Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után, a 21. század elején az 1960-as, 70-es évek még sokszor és sok helyütt visszaköszönnek. Nevezhetjük ezt persze divatos szóval retrónak is. Igazán csak az tudja tetten érni az 1960-as, ’70-es éveket (még a ’80-as évek elejét is ide számíthatjuk), aki átélte azokat. A mai fiatalok döntő többsége legfeljebb rácsodálkozik valamire, ami idegen a felgyorsult, rohamosan modernizálódó világunktól.
Pedig van még gyöngykavicsos, kockás abrosszal leterített zöld asztalos, zöld székes kerthelyiség, régi öblös fotelekkel, kör alakú asztalokkal, hosszú, a múltból megmaradt szőnyegekkel berendezett presszó, hagyományos, külsőleg és belsőleg hamisítatlan mozi és szálloda, egykor oly gyakori Ruházati Áruház, Utasellátó, Vegyesbolt, Tejívó, Eszpresszó reklámfelirat, több évtizedes buszmegálló tábla.
Ahogy van Úttörő, Élmunkás, Sztahanov, Lenin, sőt Vörös hadsereg utca is. Létezik még Felszabadulás, Előre, Új Élet, Egyetértés mezőgazdasági szövetkezet is. Van, ahol őrzik a múltat, van, ahol együtt élnek vele, s van, ahol csak elfeledkeztek a változtatásról.
