Mindannyian ismerjük az érzést, amikor egy dallam vagy dalszöveg beragad az agyunkba, és könyörtelenül ismétlődik, mígnem egyszer csak észrevétlenül elmúlik. Legtöbben nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget, pedig lehet, hogy mindez elmond valamit a mentális állapotunkról.
Az én mentális állapotomról például biztosan semmi jót nem mondott el az az este, amikor egy török Harmanim című trash rapszám miatt nem aludtam egy szemhúnyást sem.
Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatói új tanulmányukban 4300 magyar résztvevő bevonásával legutóbb azt vizsgálták, inkább a kényszerességhez vagy a skizotípiára való hajlamhoz kapcsolódik-e a jelenség.
Itt egyből le kell szögeznem, hogy egyes névtelenséget kérő forrásaim szerint a marihuánafogyasztás hatványozottan hozzájárulhat a jelenség megtapasztalásához. Többen arról számoltak be, hogy bódult állapotban gyakran, és hosszabb ideig tartó periódusokban találkoznak a dallamtapadással. Egyébként a marihuánafogyasztás a lappangó skizofréniát is előhozhatja, ami hangzásában már majdnem skizotípia, bár nem tudom, hogy ez releváns segítség-e a kutatók számára.
A kutatók mindenesetre azt találták, hogy azok az emberek, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre, azaz skizotípiára (például hangokat hallani), illetve kényszeres gondolatokra, gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fejükbe.
Az is kiderült, hogy azok, akiknél erősebbek a kényszeres gondolatok, gyakrabban érzik kellemetlennek vagy zavarónak a dallamtapadást. Ugyanakkor azok, akik hajlamosabbak a skizotípiára, gyakrabban érzékelik a jelenséget, de nem feltétlenül érzik azt rossznak.
Szintén a kutatók figyelmébe ajánlom, hogy pár ismerősöm arról számolt be az ügy kapcsán, hogy nem csak szövegek ragadhatnak be az ember fejébe, hanem gyakran ismételt cselekvések is. És valóban. Egy időben például a baráti társaságommal rengeteget snapszliztunk, és elalvás előtt egyszerűen nem tudtam kiszorítani a “húsz”, “mi volt az adu?”, “negyven és elég”, “maccsod volt?”, “takarok!”, és “hányat írsz?” kifejezéseket.
A kutatás (mármint az igazi, nem az én alternatív kutatásötleteim) tehát rámutat arra, hogy bár a dallamtapadás-élmények többnyire ártalmatlanok, bizonyos személyiségjegyek hatással lehetnek arra, hogy hogyan éljük meg ezeket.
Én személy szerint sokat gondolkodtam azon, hogy ezek alapján inkább állok közel a kényszerességhez vagy skizotípiához, de egyszerűen nem tudtam megfejteni.
Mindenesetre ahhoz, hogy a kedves olvasó is gondolkozhasson ezen, itt van pár szám, amelyek garantáltan dallamtapadást idéznek elő.
