, hogy milyen jó is ez, hogy egy ilyen gyűjteményt nem dobozokban őrizget otthon a tulajdonosa. A lukácsházi víztározónál mintha Pelikánt láttam volna a gáton, de jobban nézve csak egy árny lehetett. Vagy tán a kommunizmus kísértete?
